Milyen fantasy kliséket utáltok a legjobban?

Engem a szereplők tudnak irritálni. Illetve a karakterek beskatulyázása, a ember személyiségének leegyszerűsítése:

A "Stréber"

–Aki nagyon okos, jó tanuló, viszont erősen önbizalom hiányos, félénk, nincsenek barátai, betegesen betart minden szabályt (és persze ennek a viselkedésnek az okát sosem tudjuk meg) és kötelezően csúnya (ami annyiból áll, szemüveges, fogszabályzós, kötött pulcsiban van mindig és könyveket cipel állandóan)és mindig szakszavakat használ

A "Menő csaj"

–Jól néz ki, gazdag, menő ruhákban jár, bunkó, nagyképű (már az első másodpercben), buta, a sok felszínes barinője, mindig ott vannak a s*ggében, akiket csicskáztak és ez nekik így jó. Túl tolja a szlenget

A "Menő srác"

Kötelezően sportoló, többnyire csapatkapitány, sok haverja van, mindig csinál valami szabálytalant/illegálisat, verekszik, a többi mint a "menő csaj" - nál, csak fiúban

Nem egy cliché dolog, de a szereplőkkel kapcsolatban:

Legyen személyiségük, erősségeik és gyengeségeik/hibáik, félelmeik, vágyaik, ilyenek! Ne legyenek Mary Sue-k/Gary Stu-k (a mindenben tökéletesek, akiknek egyetlen "hibája" hogy túlzottan jók valamiben), és ne legyenek unalmas karakterek, akik nem tudják mit/milyen dolgokat akarnak, mi a céljuk. Például legyen valamiben bűntudatuk, hogy mondjuk valamit elrontottak. Vagy épp ne legyen, hanem hogy azt higgyék, hogy ők mindent jól tettek! A rossz, amikor véleményük sincs róla, hogy csak azt tudják, hogy meg kell oldani a problémát.

Egy jó példa az unalmas karakterekre Elza a Jégvarázsból. Tudsz/tudtok valami belső tulajdonságot mondani rá? Mert én nem igazán.

És a legfontosabb: fejlődjenek a karakterek a történet folyamán! Épp ezért nem jók a tökéletesek: nincs hova fejlődniük. Lehet a fejlődés pl hogy egy új erőre tesz szert, vagy rájön mit akar valójában, esetleg, ha a főszereplő rossz/gonosz, megpróbálhat jóvá válni. Vagy akár az is lehet (mint az én egyik könyvemben), hogy a főszereplőnek van valami vágya, viszont ahogy jobban megismeri magát, rájön, hogy sokkal nehezebb elérni, mint ahogy azt gondolná. Főleg, ha távolodik a céljától.

Apropó főszereplők: nem baj, ha néhányat megsebzel, párat megölsz. Ez teszi izgalmassá a könyvet.

Mondjuk réginek számít a kérdés, de válaszolok, gondolom még csak nem írtad meg teljesen.

Én két dolgot utálok nagyon, ezeket nem csak a fantasyra lehet ráhúzni, de ott a leggyakoribb.

Először is. Minden ingyen van. Mármint adott egy főhős, aki neadj Isten nem egy megjósolt kiválasztott akármi, hanem csak egy 'valaki' (csak megjegyzem de akár tényleg átlagos tini vagy bármi a hősöd, akár rejtett megmentő csak még nem tudja, ne azzal kezdj, hogy "Én egy átlagos lány/fiú voltam."), de van egy célja és ez emeli ki. Ezért szerezni akar erőt. Ezt általában csak úgy a kezébe adják és a tetszetős kezdés máris a múlté. Fizesse már meg az árát, mindennek. Pláne ha ember és mágiát használ. Ez lehet szőrszálhasogatás, meg túlzott ragaszkodás a világunk fizikájához, de akkor is. Egy ember nem véletlen nem használ mágiát. Ha meg igen nyilván súlyos ára volt/lesz.

Kettő, hogy a gonoszt mindig jó útra akarják téríteni eleinte. Aztán meg szépen beskatulyázzák, hogy pokolra vele, ha nem megy.

