3 éves kapcsolat, van esély az újrakezdésre?

6 napja, lassan egy hete szakított velem a barátnőm 3 év után, amit Ő rettentő higgadtsággal tett meg. Szinte az látszott rajta, hogy nem is érinti / viseli meg a dolog.

A tisztán látásod érdekében picit leírnám a párkapcsolatunkat nagyvonalakban...

2013. október. 2-án jöttünk össze, ezt megelőzte a nyári ismerkedés. Nagyon jól meg voltunk, viszont amit egyre jobban szerettük egymást, megjelent a féltékenység.

Szégyellem magam, de az egyik legjobb fiúbarátját szakítottam el tőle, ő nagy nehezen belement és megszakított vele minden kapcsolatot.

Ezután szinte gondtalan volt a kapcsolatunk 1 évig.

Aztán 1 év múlva, az egyik barátomnak tetszett 1 lány és megkért, hogy kísérjem el (többször) a lány társaságába (több lány is volt). Megtettem, és ez ugyan azt a féltékenységet váltotta ki belőle, mint belőlem 1 éve a fiú barátja.

Itt véget is ért a kapcsolatunk olyan 4-5 hónapra, viszont én szülinapjára virággal és minden jóval megleptem és kértem hogy próbáljuk meg. Hát belement és azóta együtt is voltunk.

Voltak kisebb nagyobb viták, de mind megoltódott utóbbit leszámítva. Ami mellesleg egy nevetséges dolog, amit le is írok, mert az a lényeg.

3 hete nálunk házfelújítás kezdőzött, hozzájuk rokonok mentek nyaralni. Sajnos mindketten a másiktól vártuk, hogy jöjjön, de nem ment senki.

Ő többször hívott engem mikor mentek valamerre kirándulni, de én sértődöttségemben és az itthoni munka miatt mindig nemet mondtam.

Aztán 2 hét után (most 1 hete) a rokonok elmentek, a ház pedig rendbe lett téve. Tehát mindketten szabadok voltunk újra.

Viszont én bunkó módra viselkedtem vele, mert még mindig haragudtam rá, hogy nem jött át. Ezért leráztam a telefonba, nem kerestem. Ő ekkor még küzdött értem, hogy beszéljük meg, tényleg mindent megtett hogy megoldjuk, de én gőgösen továbbra is leráztam.

Aztán 1 este - ez volt a forduló pont - beszélgettünk telefonba és ő még "nagyon szeretlek", "megoldjunk" - üzenetekkel bombázott én meg kijelentettem, hogy elmegyek bulizni (persze nem mentem, meg ezt ő is tudta róla) így vége is lett a beszélgetésnek, annyit kért, hogy másnap ha felkelek hívjam fel. Na ezt nem tettem meg, csak 17 órakor, akkor meg már egy teljesen más lány vette fel a telefont.

Kétségbe estem, mert most fordult a kocka és ő rázott le engem és kijelentette, hogy ennek már vége. Egyszerűen nem értettem, hisz még 24 óra el sem telt mikor még könyörgött a megoldásért.

Sírvafakadtam, kocsiba ültem és elmentem hozzá (12km), ja még előtte kértem, hogy találkozzunk de ő folyton nemet mondott, aztán ennek ellenére mentem át hozzá (másik város), ahol kis sem akart jönni hozzám (én meg hogy mennék már be hozzá) - végül kijött és ugyan azt elmondta amit a telefonba is.

"Már nem érzi azt amit régen, neki ez így nem kell".

Mondanom sem kell, szemtől szemben még jobban fájlt, így megint elsírtam magam, aztán bármivel próbáltam meggyőzni nem sikerült, majd kiszállt és bement.

Azután felhívott, hogy hazaértem-e, mert ilyen állapotban, hogy ülhettem kocsiba.

Másnap felhívtam, de akkor hidegséget mutatott felém, hogy az hihetetlen. Délután, hogy picit levezessem a feszkót biciklizni mentem, de felé vettem az irányt, letekertem 12 km-t majd odaérve megcsörgettem... Kijött, de szinte akarata ellenére behívott, mint mondta "most nem küldhetlek el". Aztán bent a szobájában, ugyan az, mint előző nap a kocsiban, sírtam, könyörögtem és ő kinevetett mikor ennyire magam alatt voltam. Komoly, ez még rosszabbul esett.

Aztán csináltam közös videót, 7 perces, amibe a 3 év minden emlékét beletettem, végignéztük de nem hatotta meg. Aztán indultam is, megöleltük egymást, ahol elég nehezen szakadtunk szét, majd ő puszikat adott az arcomra, nyakamra amiket én viszonoztam majd hazaindultam.

Este szintén keresett hogy hazaértem-e.

Azóta én nem keresem mert kiderült hiba, mint ahogy az is, hogy könyörögtem, "zaklattam", kérleltem. Ezeket a hibákat beláttam és bár nehéz volt, de megálltam, hogy ne kövessem el ismét.

Viszont ő minden nap felhív, hogy rendben vagyok-e és én is megkérdezem, hogy vele miújság.

Hát a történet ennyi nagyjából. Most a véleményét / tanácsát szeretném kérni, mert ennyire kilátástalan helyzetben sose voltam (első szakítás).

Még annyit megjegyeznék, vagy kiemelnék nem tudom hogy van-e jelentősége, de én ezekbe kapaszkodom.:

- Szakítás előtt (július 15-e) folyamatosan keresett, aggódott, éreztem, hogy fontos vagyok neki

- Másnap már teljesen elhidegülve beszéltünk, vagyis egyik napról a másikra ellenkezőjére fordult

- Mikor átmentem hozzá, CSAK a szemövegemet akarta, hogy hazahozzam, pedig rengeteg apróság volt még nála, de azokat nem engedte.

- Azt is mondta, hogy majd Ő is átjön a cuccaiért, de azóta se jött, pedig ráérne.

Kérdéseim:

- Szerethet még engem?

- Ha igen, miért, ha nem miért?

- Ha szeret, elképzelhető, hogy csak sértődöttség miatt "játssza" ezt?

- Van esély az újra kezdésre? ( Én sokat tanultam ezalatt a pár nap alatt)

- Mennyi ideig érdemes várni?