Vannak itt olyanok, akik "kutató" szakon végeztek, és teljesen kifordultak belőle?

Egy alapvetően érdekes tudományos kérdést barmoltál szét.

Igen nagy probléma manapság a kutatócsoportokban, hogy a motiváció és a kitartás eléggé mélyen van. Erre az alulfizetettség még rátesz egy lapáttal.

Azért az USA és NyugatEU kutatói fizetések,pl research fellow elég jó szinten vannak iparhoz képest. 1.2-1.5 millió nettó HUF amiből azért el lehet tengődni kint.

Itthon az átlag jó ha eléri a 200 nettót. A PhDsek az elején 140 nettóval kezdenek, amiből lehetetlenség Bp-n megélni kb... mindemellett intenzív és stresszes munkakör. Az eredmények éveken keresztül nem garantáltak, és nagy a publikációs verseny nyugattal és Kínával ahol már lassan a kísérleteket is robotok végzik.

Egyik kínai laborban ahol a főnököm járt már automata ketrecek vannak, cikk is volt róla. Az automata kocsi leemeli az adott kísérleti egér ketrecét. Egy mechanikai vagy mágneses szerkezet kb beszívja az egeret a 2p mikroszkópba a fejbefogóján keresztül, és leméri az adott viselkedésre adott calcium válaszát a neuronoknak. Kiold, ketrecbe vissza, és jön a következő alany. 24/7 működhetnek a setupok, és termelhetik az adatokat amiket aztán adattudósok és mesterséges neurális hálóspecialisták értékelnek ki.

Szóval csak szemléletesen, nem egyszerű versenyezni a külföldi laborok forrásaival és technikájával. Na meg a fizetésekkel.

Viszont ez a kismagyar rögvaló hibája... főleg hogy lassan már nem marad épeszű kutató az országban ebben a lemérgezett tudománypolitikai környezetben. Mint említettem, jobb országokban nem kell emiatt aggódni, mert megbecsült munka a kutatóké.

Azért a magyar helyzet sem vészes, ha összehoz az ember egy jó PhD-t és pár cikket, akkor el lehet indulni világotlátni. Aztán lehet hazajönni labort alapítani, ha a kormányunk majd értelmes lehetőségeket teremt.

A tudománypolitikához érteni kell pedig. Különben sohasem lesz önálló projectje az embernek.

Néha egy kollaborációval, vagy akár gesztusokkal sokat lehet tenni a munka sikeréért. Nem ördögtől való dolog ez, csak a helyén kell kezelni. Nyilván nem arról beszélek amikor a professzor új titkárnőjét is co-authornak kell beírni, mert főzött két kávét, de a lényegre érdemes figyelni.