Kezdjük ott, hogy egy jó főgonosz, már az elején tudja, hogy amit tesz jó-e vagy sem. Nem akkor fog csodával határos módon rádöbbenni mikor a "jólovag" sírva ecseteli. Az a megközelítés sem tetszik, hogy úgy veszik néha, hogy a főgonosz csak játszik. Ergo nem az egész életét tette fel erre. Pedig általában de, és ez jobban átjön ha mellette szerethető gonoszt kapunk. Ezért ne próbálják elmondani neki mit tett, mert tudja, hogy eladta a lelkét. Tiszteletlennek vélem. Ha valaki ilyet tesz nem olyan gyenge az elhatározása, hogy két szótól meginogjon.

Ez tényleg csak akkor játszik ha a főgonosz nem egy eredendően rossz, unatkozó alak.

Emellett szeretem ha a főhős elgondolkodik az oldalakon. Nincs olyan jó oldal, aminek minden tette feddhetetlen.

Lássuk a gonoszok jó oldalát, a jók rosszabbikát.

Illetve a főhős lássa, a gonoszt. Ne egy elvakult valaki legyen, aki csak leakarja győzni. És ne akarja megmenteni mert nem mindenkit lehet/KELL. De ha rágondol, hogy megölte vagy ilyesmi gondolkozzon el, hogy nem volt rossz ember.

(Ui.: Fogjuk rá hogy hivőként érdekel a téma, miszerint hova kerül, aki túl rossz volt a mennyhez, de nem érdemli a poklot?)

Nemtudom hol jársz a könyveddel és segített-e, amit írtam. Ha elolvastad és egyszer kész a műved, dobj meg egy-két szóval, hogy tudjam mit keressek. :D

Szerelmi háromszög. Oké, rendben, van két szimpatikus srác, de ha már megismerte a csaj, döntse el és ne variáljon, pláne nem köteteken át, aztán a végére csak eldönti. Hát nagyon köszönöm, vártam már. -.-'

A főszereplő csaj a világ legügyetlenebb vagy legtökéletesebb fiatal hölgye, aki akinek a klisés tragikus múltja esetleg az egész könyvet végig kíséri. Oké, a modern au-s fanficeimben én is kitalálok ezt-azt a szereplőimnek, de egy kivétellel ott sem arról szól az egész könyv (és annál az egynél is csak azért, mert az adja meg az alapot, de a személyiségén nem látszik).

A főszereplő idióta. Ha segghülye valamihez, tehetetlen, nyelje le a békát és ne akarjon hősködni, és amikor azt mondják, ne menjen ki, csakazértis kimegy. A valóságban csak egy elmeroggyant menne úgy ki, hogy tudja, semmit nem tud csinálni, csak hátráltatni másokat, aztán persze úristen, elrabolták és a pasi mentse meg.

Tizenéves kamaszok, szülők sehol, mintha nem is léteznének. Tegyük fel, nem árva a főhős, a szülei sem vaskalaposak, mégsem olvasni egy párbeszédet sem, ami azt mutatja, hogy a szülő szülő, ilyen jó vagy feszültséggel teli a kapcsolatuk, stb.

A tizenéves kamasz megváltja a világot. Rendben, legyen rá képes, nem ezzel van a bajom, mert a felnőtt emberek se tudnak mindent, de legalább tűnhetne úgy, hogy van aki pl: kevesebbe tud tenni, de akkor is az élet terén nagyobb tapasztalattal rendelkezik, akár csupán azért, mert nem forrófejű.

Szex, szex, szex... még több szex. A szex a kapcsolat lényege. Az egész vágy, testi örömök. Általában néhány fejezeten belül máris ágyban vannak, és a fiatalabb olvasók már azt várják, mikor történik meg, mert a szex jelenti, hogy "végre". Nincsenek tettekben megnyilvánulások. A 48 fejezetből álló fanficemből talán negyvenkettedik fejezetben jöttek össze, addig is ismerkedtek, és a kötelező szeretlek és testi érintések nélkül is kiáltotta a kapcsolat, hogy szeretik egymást, törődnek egymással. Én ezt jobban preferálom, mint azt, hogy egyből az ágyba, közben kvázi semmit nem tudnak egymásról. Rendben van, ha első látásra szimpatikus a másik, de könyörgök, csak ezért hadd ne ugorjanak máris kútba a másikért.

