Ez a Harry Potter mániám mennyire normális?

9 évesen olvastam az első részt, annyira magával ragadott, annyira imádtam. Talán akkoriban még el is hittem, hogy amikor 11 éves leszek, meg fog jönni a levelem. Aztán eltelt az a bizonyos nyár (egész idő alatt a könyveket olvastam, elképzeltem, milyen lesz a Roxfortban), és végül csak a hatalmas csalódottság maradt számomra. (Oké, valahol mélyen tudtam, hogy hiába várom a levelet, ennek ellenére csalódott voltam).

Mára 17 éves vagyok, kb. 5-ször biztos hogy kiolvastam az összes részt, a kedvenceimet talán 10-szer is. Rengeteget tanultam belőlük, akár az egyszerű értékekről, mint barátság, hűség, de még valamennyire a haláltól való félelmemet is sikerült legyőznöm. (Ami ugye szintén gyakori téma a könyvekben).

Az angoltudásom jelentős részét is a HP könyveknek köszönhetem. (Az összes részt kiolvastam angolul, ez rengeteget segített).

Ennek ellenére mégis csalódott vagyok, hogy ez nem is létezik és picit kegyetlenségnek érzem, hogy Rowling bevezetett engem egy olyan világba, aminek valóban sohasem lehetek a részese. :(

Van valaki aki hasonlóan érez mint én?