Mi van a polarizációs fólián és mit csinál a fotonnal?

Nos, kedves kérdező, a hiba a te készülékedben van. A fizika sajnos nem olyan egyszerű, amilyen te vagy.

Első videó: tudsz angolul? Mert ha igen, akkor nem értem, mit nem értesz. A krapek elég világosan elmagyarázza, mi a helyzet. A filter egyik irányban elektoromsan vezető molekulákból áll, amelek a merőleges irányban nem vezetnek, ezért engedi át csak az egyik polarizációt (pontosabban szinuszos függvény szerint a többit). Amikor a kis négyzet alakút teszi be a kettő közé, az ugyanaz, mint amikor a a másik kísérletben a detektort 90 fokkal, a kettő közti rácsot pedig 45 fokkal elforgatva teszi be a forráshoz képest. A forrás adott síkban polarizált fényt sugároz. A rács (négyzet alakú kis filter) 45 fokban elforgatva ennek 50%-át engedi át, lévén, hogy minden polarizáció felfogható két egymásra merőleges irányú, az eredetivel 45 fokos szöget bezáró polarizáció szuperpozíciójának. Vagyis 50%-a az intenzitásnak továbbhalad, és a detektornál, ami megintcsak 45 fokkal van elforgatva a középső filterhez képest, pedig ugyanez megtörténik még egyszer. Vagyis a detektált energia csak egynegyede lesz az eredetinek. De ez mind elhangzik a filmben is, csak figyelni kellene.

Második videó: ehhez még csak idegen nyelven sem kell tudni, szóval mi a gond? Nagyszerűen szemlélteti a cirkulárisan polarizált elektormágneses hullámot, amely két, egymáshoz képest 90 fokos fáziseltolásban lévő linearisan polarizált hullám szuperpozíciójából rakható össze. És nem, ezek nem fotonok. Ezek EM hullámok.

Harmadik videó: nem mond újat az elsőhöz képest, ugyanazt szemlélteti.

Általánosságban most már sokadszor: amikor klasszikus EM hullámokról beszélünk, akkor felejtsd el a fotonokat. Elektromos és mágneses térerősség van, ennek térbeli és időbeli változását jelölik a szinuszhullámok. A fotonok csak nagyon alacsony intenzitásnál jönnek be a képbe.

Amikor egyetlen foton van, a polariáció, mint fizikai mennyiség már nem értelmezhető az elektromos térerősségvektor rezgési irányával, de ettől függetlenül egy foton esetében is létezik. Ilyenkor a fotonnak a polarizátorral való találkozásakor a foton vagy elnyelődik, vagy továbbhalad. Ha 45 fokban van elforgatva a foton polarizációs síkjához képest, akkor 50%-os eséllyel elnyelődik, 50%-as eséllyel továbbhalad. Ezt magyarázza a fickó is az első videóban.

Végül egy javaslat: ha alapvető problémáid vannak a fizikával, akkor ne itt próbáld meg orvosolni. Továbbra sem értjük hogy - a te stílusoddal fogalmazva - mi a f szért nem veszel egy fizikakönyvet a kezedbe vagy nézed meg az interneten, hogy mit jelent a síkbeli és cirkuláris polarizáció, vagy ha már ennyire érdekel, akkor miért nem nézel utána, hogy melyek az EM hullámok visszaverődési törvényei két dielektromos anyag határán. Ja, hogy számolni, gondolkodni meg tanulni kell hozzá? Bocs, de ilyen a fizika. Ezt nem tudod megúszni.

Azért nem volt ez olyan egyértelmű.... a kérdező betett 3 videót, amik közül szerintem egyik se azzal foglalkozott, hogy mi történik a fénnyel a tükörben, miért lesz polarizált. De amint látom hozzászólásait, ez érdekli a legjobban. Itt lesz érdemes keresgélni:

[link] Persze ez sem úgy, és azért. :D

Úgy látom, a kérdezőnek alapvetően két problémája van:

1; Megpróbálja elképzelni az anyaghullámot, ami eleve rossz ötlet, de szinte mindenki átesik rajta.

2; A szuperpozíciót ténylegesen két különálló függvényre való szétesésként fogja fel.

Az előbbinek az eredménye, hogy mindenképpen fotont akar hullámoztatni, az utóbbié, hogy nem érti, mitől poarizálódik. Gondolom, kinematikából nem vettek olyan feladatokat, amikben egy test sebességvektorát bontjuk két vektor összegére...

A cirkulárisan polarizált hullám is hullám. Nem attól hullám valami, hogy az értéke változik.

A fény maga az EM hullám, amiben az elektomos és mágneses mező kölcsönösen indukálja egymást. Ez egyszerűen a Maxwell-egyenletek megoldásaként derül ki, úgyhogy igen, van elektromos és mágneses mező.

