Általában a szenvedőkkel szolidarítani szoktak egy könyvben az olvasók, de miért nem minddel? Stephen King - Az című alkotásában a lúzerek klubja összes tagjával is, nagyon helyesen, de egyet mindenki elfelejtett: Henry Bowerst. Miért?

Eegen... csak tudod én feltettem magamnak a kérdést, egyébként igazán ennek is hatására, hogy jól van-e ez így, vagy, hogy inkább tudomást vegyünk legalább a dologról vagy inkább fogjuk be a pofánkat.

Pedig csak kevésen múlik. Talán egy apró gesztustól is megtört volna a jég, ha más nem. Szal bocs, ez csak az én szentimentalizmusom. :)

Közben így mivel rég olvastam megnéztem nem rég a filmet, még jutnak eszembe gondolatok, blokkok a könyvből. Igaz, hogy a kulcs abban lehet, hogy nem is volt benne szándék a változásra. De azért aki elveszíti a józanságát, abban már hogy lenne? Nem ugyanaz az a szenvedő aki legalább valamennyire megőrizte józanságát és az aki már elveszítette. De ugyanúgy szenved és ugyanúgy szüksége lenne a szeretetre. Akkor talán máshogy alakulna a dolog.