A főszereplő az atyaúristen, aki nélkül nincsen tovább, és általában neki van a legerősebb ereje a világon, esetleg gyönge mint a harmat, és nincs élet nélküle. Jobb lenne egy csapatról olvasni, ahol mindegy, hogy gyönge vagy erős, egy csapat része, ahol aztán fejlődik. Még az is rendben lenne, hogy jól megindokolva az övé valamilyen hatalmas erő, de akkor gyakoroljon, küzdjön, sérüljön meg, legyenek veszteségek és nyereségek... legyen fejlődés! És ne csak a főszereplőre térjen ki. Annyira, annyira de annyira utálom, hogy a főhős piedesztálon, mindenki más kidolgozatlan, a pasi meg hangos vagy csöndes szívtipró, akinek egy dolga van, csak azért született, hogy a főhősnő mellett legyen. A főhősnő nélkül nem is lenne semmi. Jobban szeretek olyan karakterekről olvasni, olyanokról írni, akik egymaguk is emberek, saját személyiséggel. Amolyan... "Tudok nélküled élni. Élet előtted és utánad is lesz... de ez nem azt jelenti, hogy akarok is." - idézet az egyik ficemből a szerelmi vallomásnál.

A gonosz azért gonosz, mert kész, gonosz. Legyen háttere, miértje. Legyenek egyértelműek a céljai, amivel ha nem is értek egyet, az ő nézetéből legyen érthető nekem is, mint olvasó.

Egy főgonosz, van néhány kötelező jellegű bunkó fax, és persze a jók, tetején a főszereplővel. Más se legyen hibátlan, mozgasson más is szálakat, és akár derüljön ki, hogy a főgonoszon kívül is "van élet".

Eltitkolt ikertestvér. Köszönöm, nem, elégszer láttam és olvastam.

Mindig kell jönnie valakinek, aki félbeszakítja a turbékoló galambokat, miközben szerelmi vallomást tennének vagy akármi más rózsaszín.

Kommunikáció teljes hiánya. Szuper, lefeküdtek, szuper, mindketten szeretik a pizzák, szuper, tudják egymás telószámát, bla bla bla, minden csodás, aztán az első veszekedésnél rögtön kiakadás, sértődés, akár sértegetés, nem az, hogy beszéljük meg, hogy igaz amit látott, és ha igen, akkor miért történt.

A bunkó csávók menők - inkább idegesítő és sablonos. Nem kell szentnek lennie, de ha úgy konkrétan bunkó, a jókislány ne akarjon csak úgy a nagy semmiért belezúgni.

Stb...

Utolsó! 24-es voltam. Hol lehet megtalálni az említett irományod? :D Szívesen beleolvasnák.

(Feltéve ha egy általam kedvelt fandom része. Ellenben még mindig az a véleményem, hogy már most jobbnak tűnik sok másnál csak nem egyezik az ízlésünk.)

Nem utálom, de klisé, amikor a történet egy fogadóban kezdődik, a szereplők közt mindig van egy törpe, egy elf, egy barbár, egy mágus vagy pap és nő, aki tök mindegy, mit csinál, csak nő, és gyönyörű mellei, igéző szemei vannak.

Ami elcsépelt:

- kiválasztott

- a főszereplő meghal, de feltámad (ez utoljára a Dragon Ball-ban volt menő)

- menőn hangzó fantasy nevek mindenféle logika és értelem nélkül. pl: Xnufuf Vagy Kjnoils (ezeket most kreáltam félig a billentyűzetre tenyerelve). Az nem zavar, ha mondjuk óangol vagy walesi vagy norvég vagy szankszkrit neveket használ valaki, csak legyen logika benne. Vagy akár kitalált nevekhez, szavakhoz valami magyarázat. Jó, a mostani fantasyírók egyike sem egy Tolkien, de legalább minimálisan legyen egyfajta névetomilógiai folytonosság.

- az előzőhöz az egyértelműen plagizáló nevek, például Gondulf vagy Merrin (Galdalf és Merlin)

- amikor a főhősnő badass, aki a katonaság között nevelkedett, de aztán meg úgy viselkedik, mint egy mai tinipicsa, akit burokban neveltek

- minden, ami eredetileg valami tiniregény, és a fantasy környezet csak díszlet, de akárhol játszódhatna, mert a fantasy világ nincs kiépítve, és nem is fontos

Kapásból most 2 dolog jut eszembe, ami nagyon szokott zavarni:

1. a tini "kiválasztott" hős 5 perc alatt megold, megtalál, megcsinál valamit, amelyre tudósok, varázslók, hadvezérek évszázadokon keresztül nem jöttek rá.

2. a lány/nő főhős pici, alacsony, törékeny. Még egyetlen fantasyt sem olvastam, amelyben magas, sportos lány lett volna a főszereplő.