Hogyan vészeljem át a szakítást?

Pár napja szakított velem a barátom, és azóta mintha megszűntem volna létezni. Egy hosszabb, levél szerűen megoldva írta le, hogy le szeretné ezt minél előbb zárni, mielőtt mindketten sérülünk. Voltak nézeteltéréseink, de nem igazán voltak vitáink. Előtte lévő este rosszul váltunk el, azóta is bánom, hogy nem kértem tőle bocsánatot éjszaka. Aznap még azt mondta szeret, majd másnap szakított.

Folyamatosan mondta, hogy nagyon szeret, csak én kellek neki, azt akarja, hogy nekem jó legyen, boldoggá akar tenni, stb. És a vicc az egészben, hogy nekem mondta, hogy képtelen lenne szakítani akárkivel, főleg írásban, velem mégis írásban tette, és úgy, hogy az üzenete után semmire nem reagált, csak leláttamozott. Elkövettem a hibát, hogy "könyörögtem" neki, de nem igazán érintette meg gondolom.

Egyik ismerősömnek (akiről ő nem tud), azt mondta, hogy az volt a baja, hogy sokszor megsértődtem, mindig "semmiztem", és ragadós voltam. Az ismerősöm kérdezte, hogy miért nem próbálja helyrehozni, erre a válasza az volt, hogy sajnos csak utólag jön rá a hibáira. De azt is mondta, hogy úgy érzi hibát követett el, és lehet örökké bánni fogja.

Nem tudom mit gondoljak...

Szeretem, és napról napra jobban hiányzik. Én azt hittem, hogy jók vagyunk, nagyon könnyen egymásra hangolódtunk, szinte mesébe illő volt az egész kapcsolatunk kezdete.

Sehonnan nem tiltott, és mindenhol nézi a dolgaimat, amiket kirakok. Valamiért még reménykedek, hiszek abban, hogy elkezdek neki majd hiányozni, de nem akarom hamis hitekbe rángatni magamat...

Annyira egyedül érzem magamat, rendesen felemészt ez a helyzet. Azt akarom hinni, hogy ez csak egy rossz álom, de nagyon is a valóság, és nem akarom elhinni, hogy ez történt..

Tippek/tanácsok, hogy hogyan érezhetném jobban magamat, illetve, hogy mivel tudnám csak egy kis időre is elfelejteni? Semmi nem köt le, mindenről IS ő jut eszembe... :(