Mit csináljak elrontottam a szexuális életünket életem szerelmével? 21/n

Ha nem jó valami neked, azt nyilván jelezni kell felé, nem kell tűrnöd, de inkább azt kellett volna mondani, hogy állj le, ezt ne, ilyet ne.

Nem pedig, egy szexuális ragadozóvá degradálni a párodat.

Abban meg nyugodt lehetsz, hogy ha 2 hónapja nem nyúlt hozzád, akkor nem is fog a továbbiakban sem.

Csodálatos, ahogy mindenki aláz mindenkit, de igazából értelmes választ nem adott senki.

Kedves kérdező, egyikőtök sem hibás, ne okold se magadat se a párodat.

jártam hasonló cipőben, úgyhogy a tapasztalatom szerint ilyenkor a legjobb, ha mielőtt bármi komolyabb lelki sérülés lenne bármelyikőtökben, le kell ülni megbeszélni, hogy nem akartad megbántani, csak előtört belőled ez a rossz emlék, viszont ettől függetlenül nagyon is kívánod őt, szereted és bízol benne.Fontos, hogy ő is pozitívan reagáljon és kérd meg, hogy mondja el, mi zajlott, mi zajlik most benne Az erre adott válasza, illetve a viselkedése meg fogja mutatni, hogy hogyan tovább. De ez akkor sem lesz a te vagy az ő hibája, egyszerűen érzékenyek vagytok /voltatok. Szurkolok nektek, hogy rendbe jöjjön minden.

Csak konkrétan a témához:Elbizonytalanítottad,de olyan mértékben,hogy egyszerűen nincs kedve hozzá.

A bizalmat vissza kell szerezni.

Ami nem biztos,hogy egy félórás beszélgetéssel elintézhető.Ez nem ilyen egyszerű,mivel tudat alatt a negatív élmény továbbra is hatni fog.

Lehet egy nem szokványos helyzet kizökkenti,lehet,hogy hosszantartó állapot lesz,erre készülj.De légy türelmes!!

Ami meg a továbbiakat illeti,azon is el kell gondolkodnod,hogy mi lesz,ha netalán megint valami olyasmi történik,ami a múltra emlékeztet téged..

Ez sem egy állapot,hogy a nőmhöz vajon most jól nyúlok?Jól csinálom,Vagy nem így kellene?Vagy megint gondok lesznek?

Ezeket rendezned kell magadban,mert nem cipelheted az életed végéig azt a negatív élményt másokra vetítve.

A bizonytalanság megöli a szexet.

#16

Az empátiámmal semmi gond! Abszolút át tudom érezni mások problémáját, de az ilyennel (mint a kérdező) most nagyon nem tudok azonosulni.

Egyszer hozzám érhetsz, utána meg már menj a pcsába? A kérdezőnek kellett volna magát helyrerakni lelkiekben, utána párkapcsolatba ugrani. Egy lelkisérült ember lelkisérültté tehet másokat is! Sajnálatos ami vele történt, de a jövője az ő kezében van, és ha egyedül nem képes megdolgozni a traumával akkor menjen szakemberhez. Engem is értek ilyesféle atrocitások a saját nagybátyjámtól! Nem a levegőből beszélek! Leírhatatlan érzés és a mai napig undort vált ki belőlem ha rágondolok, de megtanultam, hogy a TÖBBI FÉRFI nem a nagybátyjám. Addig amíg ezt nem tudtam elfogadni addig nem is kezdtem kapcsolatba.

Persze, mérlegelni kellett volna a választ.

De az ember nem robot. A Kérdező eleve fáradt volt ("hagyjon már aludni") plusz eleve előjött belőle egy trauma emléke.

Na, ilyenkor adjon valaki jól átgondolt választ.

A pasi se hibás, simán felrenyúlhatott a sötétben.

Amúgy nem tudom, szerintem sokkal jobb, hogy egyenesen kimondta a dolgot. Nevén nevezte a gyereket, nem kerülgette a kását hogy "most ne, nincs kedvem... ne, tényleg ne... semmi, de most inkább aludjunk..."

Ezzel nem lehet dolgozni, nem lehet megbeszélni, míg a konkrét problémát igen.

