Azok a nők, akiknek nincs orgazmusuk, de bemesélik maguknak, hogy jó a szex a párjuk közelségétől, azok miért hazudnak maguknak?

En vagyok, aki irtam, h fiatalon nemigen volt es nem is hianyzott. Hat nalam ugy van, hogy orgazmus es orgazmus kozott oriasi kulonbsegek vannak. Van olyan, amitol epp csak osszerandulok es olyan is, amitol orditok meg minden. Es fiatalon nagyon ritkan volt es akkor sem az orditos fajta. Es hat az nem olyan nagy szam, szoval megvoltam nelkule sokaig. Es mivel akkor meg nem tudtam, hogy ennel intenzivebb is lehet, nem hianyzott.

Nalam ez olyan, mint pl ha minden nap csak hust ennek salataval, biztos eletben maradnek es amig nem tudnam, hogy letezik csokifagyi is, nem hianyozna a csokifagyi. Es eszegetnem a hust salival, de nem remegnek erte. Na de ha egyszer megkostolnam a csokifagyit, onnantol mar mas lenne. (Es itt most tekints el attol, hogy ha nem szereted a csokifagyit, akkor helyettesitsd be mas kajaval.)

Nézd, ez nem ilyen egyszerű, ahogy a kérdésben összefoglalod. Én ugyan általában a legszarabb szex közben is meg tudom oldani, hogy orgazmusom legyen (és nem is igazán a férfin múlik, rajta csupán annyi, hogy mennyi időt vesz igénybe a dolog). Mégis van, amikor nem megy, mert fáradt vagyok, mert elveszítem a motivációmat, vagy mert fejben nem tudok eléggé ott lenni, vagy ki tudja még épp miért. És ezekben az esetekben is jól érzem magam szex után. Még csak nem is az intimitás meg hasonlók miatt, hanem egyszerűen orgazmus nélkül is k..va jó érzés, hogy megdugott a pasi, akire vágytam. És ezen nincs mit bemesélni magamnak, mert én a legjobban azt szeretem a szexben, ha alaposan, durván és állatiasan megk.. a pasi. Az orgazmus meg jó dolog, igen, de az egyedül is megy, ha épp nagyon kell, viszont az említett aktusokhoz már partner szükséges.

Ha nekem így jó tud lenni, akkor másoknak miért ne lehetne? Nem mindenkinek megy (könnyen) az orgazmus és nem is mindenki igényli olyan veszettül. Nem vagyunk egyformák, sosem voltunk. Ez miért olyan hihetetlen?

Jaj kérdező, teljesen kiforgattad a 13-as szavait. Én értem mit ír, mivel voltak orgazmusproblémáim korábban, de ettől teljesen függetlenül imádtam a szexet, megőrültem, ha nem kapom meg, mert maga a dug@s is szuper érzést okozott, sőt okoz a mai napig. Orgazmus nélkül is, bizony. Utána már megoldjuk, hogy nekem is összejöjjön, de régen például ez sem sikerült és nem a partneremen múlt.

35

#14: Kérdező, te túlegyszerűsíted a dolgokat.

A testemnek mindig jó a szex. A ciklusom közepén pl. alig bírok gondolkozni, csak szexelni akarok. Olyankor is szinte tök mindegy az orgazmus, csak az ingerlés legyen meg, a testem kapja meg, amire a hormonok ösztönzik. Az pedig a minél több szexet jelenti, nem a minél több orgazmust. Bár pont olyankor baromi könnyen megy az élvezés is, szóval akkor épp nem igazán szokott elmaradni. Az alárendelődést meg hozományait ne keverd ide. Velem kapcsolatban legalábbis semmiképp. Tököm tele a mai gyenge, határozatlan, vagy épp a semmire mellüket verő pasikkal. Nem alárendelődni akarok, hanem azt érezni, hogy vannak még nagybetűs férfiak, akiken nő létemre nem teszek túl erőben, határozottságban stb.

A szex amúgy örömforrás és pszichológiai szükséglet is egyben, sőt egyszerű, ösztönös, biológiai szükséglet is. És továbbra is azt mondom, hogy nem vagyunk egyformák, nem mindenki ugyanazt várja a szextől.

#18: Kérdező, te érted is, amit olvasol? :D Vagy csak azt olvasod ki belőle, amit akarsz? :D Basszus, nem tűnik fel, hogy a férfiak többségét kevesebbre tartom magamnál? Örökös problémám mindegyikkel, hogy ügyesebb, okosabb, tanultabb, kitartóbb, sokszor még akár erősebb is vagyok náluk. Az ilyeneket hogyan találjam szexuálisan vonzónak? Még jó, hogy belevaló férfiakra vágyom. Azért nálunk nem úgy megy, mint mondjuk pókéknál, hogy aktus után felfaljuk a nálunk sokkal kisebb hímet. Tudod mi az az ivari dimorfizmus? Embereknél is jelen van. Én csak valami olyasmit várnék a férfiaktól, ami biológiailag normális (azért viszont a mai modern világban tenniük is kéne). Ez a dolog pedig nem az általad erőltetett alárendelődés, ha még ezerszer elismétled, akkor sem.

Visszatérve az orgazmusra. Világ életemben könnyen tudtam magamnak orgazmust okozni, nem egy nagy dolog, manapság kettő percembe sem telik. Pasikkal is könnyedén elélvezek, ha odateszem magam az aktusba. Ezért nem tulajdonítok neki jelentőséget. Ha nincs semmi zavaró tényező (mint többnapos kialvatlanság, vizsgaidőszak, egyéb durva stressz), akkor menni szokott, de pl. a szakdogám hajrájában egyáltalán nem ment. Nem vagyok már huszonéves, és az önkielégítést is igen korán kezdtem. Tudod, te mennyi orgazmuson túlvagyok már? Már nem akkora nagy szám mostanság, mint fiatalabb koromban volt. Most már egy férfi és a vele való testi kontaktus nagyobb élményt jelent nekem, mint maga az orgazmus. Nem beszélve arról, hogy voltak olyan magamból kierőszakolt orgazmusaim, amikért nem érte meg megdolgozni.