Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg ennyire nem volt normális, amit csináltam?
Hello,
Nos, nemrég ért véget a kapcsolatom és szeretném megérteni, hogy mit csináltam igazán rosszul.
A szakításunk oka az volt, hogy én túl sokat vártam tőle, ő meg keveset adott nekem szerintem, szerinte meg sokat vártam és nem viszonoztam eléggé.
Én sok szabadidővel rendelkezem, ezért szerettem vele szinte egész nap beszélgetni és ez sokáig működött is, viszont egy idő után hirtelen azzal jött, hogy nem normális, hogy egész nap azt várom, hogy rendesen beszéljünk, ne csak 10 percenként írjon vissza.
Viszont ez azért furcsa, mert mikor nekem volt több elfoglaltságom "házon kívül", ő is nehezményezte ezt, de amikor már én fordítottam rá sok figyelmet, akkor meg panaszkodott, hogy én őt "bezárva tartom", azaz folyton társalognia kell velem és nem engedtem el sehova.
Ez az utóbbi dolog úgy nézett ki, hogy csinált valamit, amitől rossz kedvem lett, vagy megbántott vele és aznap kitalálta, hogy elmegy valamit csinálni, amivel önmagában nem lenne baj, de én úgy gondolom, hogy addig nem mozdulok olyan mellől, akit szeretek, amíg neki valami baja van.
Ez az eset előfordult 1-2 alkalommal és ezt ő betudta annak, hogy én akkor mindig megsértődök, ha elmegy valahova, vagy csinál valamit és sokszor ezt hozta fel ellenem utólag.
Ezen túl szerinte én manipuláltam és kihasználtam őt, mert hozzám kellett járnia, úgy, hogy nálunk jobb körülmények voltak, jártunk tőlünk programokra stb; viszont szerinte ő kajtatott utánam és én nem tettem érte semmit.
Alapból a hétvégéket töltötte itt + néha 1-2 órát eltöltöttünk suli után egy héten max 1 nap, én viszont szerettem volna ennél többet találkozni és meg is állapodtunk benne egy vita alkalmával, de nem lett belőle semmi.
Szerintetek gáz elvárni, hogy ha már heti 1x találkozunk csak, akkor legalább foglalkozzon velem ilyen formában rendesen és, ha már engem "leszoktat" a programokra járásról, akkor legalább ő ne az egyik pillanatról a másikra találja ki, hogy ő ezt-meg azt szeretne csinálni nélkülem?
És ha rossz kedvem van miatta, gáz elvárni, hogy ne menjen el egyébként abszolút nem pótolhatatlan dolgot csinálni?
Vagy, ha mondjuk ő nem ér rá egész héten és miatta nem beszélünk, akkor minimum, hogy nem elvárja, hogy én menjek, hanem ő jön?
Ha valami volt miattam, próbáltam utána a kedvében járni, ő viszont szerintem egy csomó érzéketlen dolgot sokszor észre sem vett, ha meg szóvátettem, nem is akarta megérteni, hogy mi a gond vele, megmondta, hogy az nem úgy van, aztán ha nyomatékosítottam, hogy ez nekem szar, akkor elkezdte a stílusomat kifogásolni, az helyett, hogy valami aprósággal jóváteszi, vagy bocsánatot kér a figyelmetlenségért.
Szerintetek mit szúrhattam el ennyire, hogy a kedves, szerető barátnőből az utolsó napokra kb kőbunkó lett?
Szeretném tudni, hogy szerintetek mi volt a gond és tanulni belőle.
válasza:Az egész napos írásból megertem hogy elege lett….azon kívül egyik no sem szereti ha nagyon ra van tapadva egy férfi…sőt inkább azt szeretik akik leszarjak őket ergo azt csináljanak amit akarnak, ezzel szemben te meg ne.
Az van hogy te találtál egy tipikus hülye halom pi..át. Most már mindegy mit szúrtál el…vége van, szerintem olyan nagy veszteség nem érint és fogsz találni másikat…gondolom fiatal is vagy, szóval ne agyalj megdugtad? Meg kész küldetés végre hajtva.
Hülye voltál hogy túl szeretted és kb ennyi…mindenkivel előfordulhat, például az én mostani nőmnek szerintem érzelmei sem léteznek, nem tudok ki igazodni sem rajta…de arra jó amire kell de nem tárogatom sokáig…nem lesz a gyerekem anyja az is biztos.
