Miért tombol a transzfóbia a tudományok témakörben?

"De azt is hozzá kell tennem, hogy transznak lenni nem egy ideális állapot. Első körben szerintem mindenkinél fel kellene deríteni, hogy esetleg nem valami más mentális vagy lelki probléma miatt érzi azt, amit, és a nemváltásnak az utolsó lépésnek szabadna csak lenni, ha ettől javulna az illető életminősége."

Ezek szerint nem vagy eléggé tájékozott.

A nemváltás elsö lépése több éves pszichológiai felmérés, hogy ténylegesen a másik nemmel azonosul az illetö pszichikailag, utána több éves hormonkezeléssel folytatódik (ez bármikor visszafordítható), ez után következik a kivánt nem szerinti öltözködés és a kisebb mütétek elvégzése (ez is visszafordítható), és csak ha az illetö több éve az a nem szerint él, amihez tartozónak tartja magát, utána kerülhet sor a nemiszervek megfelelö módosítására - ez az, ami már végleges. De mire ide jut, az 10-15 év legalább, szóval böven lesz vizsgálva a kivánság oka is, illetve a végleges nemváltásra is, tehát tényleg nem elkapkodott döntés alapján történik.

Az esetek nagy százalékában a hormonkezelések alatt elöfordul, hogy valaki visszalép, késöbb nem sokszor, de erre megvan a lehetösége az utosló mütét elöttig.

"Ezek szerint nem vagy eléggé tájékozott."

Szerintem csak más szemszögből nézem a dolgot, illetve félreértetted, hogy mit értek nemváltás alatt.

Egyrészt a magyar rendszert valóban nem ismerem, számomra ez egy abszolút külföldi téma és alapvetően amerikai és brit szemszögből nézem, mert angolul fogyasztok tartalmat a témában. A brit oldalról pedig megállás nélkül arról hallok, hogy abszolút nincs kapacitás a gender klinikákon és az emberek hosszú évek után kapnak csak első időpontot, szóval a valóság az, hogy sokan elkezdik a hormonkezelést illegálisan. Akit pedig fogadnak, megkapják a hormonokat és a műtéteket relatíve gyorsan, mert ezzel tudja az egészségügyi rendszer gyorsan lerendezni az embereket. Nincs hosszú éves terápia állami finanszírozással. Jogi oldalon pedig már most önbevallásos alapú a nemi identitás számos államban és országban. Nem kell hozzá semmilyen igazolás.

Azt állítani pedig, hogy a hormonkezelés, beleértve a hormonblokkolókat vagy a kisebb műtétek visszafordíthatóak, azért enyhe túlzás. Persze, vissza lehet fordulni, de a legtöbb emberen életük végéig ott maradnak a beavatkozások nyomai. Pl eddig az összes detransz ember hangján hallottam, hogy valaha szedtek hormonokat, de a terméketlenség veszélyei is borzalmasan magas és egy idő után elkerülhetetlen.

A nemi szervek megműtésébe pedig már bele se gondoltam, mert a transz emberek jelentős része nem is akarja bevállalni ezeket a műtéteket. Az én szemeben se ez "a nemváltás", tágabb értelemben kezelem a fogalmat.

Miért, tombol a transzfóbia a tudományok témakörben?

Az amúgy tudományos tény, hogy nem lehet férfiból nőt csinálni vagy fordítva. A nemi szervet meg lehet csonkítani, de attól még a nemi kromoszómák minden sejtben benne vannak, és azokat a tudomány jelen állása szerint nem tudjuk megváltoztatni.

#10 Igen az egy ritka rendellenesség. Az ilyen embert is megillet minden támogatás és tisztelet, de nem lehet társadalomszerkezeti elvárásokat támasztani.

Azt magyarázd inkább meg, hogy több magát átműttetett fiatalember olyan képeket jelentet meg magáról, hogy széttett lábbal ül és nagy vérfolt van a lába közt. Nőnek érzi magát, megváltoztatta a nemi szerveit is és most azt követeli, hogy a sok "transzfób" ismerje el a menstruacióhoz való jogát. Ő is vérezhet.

