Mit gondoltok erről a részletről, ez alapján elolvasnátok az egész könyvet?

Itt a részlet:

Prológus

Athén, Görögország

P

atrick Lindsay archeológus feje fölött összecsaptak a hullámok. Alig két napja érkezett meg a görög fővárosba, de a göndör hajú férfi, aki Londonban a nyomában volt, ide is követte. A horgas orrú, örökké csapzott fekete hajú Lindsay, azért jött Athénba, hogy találkozzon Zaglanakisz professzorral, az Akropolisz Múzeum kurátorával. Patrick még Londonból felhívta, hogy engedélyt kérjen egy különleges lelet megvizsgálására, melyet évtizedek óta az emberek elől elzárva tartottak. Nem holmi összeesküvés miatt, hanem csupán úgy vélték nem képvisel sok eszmei értéket, és nem érné meg kiállítani.

Ugyanis az Akropolisz egyik oszlopának letört darabjáról van szó, amibe egyetlen szót véstek görögül évszázadokkal ezelőtt: „bölcső”. Patrick Lindsay számára, azonban nagyon is sokat jelentett a lelet! Két hónappal ezelőtt, a British Museum levéltárában, óriási felfedezést tett, amit megosztott kollégáival, de azok lehurrogták túl vad elmélete miatt. Ám a férfi nem adta fel! Azzal, hogy sikerült megtekintenie a leletet beigazolódott mindaz, amit elképzelt. Sejtette, hogy ezért követik. Már bánta, hogy Londonban óvatlanul elárulta felfedezését. Ráadásul az egyik tudományos folyóiratban is publikálta véleményét. Kétségtelenül nagy hibát követett el, de már nem volt visszaút.

A dolgokat súlyosbította, hogy az éjszaka folyamán megölték Zaglanakiszt a lakásán, de nem vittek el semmit. Patrick érezte, hogy köze van a gyilkossághoz. Most, üldözőjével a sarkában, éppen az Akropoliszra igyekezett. Olyan helyre akart menni, ahol elvegyülhet az emberek között, de szándékában állt megtekinteni az oszlopot is, melyből az ominózus lelet származik. Miután megvette a jegyét, belépett a Fellegvár területére, melynek fenségessége a nap bármely szakában elfeledtette Athén betonrengetegét. Hiába volt felállványozva a Parthenon, az Athéné istennő tiszteletére emelt templom, szépségén nem fogott az idő vasfoga.

Hiába emlékeztetett egy kőfaragó műhelyre a terület, de hasonlóan festhetett Periklész idején i.e. 144-ben is. Patrick igyekezett beleolvadni az embertömegbe, akik megálltak gyönyörködni az Erectheion kecses épülete előtt. Egykor ősi kegyhelyként funkcionált, ahol a bronzkorig visszanyúló kultuszokat ápoltak. Az oszlopok szerepét betöltő Kariatidák (ruhás nőalakok) másolatai teljes pompájukban tekintettek valahová a távolba. Az eredetieket a múzeumban őrzik, hogy ne tegyék ki őket a szmog káros hatásainak.

Patrick futólag hátrapillantva rémülten állapította meg, hogy az ismeretlen férfi egyre közelebb ért hozzá, arcán ragadozóra emlékeztető mosollyal. Az archeológus homlokán verejték gyöngyözött, miközben a Parthenon felé sietett. Megkerülve az építményt, megpillantotta az oszlopot, amiről a letört darab származott, s megszámolva a pilléreket, kiderült, jó nyomon járt. Hozzácsapódott egy kínai turistacsoporthoz, akik az Akropolisz derékig érő falánál állva fotózták a horizontig nyúló, a hegyek árnyékában elterülő metropoliszt. A fehér házak vakítóan verték vissza a napsugarakat.

Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára, majd enyhe nyomást érzett a csípője tájékán, ahogy a fegyvercső a bordájához nyomódott.

– Csak semmi meggondolatlan mozdulat, Mr. Lindsay!

A göndör hajú lágy hangja szöges ellentétben állt fenyegető viselkedésével, miközben a fal egy turistáktól mentes pontjához terelte a régészt.

– Mit akar tőlem?

– Ne játssza meg magát! – sziszegte a férfi, erényesebben nyomva áldozata testének a fegyverét. – Ha együttműködik, hamar túl leszünk az egészen és nem fog Zaglanikisz sorsára jutni.

– Maga ölte meg?

– Sajnos elkerülhetetlen volt.

Patrick nagyot nyelve átgondolta helyzetét. Végül beadta a derekát és elárulta, mindazt, amit tudott.

– Köszönöm – mosolyodott el az idegen, és meghúzta a ravaszt. Az archeológus összerándult, ahogy a golyó a testébe hatolt. Csak egy halk pukkanás hallatszódott, ami az erős szélben fel sem tűnt az embereknek. A gyilkos leültette a falra haldokló áldozatát, majd fütyörészve távozott.

Már rég az Akropolisz alatti bazársoron sétált, mikor felhangzott az első sikoly a holttest láttán.

Semmi baj, de ha rákeresel az említett könyvre - címét leírtam kicsit följebb (A halál ékköve) - megtudod. :D

Magánkiadásban jelent meg, de a költség felét a kiadó állta, így kedvezőbb volt. Első könyvem és nem tökéletes, de akik eddig olvasták - idegenek - azoknak tetszett. HÁny éveseknek írom? 15-től fölfelé legalább, akik szeretik a kalandregényeket - bár tudom, hogy kevés tinédzser olvas manapság sajna. A részlet, amit ide bemásoltam még eddig ki nem adott regényből származik, de már elküldtem a kiadóknak, remélhetőleg sikerül megjelentetni, talán már úgy is, hogy nekem nem kell költenem rá. Majd meglátjuk. :) Köszönöm a pozitív visszajelzést, ami a fogalmazásra irányult :D