Mondanátok véleményt Wattpad novellámról? (megint :D)

1,5 részt bírtam rendesen elolvasni, a 2. rész felét csak átfutottam. Számomra unalmas. Oké, a történet eleje, nyilván sokszor a történet eleje nem annyira izgalmas, viszont maga a sztori típusa sem jön be, vagy hogy mondjam... szóval ezért nem is annyira akarom végigszenvedni a részeket.

Igazából kinek mi jön be, de nekem ezek a tipikus gimis sztorik, ahol leírják egyenként a napokat, hogy mi történik, az egyáltalán nem jön be. Sőt, kimerem jelenteni azt is, hogy az ilyen történetek szinte mindig túl unalmasak. Egyszerűen nem létezik olyan, hogy valakinek annyira aktív élete legyen, hogy minden egyenes napja érdekes legyen, és hogy megérje leírni. Oké, max. akkor, ha valami nyomozóként dolgozik, vagy ilyesmi, és na, azért az lehet érdekes a különböző ügyek miatt. Viszont egy átlagos középiskolás napjai nem éppen izgalmasak. Szerintem felesleges minden napot külön leírni. Csak random írd, nem baj ha a részek között napok, hetek telnek el.

Meg a párbeszédek nagy része nem viszi előre a történetet, csak úgy ott vannak, de igazából nincs semmilyen hatással sem a történetre. Meg tényleg szinte csak párbeszéd az egész. Illetve ezek a párbeszédek se annyira figyelemfelkeltőek, csak úgy ott vannak, de ennyi, nincs benne semmi extra, nem visz előre a történetben.

Most igazából mást nem nagyon tudok mondani, nyilván jobb lenne, ha elolvasnám a maradék 3 részt is, de túlságosan fáradtak a szemeim ahhoz, hogy nekiálljak.

Viszont egyértelműen azt tanácsolnám, hogy ne írj le minden napot egyenként. Nem kell, felesleges. Emiatt is vannak lényegtelen párbeszédek benne, mert lényegtelen dolgokat akarsz leírni.

Maga a megfogalmazás nem rossz amúgy, sőt, egész jó, csak maga a sztori nem jó. Mármint a megvalósítása nem valami jó. Meg a párbeszédek közt elvétve vannak csak leírások, meg nem is nagyon tudunk meg semmit a szereplőkről, érzéseikről... Én újra átgondolnám a helyedben ezt az egészet.

2. Vagyok. Igazából amit felsoroltam, mindnek a hiányát éreztem. Persze ebben van valami, hogy sokan nem olvassák el a leírás egyes részeit, viszont nem hiában van alapvetően leírás. A párbeszéd is fontos dolog egy történetnek, viszont itt túl sok. Egy párbeszéd nem adja annyira át egy személy jellemzését vagy egy helyszínét, érzelmeket esetleg, mint egy jó leírás. Vagyis nem... Ezeket is ki lehet küszöbölni, de ahhoz egyrészt nagyon sok gyakorlás kell, rá kell érezni. A profibb íróknak is vannak nehézségei.

Azt viszont értékelem, hogy bírod a kritikát és elfogadod, nem kezdesz magyarázkodni, mert nem értesz egyet. Nem egy történetet véleményeztem már és kevés ember volt, aki a véleményt jól fogadja.

Ki a nézőpontkarakter?

Túl sok ember fejébe lát bele a narrátor, és a karakterek olyat is látnak, tudnak, amit nem láthatnának, nem tudhatnának.

A narrátor solszor kifelé beszél az olvasónak. Pl. a körhintás résznél. Ahelyett, hogy megállapítja, miért járnak oda az emberek, elmomdhatná, hogy a srác mit lát: sikoltozó embereket a hullámvasúton, gyereket, egyedül az anyjával, míg mások mellett ott az apa, mégis mosolyognak. Hisztis gyereket, ahogy földhöz vágja magát. Ezen elgondolkodna, hogy itt legalább nincsenek a bajos szülők.

Egyébként nem logikus a fiú viselkedése, mert annyit látunk, hogy az anyja próbál kedves lenni (miután felmegy a fiú a szobájába, már nem hallhatja amúgy, hogy az anyja mit mond - ez is nézőponti hiba), a fiú pedig mégis negatív érzéseket táplál a szülei iránt.

A sok párbeszéd nem lenne baj, ha előre vinné a cselekményt. Az, hogy senki nem ér rá, végül is előre viszi, de ezt narrációként le lehet írni.

Javaslom, hogy a főszereplő legyen a nézőpontkaraktered.

Az elején jelenjen meg a konfliktus. Ha csak annyi a konfliktus, hogy orrol a szüleire, valami általánosam előforduló családi probléma miatt, az nem elég erős, inkább unalmas. (Nem olvastam végig, a felsoroltak miatt).

Alapvetően a szóhasználat, a stilisztika és az a minimális leírás, amit alkalmaztál, nem rossz.

Helyesírási hibákat nem kerestem, vannak benne, de nem jegyzeteltem.