Szerintetek a könyvkiadók felelőssége, hogy vannak rossz könyvek is?

Szerintem senkinek sem dolga cenzúrázni a kiadott könyveket. Persze gyűlöletet kelteni stb. oké hogy nem szabad, de gyenge versekből álló kötetet szabadjon kiadni.

Ha egy kritikus hamisan pozitív véleményt ír egy rossz könyvről, mert lusta rendesen megnézni vagy esetleg fizettek neki érte, az már baj.

Nálunk nagyon sok fizetős kiadó van, ők nem vállogatnak, mindent kiadnak. A nagy kiadók csak azt nézik, hogy van-e némi híred, vagy éppen megfelelő ismeretségi köröd. Nálunk sajnos így mennek a dolgok.

Külföldön nem tudom,hogy mi alapján működik.

"Nálunk sajnos így mennek a dolgok."

Sajnos vagy nem, nem tudom, hogy lehetne másképpen. Nekünk van egy könyvkiadással foglalkozó cégünk. Valóban az van, hogy másképpen nem lehet. Vagy fizetős és akkor tényleg a szerző/megrendelő dirigál (nyilván közerkölcsbe, törvénybe ütköző dolgokhoz nem adjuk a nevünket) vagy vannak a nagyon jó nevűek, ahol maga a téma és a szerző viszi a könyvet, azaz sok-sok megrendelést, eladást generál.

De ezt is csak a nagyok tudják bekockáztatni.

Csak, hogy érzékeltessem, egy könyv kiadása az alábbi lépcsőfokokból áll:

-szerző elkészül, anyagleadás

-nyomdai előkészítés, borítóterve, könyvtervezés, grafikusi munka

-korrektúrafodulók, imprimatúra

-ISBN kérése az Országos Széchenyi Könyvtártól

-nyomdai gyártás

-reklám, propaganda, kiajánlások, könyvbemutatók stb.

Az OSZK ingyen adja az ISBN-t, de minden más igencsak komoly költség. Egy borítótervezés ára grafikussal a pártízezer forinttól a százezres nagyságrendig. A kötet tervezése és tördelőszerkesztése 4-5000/óra. Egy többszázoldalas könyvhöz akár több teljes műszak is lemegy. A nyomdai gyártás példányszám, terjedelem és kivitelfüggő, de sok-sok esetben milliós nagyságrend.

Reklámok, bemutatók, ezek is húzós dolgok. És még mindig ott van a kockázat, hogyha nem jön be, akkor valaki csúful bukja a sok pénzt.

Szóval azért visszakérdeznék, hogy kinek kell, hogy ez a kockázata legyen, ki tegyen bele pénzt?

Így pl nálunk van egy olyan konstrukció, ami rentábilissé teheti és aránylag kockázatmentes, vagy kis kockázatú. Az pedig a kispéldányszám, kis széria gyártása, mintegy megkóstolván a piacot, tesztelendő a keresletet, vagy ha valakinek presztízs vagy egyéb szempontból fontos, hogy elmondhassa, hivataolsan ki lett adva a műve.

Ezekre fix árat szoktam adni a grafikai munkákkal, de ha bizonyos részfeledatot az ügyfél megcsinál (pl kompletten nyomtatható anyagot ad) akkor a költség lefaragható. És ha 50-100-150-200 pld készül, ezek darabonként magasabb árba kerülnek, mintha többezer darab lenne gyártva, ám a végösszeg így is elérhető még átlagemberek részére is. Ez nem reklám, nem itt akarok ügyfeleket szerezni, mielőtt valaki erre gyanakodva jelentené. Inkább csak érdekességképpen egy kis kulisszatitok.

Hát az Ulpius a végén gyalázatos volt, nem véletlenül mentek csődbe. A végén konkrétan beledobták szerintem a google fordítóba a könyvek szövegeit és simán kiadták úgy, hogy jó része angol maradt, nem létező magyar szavak, az egész magyartalan volt. Szerencsére én azért bele szoktam olvasni még a boltban az új könyvekbe és sokkoló volt ezt látni az utolsó hónapjaikban. Számomra ez az igénytelen könyvekben, nem is vette meg sok ember és ők is panaszkodtak.

Ami jó az eladatja magát. Azaz a verses könyvek is gazdára találnak, ha nem, akkor annak a minősége megkérdőjelezhető, de ugye létezik egyéni ízlés is. Én frászt kapok a mostani versektől, amiben nincs semmi szabályszerűség, az egyik barátnőm meg szereti. A többség nem versírásból él.

A gagyi tinisztárokért is rajonganak, jellemzően a pár évvel fiatalabb generáció. És pont a zeneipar nem jótékonysági intézmény, hogy "gyere haver, ebben a hónapban is 2 milliós mínuszban van a bevételünk miattad, de XY tinisztár pénzéből lenyúltam neked 6 milliót, kapsz fizut, ne aggódj"