#1, az elejéhez csak annyit fűznék, hogy kb 1 hónappal korábban azért hisztizett napokig, mert nem foglalkoztam vele eléggé, és nem kapott elég figyelmet..
Ezt elfelejtettem beleírni, de fontosnak gondolom, tehát ő kérte/akarta ezt.
Igazából ja, fiatal vagyok, meg minden, de mégis sok energiám volt benne, ezért is akarom tudni, hogy magamon kéne változtassak, hogy a következő ne ilyen legyen, vagy ne így érjen véget, vagy vele (is) volt gond.
válasza:“nem normális, hogy egész nap azt várom, hogy rendesen beszéljünk, ne csak 10 percenként írjon vissza.”
Bizony, nem normális!
Az sem normális, hogy minden nap beszéltek.
Az lenne a normális, ha egy héten egy-két alkalommal személyesen találkoznátok, s akkor mindent megbeszélnétek, mindenről beszélnétek, ami addig történt veletek. Közös, értelmes programokat szerveznétek, melyek során a klf élethelyzetekben ismernétek meg egymás tulajdonságait, jellemét.
Az ember élete nemcsak a kapcsolatok ápolása, hanem tanulás, művelődés, család, önmagad építése, hobbi, stb.
válasza:Nem normális, így van.
Jól tette, hogy dobott, én is dobtalak volna.
Egy kapcsolatfüggő passzív-agresszív fickó vagy.
Mi az, hogy leszoktatott, hogy saját programokat csinálj, hogy bírta ezt megtenni, és te hogy bírtál belemenni, és amikor neki már sok dolga lett, hogy nem bírtál te is magadnak programokat csinálni?
Persze lehet, hogy ő is hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezett, és jókat játszmáztatok egymással, de ez semmit se változtat a tényeken.
Ha meg minden besértődéseden addig maradna veled, ameddig ki nem engesztelődsz, akkor ezt bármikor eljátszhatod, és már bocs, nem tudhatod, hogy milyen programokat szervezett, ne menjen el egy tanfolyamra, vagy dolgozni, mert te éppen hisztizel?
Esetleg ha nem csak egyetlen személy lenne az életedben, akkor nem csak egytől várnád el az összes társasági igényed kielégítését.
Lehet több barátod rajta kívül, lehetnek programjaid nélküle is, de te csak szívtad a vérét. Hogy korábban ő is a tiédet, az mellékes, mert most nem az a kérdés, hogy korábban ő helyesen cselekedett-e, hanem az, hogy te normálisan viselkedtél-e.
#4, nem ő dobott, hanem lényegében én őt.
Mi az, hogy leszoktatott, hogy saját programokat csinálj, hogy bírta ezt megtenni, és te hogy bírtál belemenni, és amikor neki már sok dolga lett, hogy nem bírtál te is magadnak programokat csinálni?
Úgy értem inkább vele beszéltem sokszor (élvezetből), mintsem elmentem valahova, mondjuk gokartozni és ő sem ment vásárolni (korábban szó nélkül, nem azért, mert én kértem rá).
És szó sincs arról, hogy ne mehetne dolgozni/tanfolyamra, bár középiskolás korosztály vagyunk mindketten, szóval ilyenről szó sincs, de ami normális program (különóra, vagy hasonló), ahhoz nem így álltam hozzá, csak úgy gondolom, hogy ha mondjuk valami ismerősömet megbántok valamivel, akkor nem megyek el egy haverommal sétálni meg iszogatni, mert teljesen mellőzhető és valakinek jobban szüksége van rám/jobban illim mellette lennem, mintsem sörözni menni valakivel.
Az összes társasági igényem kielégítését abszolút nem tőle vártam, viszont extrovertált vagyok és vitatkozó személyiség. Engem nem tud lefárasztani egy embi, mellette minden nap dumáltam ismerősökkel, családtagokkal stb akár hosszabban is.
A barát kérdést hagyjuk, nem nagyon tartok igényt barátokra, inkább mindenkivel megtartom az ismerősi viszonyt, mert a barátságok általában pont oda jutottak, hogy csak én adtam, mert a problémámat megoldottam a barátnőmmel, vagy magam, tudást meg egyéb javakat meg általában nem tudtak adni, szóval ilyen téren távolságtartóbb vagyok.
