Mi ilyenkor a helyes lépés?

Mióta világ a világ, az ember fantáziájá létezik, és szárnyal.

Egyes császárok arról fantáziáltak, hogy országokat hódítanak, egyes építészek, hogy maradandó építményeket emelnek, egyes képzőművészek, hogy alkotnak valami merészet.

A fantázia soha nem korlátozta az embert, mint egyént. Szabad.

Mondhatnánk, hogy az emberiség motorja is egyben. Alapvető ösztöne.

Viszont az emberiségnek megadatott még egy nagy erény, az önkontroll. Ami képes felül bírálni mindazt, amit az agy leképez.

Képes különbséget tenni a morálisan jó és rossz között.

Én a helyedben a következőt tenném : a fantázia nem bűn, de vannak esetek, amikor privát fájlba kell rakni a képsorokat.

Az illetőnek pedig egy meghitt beszélgetés keretén belül elmondanám, mint felnőtt a felnőttnek, hogy:

Túl nagy hatással vagy rám, ne haragudj!

Erről én nem tehetek (kegyes hazugság)...

De ez van. Kérlek, ennek tükrében kommunikálj velem. Szeretném, ha meg tudnánk tartani a jó viszonyt, de ehhez szükségem van a két lépés távolságra. Köszönöm, hogy megérted!

Ha nem érti meg, akkor vagy nem felnőtt agyilag, és egy agyzokniba szerettél bele a fantáziàd által, vagy egy gonosz boszorka, és előbb utóbb más ürüggyel, de ki fog csinálni a munkahelyeden!🤣

Kedves 3! (A nevedet nem tudom, szóval csak Goethe után szabadon 3-as leszel)...

Az nem negatívum, ha az ember mérlegel.

Úgy, hívják, gondolkodás.

A mérleg egyik nyelvén van, amit nyerhet, a másikon, amit veszíthet.

Középen az agy, ami próbál nem kis erőfeszítések során egyensúlyt vinni a dologba.

Ha minden érzelmi viharunkat megélnénk, akkor kb. A Mester es Margarita c. könyv szereplői lehetnénk, és nem sok időbe tellne, hogy kihaljunk, vagy zárt osztályon végezzük.

A pszichológia egyik úttörője, Attkinson azt vallotta, hogy van az Ego. Ami lerövidítve, képes bírálatokat hozni az élet helyzeteivel kapcsolatban, de ennél sokkal erősebb a Superego, ami képes felülbíràlni azt, mint egy ítélőtàbla.

Ezért írtam azt, hogy van a fantázia, és van az önkontroll.

Bár ez lehet off, de leírom.

Az elmúlt 10 évben felerősödött az a "mozgalom", jelige, hogy: légy önmagad, #behappy#, vállald magad, #be ez#, #be az#...

Még az autókat is úgy reklámozzák, hogy "simply clever", "creative technology"...

Eddig is éltünk valahogy, nem éreztük magunkat kevesebbnek, mint amik vagyunk, se többnek...

De én úgy látom, hogy ezek a mottók néhány embernél, főleg a fiatalabb generációnàl beleivódtak mélyen az éntudatba.

És hatalmas károkat okoztak.

Mert jön minden második postban, hogy vállald fel az érzéseidet!

Jó. Rendben. kérdem én, mik az érzések?

Tulajdonképpen mit is vállalsz fel?

Hogy vannak érzéseid?

(Még az állatoknak is vannak érzései).

Mi különböztet meg Téged az én érzéseimtől?

A döntések. Nem azzal kapcsolatban, hogy felvàllalom-e, merem - e megélni, hanem sokkal inkább a tapasztalat, amiből okultam. Az életben előforduló szituációk halmaza, és lehetséges megoldásai a nagy számok törvénye alapján...

Mi különbözteti meg az embert az állattól?

Pont az, hogy nem ösztönösen cselekszik, hanem magasabb szinteken képes döntéseket hozni, és mérlegelni. Bár ez néhány egyednél kétséges 🤣

Még a madár is képes arra az egyszerű képletre, hogy nem kakkantok a saját fészkembe, mert ott lakom...