A magyar nyelvben van szabály a szórendre?

A magyar nyelvben persze is a szórend van meghatározva, mindent tenni nem lehet össze-vissza, mert hangzik hülyén.

Viszont mást jelent, ha más egy mondat szórendje:

"Ettem almát."

"Almát ettem."(és nem mást)

A válaszoló teljesen korrekt volt, és igaza van.

Nincs szabály a szórendre, de a jelentést befolyásolhatja.

Ha például azt szeretnéd kifejezni, hogy ALMÁT ettél, akkor azt mondod "Almát ettem." De ha azt, hoyg egyáltalán ettél valamit, akkor úgy mondod, "Ettem almát.".

Így elképzelhető, hogy bár te nem úgy értetted, de amit írtál, az némileg más jelentést hordoz, ezért húzta alá a tanárod. De konkrét példa nélkül csak találgathatunk.

Mégis, kérdezd meg a tanárnőt, hogy szerinte mi a helyes szórend! Eléggé zavaró lenne véleményem szerint, hogy nem írhatsz úgy, ahogy gondolod, hanem át kell rendezned a mondataidat, mintha idegen nyelven írnál.

Nem szokták tanítani, elég bonyolultak a szabályok. Az alapszórend például más, ha igekötős ige az állítmány, és más, ha nem.

A kihangsúlyozott mondanivaló általában az állítmány elé kerül. Hosszabb mondatoknál lehet ezzel játszani, és érezhető a jelentésbeli különbség. Tehát olyan kötött szórend, mint a németnél vagy az angolnál van, nálunk nincs, de jobban is tudjuk árnyalni a mondanivalónkat.

pl. "Engem a magyartanárom rendszeresen kijavít dolgozatokban." - írta a kérdező. Pakoljuk át kicsit a szavakat!

1. A magyartanárom rendszeresen engem javít ki a dolgozatokban. (-> és nem pl. Katit, Petit stb.)

2. Engem rendszeresen a magyartanárom javít ki a dolgozatomban. (-> nem pedig a biológiatanár)

3. Engem a magyartanárom a dolgozatomban javít ki rendszeresen. (-> de feleléskor meg van velem elégedve)

Persze sokat segítene egy példa, hogy mit húz alá a tanár, meg milyen szövegkörnyezetben.