Például úgy tolódhat el, hogy beleütközik az anyagba, elnyelődik, majd fáziskéséssel verődik vissza. De mindez nem számít. Ez csak magyarázat. Az viszont tény, hogy ha kört kapunk, az attól még lehet hullám.

Na, én ilyet még nem pipáltam. Te vagy az első olyan ember, aki mintha szándékosan nem akarná megérteni a dolgokat, szinte tiltakozik ellene. Vagy csak végtelenül unintelligens.

"A "fólián elektromosan vezető síkok vannak" én ilyet nem hallottam a filmben mutasd meg hol mondja."

Én meg ilyet nem mondtam. Én olyat mondtam, hogy a "filter egyik irányban elektromosan vezető molekulákból áll, amelyek a merőleges irányban nem vezetnek". Első videó 22. és 30. másodperc közti részben állítja maga a pali, aki beszél.

Szerintem minden fizikus boldogan megvan a te tudatlanságod nélkül, ami a cirkuárisan polarizált hullámot illeti. Mivel két egymásra merőleges síkban polarizált hullám az valóban hullám, és ezek eredője a cirkulárisan polarizált hullám, ezért ez utóbbi is hullám. A zöld nyíl az elektromos térerősségvektor értéke, amely egy adott pontban körben forog, egy adott időpillanatot kimerevítve pedig az egymás melleti pontokban a hegye egy csavarvonalat ír le a térben. Ebben mi az, ami nem világos? A cirkulárisan polarizált hullám is terjed a térben, neki is van fázisa, csak az elektromos tér nem egy síkban változik, hanem körben forog, ahogy a hullám halad előre.

"EM hullámok: Ezt csak te találtad ki sehol nem mondják és a filmen is Ez ,Ey, jelölik."

Erre legszívesebben azt mondanám: no comment. Talán nem EM hullámokról beszélünk? Feltehetőleg a videó is ezt szemlélteti, ezért használ Ex és Ey jelöléseket. Cirkuláris polarizáció ugyanis csak EM hullámoknál van, más transzverzális hullámoknál (rezgő húr, szeizmikus vagy vízhullámok) nem igazán létezik.

Nem értem, mit jössz folyton a tükrökkel? Hol vannak a videóban tükrök? Mellesleg létezik egy sereg anyag, amely polarizáció szerint töri a fényt, vagy átengedi az egyik irányban cirkulárisan polarizált fényt, de nem a másikat, vagy elforgatja a polarizációs síkot. Ilyenekkel bőven lehet olyan fázismanipulcáiós játékokat játszani, amiket te ezek szerint nem tudsz elképzelni. A második videó a cirkuláris polarizáció lineárisból való származtatását mutatja. Még mindig nem értem, mit nem értesz.

"El kéne dönteni hogy mi minek az eredője és mi a fény mert baromira nem mindegy hogy én a zöld nyilat látom visszaverődni a tükörből vagy a piros kékeket . Hol van az nyíl ami a valós továbbterjedő látható síkrezgést mutatja. "

A zöld az eredő, te azt látod. Ismered a szuperpozíció fogalmát? Mert jelen esetben ez azt jelenti, hogy a két hullám térerősségei pontonkét összeadódnak: a kékből és pirosból lesz a zöld.

De a végére hagytam a legszebb gyöngyszemet tőled. Adott a követező állítás:

"elektomos és mágneses mező kölcsönösen indukálja egymást."

Amire te így reagálsz:

"Ez nekem új írd már le hogy hogyan."

Hát, öreg, erre mit lehet mondani? Ez kb. olyan, mintha azon csodálkoznál el, hogy az ég kék. Tudod te egyáltalán, hogy miről van szó? Hogy mi az elektromágneses hullám? Merthogy annak pont az a lényege, hogy az elektromos és mágneses terek kölcsönösen indukálják egymást. Hogyan? A Maxwell-egynletek leírják. De neked nem ajánlom, nem fogod érteni. Inkább vegyél a kezedbe egy kifestőkönyvet, az a neked való. Zöld nyilakat abba is tudsz rajzolni.

Na, én leléptem. A további hozzászólásokért már pénzt kérnék tőled, de neked annyi biztos nincs.

Te maga vagy az élő fájdalom. Láttál már trigonometrikus függvényt?

A stacioner elektromos és mágneses terek biztosan nem lépnek kölcsönhatásba a fénnyel, a vele egyező irányú, azonos frekvenciájú változó mezők viszont igen. Ezt hívják fényinterferenciának, és ezzel a következő problémádat is megválaszoltam. A fordított eset viszont létrejön, a fény kölcsönhat az anyagban lévő mezőkkel, ez pedig az eredeti problémádra ad választ.

A Maxwell-törvények szerint a változó mágneses mező elektromos mezőt kelt, a változó elektromos mező pedig mágnesest. Ehhez nem kell semmiyen anyag vagy töltés.