Csak annyit kerdeznék, hogy méhet is operáltak bele? Petesejteket is? Tudja mi az hogy ovuláció? Mi a baj a "transzfóbok" tudománytalanságával? Ki van itt hülyének nézve?

Azért tombol, mert témaként felhoztad.

Ha lenne filozófia kategória, oda jobban illeszkedne.

Most mit nem lehet ezen érteni? Hogyan menstruálna valaki, akinek nincs méhe, petesejtje és nem ovulál? Válaszolj!

[link]

periods are 'not just for women'

Hogyne, a föld meg lapos. De lehet uborka alakú, csak akarni kell. Ha úgy érzed

Szeretnék reagálni néhány kommentre! Akinek nem inge, ne vegye magára!

A transzfóbia az elnevezés ellenére természetesen nem egy fóbia, sokkal inkább egy hozzáállás, gondolkodásmód. Sok fajta megnyilvánulása elképzelhető. De általánosságban elmondható, hogy elutasítóan gondolkodnak a társadalmilag létrejött nemi identitásokról. Sajnálatos, ha valakit zavar ez a megnevezés, de valószínűleg nem fog megváltozni egyhamar.

A másik dolog, hogy szét kell választani a biológiai jellemzőket és a nemi identitást. Nyilvánvaló, hogy a fogantatás pillanatában a kromoszómák miatt eldől, hogy fiú vagy lány fog kifejlődni az anyaméhben. És most tekintsünk el a különböző genetika vagy hormonális rendellenességektől, amik belekavarhatnak a folyamatba. Ez a biológia része a történetnek, amin fölösleges túl sokat rugózni, mert a transzneműek is tisztában vannak ezzel a ténnyel. Sőt ha az érzékszerveik megfelelően működnek, akkor tapasztalják is. És éppen itt van a probléma! A transzneműek nem tudnak azonosulni a biológia nemükkel. Ezt nyilván nagyon nehéz elképzelni. Teljesen természetes, hogy mentális zavarnak tekintik sokan. De a valóság sajnos ennél sokkal bonyolultabb:

Már a mentális zavar (mint olyan) is egy nagyon nehezen definiálható fogalom, hiszen elképesztően sokféle módon reagálhat az agyával egy ember a megfigyelt valóságra. Ezeket nagyon nehéz rendszerezni és egyértelműen szétválasztani bizonyos szempontok szerint. Vannak olyan mentális betegségek, amiknek látható nyoma van az agyban, másoknak nincs. A diagnosztizálása egy mentális zavarnak is néha nagyon nehézkes folyamat. Főleg ha még az is kérdéses, hogy egyáltalán mentális zavarnak tekinthető-e egy sokaknak furcsa, zavaró, érthetetlen, stb. viselkedési forma.

Sok olyan tudományos kutatás zajlott, amik segítségével jobban megérthetővé vált a transzneműség. Epidemiológiai tanulmányok, Neurobiológiai, Pszichológiai és szociális kutatások egyaránt. A tudományos közösség mára elfogadja, hogy a transzneműség nem tekinthető egyértelműen betegségnek. Nem találtak semmilyen agyi elváltozást, ami ténylegesen ezt okozná. Kiegyensúlyozott, boldog életet élhetnének, ha nem érné őket atrocitás ez miatt. Egyszerűen nincs mit kezelni rajta, amennyiben képes elfogadni másságát az érintett. Nyilván az miatt már kialakulhatnak mentális betegségek, ha túl sokat bántalmazzák mentálisan vagy fizikálisan.

A tudományos kutatások tehát egyre inkább azt erősítik, hogy nem tekinthető mentális zavarnak a transzneműség. A WHO is levette a mentális zavarok listájáról már 2018-ban. Ha valami majd indokolja a visszakerülését, akkor az természetesen meg fog történni. Nyilván érthető, ha valakiknek nem tetszik, hogy a tudományos kutatások ilyen eredményeket hoznak. Ennek számtalan (érthető) oka lehet: vallási, ideológiai, stb...