Programjaim, mindt mondtam, inkább nekem voltak eleinte, csak őt választottam sokszor helyette, aztán ígymaradtunk, mert nekem jó volt így is..
válasza:Hááát... így se normális.
Nem igaz, az, hogyha "megbántott", akkor addig kéne pátyolgatnia, ameddig ki nem engesztelődsz. Ez egy undorító hatalmi játszma.
Lefordítom: aki így gondolkodik, egy parazita.
Nem csak a tanfolyam, vagy a munka lehet igazolt hiányzás a pátyolgatásra.
Megbeszélt egy találkozót a barátjával? Igen, az is. a barátai is úgy szervezték a napjukat, stb., hogy találkozzanak, és erre ha az utolsó pillanatban, szólni nekik, hogy bocsi, mégsem megyek, mert a barátom megint behisztizett, és pátyolgatnom kell, akkor a barátnőd elcseszi a barátnője napját.
Hogy nincs barátra igényed? Szerintem szükséged lenne rá, csak nem találtál megfelelőt, és lemondtál róla. És éppen így azt se tudod megérteni, ha másnak van. Na mindegy.
Ha "megbánt", miért nem próbálod feldolgozni? Esetleg egy baráttal egy sör mellett kibeszélni, tanácsot kérni, ahogy annyian... ja, hogy nincs, és nem is kell - úgy már más.
Vagy azt mondani, hogy jól van, majd ha hazajön, akkor majd megbeszéljük ezt is.
Bár ha te "vitatkozós" vagy, akkor hajlamos vagy másik torkán lenyomni a magad igazát, és ha nem jön össze, akkor jön a sértődés, durci, hiszti.
válasza:#6, nagyon nem érted a helyzetet, sokáig ő volt nagyon ragaszkodó, ahogy te hívod, parazita.
A barátai nem szervezték úgy a napjukat, mert ezek a találkozók nem szervezettek voltak, hanem egyszer csak kitalálta, hogy akkor ő most elmegy inni egy kólát a barátnőjével a közelbe. Szervezett programja sosem volt szinte, csak általam, ha meg volt, arra nem szóltam egy szót sem, akármi volt, mert megbeszéltük, hogy megy el és nem volt az, hogy váratlanul otthagy akár a szarban, rosszkedvben, vagy bármiben is.
Olyan ismerősöm van, akivel megbeszélhetem egy sör mellett, de én ezek helyett a sörözések helyett választottam őt, ahogy ő is a kólázás helyett, sőtt.. Korábban én jártam volna sörözni, de ő nem ment kólázni, ezért (és azért mert jó volt vele), inkább nem mentem én sem, viszont aztán egyik napról a másikra meggondolta ezt és ő akart kólázni menni gyakran, amíg én nem tudtam sörözni menni, mert az utolsó pillanatban találta ki mindig.
A vitatkozó személyiségtípus meg egyszerű, de nem ismered.
Ha valaki vitatja amit mondok és azt alátámasztja valós, racionális érvekkel, akkor megadom az igazat neki, mert képes vagyok a felismerésre, hogy b*szki, igazad van, ezt elrontottam.
Viszont érzelmi alapú dolgokkal (pl, "lehet, hogy én hibáztam, de te "csúnyán" beszéltél velem", vagy hasonló hárításokkal), csak tovább lehet hergelni minket. Erősségünk, hogy a Graham-féle egyet nem értési piramis csúcsai vagyunk, viszont nem toleráljuk a "hisz valamit" szekciót.
Szívesen belemegyünk vitákba és csak a tárgyra koncentrálunk, sokszor (sajnos) arra nem figyelve, hogy másokat a nyers, szókimondó stílusunk megsért.
Úgy kommunikálunk/vitatkozunk, ahogy magunkkal is tennénk, viszont mivel minket nem zavar egy "mi a f*szért csináltad ezt", vagy hasonló kifejezés, mert mi ki tudjuk ragadni a "csináltad ezt"-et, ami a lényeg, viszont ő inkább azon lovagolt, hogy miért mondtam neki, hogy mi a f*szért, ami engem nagyon kiborított. Tudta, hogy ilyen vagyok, ismert és én próbáltam figyelni rá, hogy érzékenyebb, viszont ő nem volt hajlandó engedni.
#7 köszi, valós, hogy kicsit túlérzékeny voltam, de a végére már betelt a pohár a sok bunkóságával, figyelmetlenségével, ami miatt folyton búslakodtam.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!