Vagy épp beindulhatott volna egy pánikreakció, ami szintén érthető lett volna a Kérdező részéről: mondjuk rákiabál a párjára, mintha a molesztálóval tenné.

Én is pánikos vagyok, bár nálam ez teljes "shutdown".

Csak akkor jött ki, amikor a párom "fojtogatott" (csak a nyakam körül volt a keze, nem szorított rá vagy semmi) meg amikor kipróbáltuk hogy ő lesz a dom.

Teljesen elhalkultam, nem mozdultam, csak könnyeztem egy kicsit.

Ok nélküli reakció volt, de ilyenkor abbahagytuk, ölelkeztünk, aztán kicsot később tudtuk folytatni.

Az ilyeneket átbeszéljük, és bár előfordulhat hogy véletlenül újra megtörténik, attól még vigyázunk és kommunikálunk.

A te esetedben ez egy logikus reakció volt, Kérdező, mindenképp át kéne beszélni.

"Igen, sajnos pont úgy nyúltál hozzám mint az a köcsög. Semmi baj, tudom hogy nem akartad. Természetesen nem gondolom, hogy direkt volt, vagy rosszat akartál volna"

Mondjuk érdemes lett volna a kapcsolatotok korábbi fázisában elmondani a párodnak, hogy mik azok a dolgok, amik a molesztálásodra emlékeztetnek, és ezért kéred, hogy kerülje az ilyen helyzeteket. Szerintem felfogta volna. Egész más a végeredmény, ha minden előzmény nélkül egyszer csak a molesztálódhoz hasonlítod őt. Én teljesen megértem a reakcióját.

És amíg nem beszéltél vele ezekről a kerülendő helyzetekről, addig ne is várd, hogy újra kezdeményezzen bármit is.

Alig 15 éves voltam, amikor szexuálisan zaklatott és fizikailag bántalmazott az első barátom. Nagy nehezen kimerültem a kapcsolatból, de soha senkinek nem mondtam el, ami utólag Vissza gondolva rossz döntés volt. Évekig, ha csak egy haverom megfogta a karom kicsit erősebben, már kiborultam.

20 éves elmúltam, mire lett egy komoly kapcsolatom egy igazi férfival. Ő volt az első (és azóta is szinte az egyetlen), akinek elmondtam, hogy mi történt. Azóta is együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást és rendkívül jó a szexuális életünk. Viszont beletelt több, mint egy évbe, mire el tudtam magam teljesen engedni szex közben és tényleg tudtam élvezni, 100%-ig.

Sok hasonló ilyen történet van, mint az enyém vagy a kérdezőjé, a válaszokban is olvastam néhányat. Ahogy többen leírták, egy traumát nagyon nehéz feldolgozni, és elég csak egy emlékkép vagy egy olyan illat, amit akkor és ott éreztél, és már el tudod veszíteni a kontrollt az érzelmeid és a szavaid felett. Nem gondolnám én sem, hogy direkt szabotálta volna a párja kezdeményezését a kérdező, de persze nem is a legjobb módon reagálta le. Ezért én nem tudom "hibáztatni", mert pontosan átérzem, hogy mi is játszódhatott le akkor a fejében, de ameddig ilyen vagy ehhez hasonló dolog nem történik valakivel, addig ezt nem fogja megérteni, bármennyire is szeretné.

Nem kellett volna a párját egy mondatban még csak említeni sem a zaklatójával, viszont az szerintem tény, hogy a párjának sem így kellett volna reagálnia. Ezt mindenféleképpen meg kell beszélni és kiküszöbölni azt, hogy még egyszer előfordulhasson. Meg kellene tényleg fontolni a terápiát, mert ha ezt így hagyják, akkor mind a kettejüket fel fogja emészteni ez a helyzet.

A 18asnak adok igazat maximálisan.

És ha 2 hónapig nem nyult hozzád valóban utána se fog majd.

Habár nem akarom tudni h ezt a hanyadik pasinál játszod már el. Szerintem ideje túl lépni a dolgon. Vagy elmenned pszihologushoz mert valszeg a többi kapcsolatra is kiterjed majd ha nem kezeled.