Miért lehet az, hogy a férfi tudósok igen jelentős hányada szűzként hal meg? Vajon ők a szexualitást, a nőkkel való kapcsolatot alsóbbrendűnek tekintik a tudományos munkáikhoz képest? Vagy egy bizonyos IQ felett már nem működnek a társas kapcsolatok?

Kedves Wadmalac, érdekes, amit a régi korokról írsz, nyilván igaz is, emiatt gondolom azt, hogy például Newton, aki még vallásos is volt, nem akart házasságon kívül szexelni, mert abban a korban az erősen vallásos embereknél ez felért egy főbűnnel. Meg persze meg is szólták volna miatta.

Viszont éppen ezért nem értem, miért nem keresett feleséget magának. Nekem az a sejtésem, hogy a tudományos munkánál semmi nem volt számára fontosabb, és csak azzal szeretett volna foglalkozni.

Tesla esetében, aki azért már jóval később élt, nem is kérdés, hogy ez volt a helyzet, hiszen saját maga is nyilatkozta, hogy a szexualitás csak visszavetné a tudományos munkájában és elterelné a figyelmét. Meg olyan nyilatkozatot is tett, hogy egy költőnek vagy egy zenésznek meg kell nősülnie, de egy tudósnak miért kellene.

Erdős Pál példája pedig azért érdekes, mert ő éjjel-nappal a munkájával foglalkozott, matematikáról írt cikkeket, matematikát tanított, előadásokat tartott, problémákon gondolkodott. Eszébe sem jutott egyébbel foglalkozni.

Én azt látom, hogy a kutatók közt igen sok a megszállott, aki nem foglalkozik semmi mással, csak a munkájával, ami nekik a hobbijuk, szórakozásuk is egyben. Más szakmákba ezt nem igazán látom, persze más szakmákba nincs is akkora belelátásom, ez igaz, de például egy gyártósoron dolgozó munkás nem hiszem, hogy örömmel menne egész nap, éjjel-nappal a sorhoz dolgozni, vagy egy bolti eladót sem különösebben hozza lázba, hogy megint a pénztárgépnél lehet. Ezek az emberek inkább várják, hogy vége legyen a munkaidőnek, aztán mehessenek a családjukhoz, barátnőjükhöz.