Fontos megjegyezni, hogy maga a transzneműség egy nagyon összetett dolog, amely genetikai, biológiai, környezeti és pszichológiai tényezők hatására alakul ki. Így a tudományos kutatások bőven hozhatnak meglepő eredményeket a jövőben.

A mentális zavar valóban nehezen kezelhető fogalom, de általában elfogadott, hogy ha valaki az objektív valóságot nem fogadja el annak, ami, az nem normál agyműködés eredménye. Az, hogy a transzneműek élhetnének kiegyensúlyozott életet is, ha mindenki elfogadná azt, amit mondanak, viszonylag gyenge érv, mivel ez tulajdonképpen igaz a megalomániásokra is.

Ezzel együtt, a transzneműséget még el is lehetne fogadni, hiszen tulajdonképpen másokat nem befolyásol annyira, hogy mondjuk Béla nőnek nézi magát. Amivel nekem bajom van, az konkrétan nem a transzneműség, hanem ami köré rakódott.

Az egyik nagy problémám ezzel, hogy a nemi identitás és a biológiai nem csak addig választódik el, amíg lehet transzfóbozni azokat, akik ezzel nem értenek egyet. Amint egy transznemű nő (azaz ugye biológiai férfi) női sportokban szeretne indulni, hirtelen eltűnik ez a határ a nemi identitás és a biológiai nem között. Hasonlóan, amikor női börtönbe zárnak biológiai férfiakat, mert hát ők nőnek érzik magukat, akkor sem annyira merül fel, hogy ketté kellene bontani a nemi identitást és a biológiai jellemzőket (a teljesség kedvéért, erről már kezdenek leszokni, de a tény, hogy ez eredetileg senkinek nem volt gyanús, kissé mellbevágó).

Lazán kapcsolódik ide (bár gondolom itt ezt sokan lesz.rják) a(z angol) nyelv "megerőszakolása", a "gender-neutral" kifejezésekkel. Amikor azért megy a propaganda, hogy az anyákat ne "mother"-nek, hanem "birth giver"-nek szólítsák, mert hát férfi is szülhet gyereket (lásd ugye a fenti "hirtelen eltűnik a határ"-problémát), akkor azért feláll a hátamon a szőr. Hasonlóan érzek a "chestfeeding", "human milk", és hasonló borzalmak miatt. Szerencsére ezek nem terjedtek el annyira, és erős az ellenállás is, de a tény, hogy ez megfordult valaki fejében, már elég riasztó.

A másik dolog, ami fel szokott merülni, a transznemű gyerekek ügye. Ez sajnos egyre inkább propagandaanyag, nálunk is megy a riogatás a nemváltó óvodásokkal, de azért ettől függetlenül a jelenség létezik. Értem én, hogy gyerekeket is lehet diagnosztizálni ezzel, de az, hogy a szülők dönthetnek, hogy a gyerekeket hormonterápiára küldik, sok embernél kiverheti a biztosítékot. Mert persze akár létezhet megalapozott eset is, amikor egy gyerek tényleg jól érzi magát transzneműként, azért nem lehet elsiklani afölött, hogy ez a beavatkozás többé-kevésbé visszafordíthatatlan. Az, hogy a szülők döntése alapján a gyereket egy potenciálisan végzetes egyirányú utcába lehet terelni, rengeteg kérdést felvet. És igen, tudom, hogy ehhez diagnosztizálni kell a gyereket, de nem tudom, hogy egy ilyen diagnózis mennyire tekinthető megbízhatónak, illetve milyen mértékben manipulálható egy gyerek úgy, hogy a "megfelelő" reakciókat mutassa az "elvárt" diagnózishoz.

Ha pedig valakinek nem tetszenek a fentiek, az "transzfób". És értem, hogy annak ellenére, hogy fóbiának hívjuk, nem fóbia, de akkor miért hívjuk annak, ugye. És azt is hozzátenném, hogy azért nem fog megváltozni egyhamar, mert a transz közösségből láthatóan a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy a jelzőnek, amivel illetik azokat, akik nem értenek egyet velük, konkrétan nincs köze a valósághoz.