A tudósok miért ennyire makacsak?

A saját elméletedet mindenképp bizonyítanod kell, és támadnod minden lehetséges ponton. Ezt mindenek előtt a tudományos igényesség követeli meg, nem a többi tudós. Akkor is így kéne tenned, ha te lennél az egyetlen tudós a Földön.

Van egy dolog, amit úgy hívnak: tudományos konszenzus. Azaz vannak olyan elméletek, amit egy szakma jeles képviselőienk legnagyobb része elfogad, helyesnek tart. És nem csak úgy hasból, hanem azért, mert nagyon sok addigi megfigyelés és következtetés utalt a helyességére. Ettől még persze lehet téves, de hasonló súlyú és minőségű megfigyelések és következtetések egész sora szükséges ahhoz, hogy megdöntse a korábbi modellt. Egyébként megint csak ott tartunk, hogy a saját magaddal szembeni igényességed is követeli, hogy egy-két anomális megfigyelés miatt ne rúgd fel azt a világnézetet, amit egyébként az összes többi addigi megfigyelésed igazolt. Ha egy eldobott tárgy a várt leesés helyett emelkedni kezd, akkor az az első gondolatod, hogy felfedezted a gravitációs taszítást? Gyanítom, hogy nem, hanem először magyarázatot próbálsz találni az addigi tapasztalataid alapján. És ha ez sehogy sem sikerül (és másoknak sem), akkor is csak annyit mondasz, hogy van itt valami, amit egyelőre nem értünk, és újabb megfigyelésekbe fogsz, megismételhető kísérletek formájában.

A tudományban az „elmélet” szó a legerősebb. Az elmélet egy-egy terület kísérletileg erősen igazolt összefüggések konzisztens, teljes vagy majdnem teljes rendszere. Egy „tudósnak” általában nincs elmélete, egy-egy elmélet sok tudós gyakran egymásra épülő kutatásaiból kerekedik ki.

Viszont egy tudósnak vannak kísérleti eredményei, tudományos módszertannak megfelelő vizsgálatai, amire alapozva fogalmaz meg konklúziókat. A tudós, ha tényleg tudósként mondja azt, hogy az adott domb 300 méter magas, az nem légből kapott vélemény, hanem legalább egy, de valószínű inkább több különböző mérési módszerből kiszámolt eredmény, ha kell meg tudja mondani azt is, hogy a mérés milyen hibahatáron belül történt. Ha valaki azt mondja, hogy az a domb márpedig 400 méter magas, akkor ahhoz, hogy egyáltalán vitatottnak tartsuk a domb magasságát, legalább ugyanolyan minőségű, mennyiségű mérést kell letenni az asztalra.

De ha valaki először méri meg a domb magasságát, akkor is neki kell igazolnia, hogy amit mond, az nem kósza vélemény, hanem tudományos módszertannak megfelelő mérések, számítások, kutatások eredményéből levont következtetés. Itt meg azért megvan az az elvárás, hogy rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek. Ha azt állítom, hogy a Nap holnap is felkel, ennek a predikciónak a helyességéhez elég kevés bizonyíték elég, ez egy eléggé hétköznapi állítás. De ha azt mondom, hogy a Nap holnap nem kel fel, az azért eléggé alapos kutatásra alapozott bizonyítékot igényel.

Nincs itt kettős mérce, aki állít valamit – akár önmagában, akár egy másik állítással szemben –, annak megfelelő mérésekkel, kutatásokkal, számításokkal kell igazolnia azt, ha azt akarja, hogy az állítását tudományos igényű állításnak és nem laikus véleménynek tartsák.

Nem a tudósok makacsok, hanem a kísérleti, mérési eredmények makacsok.

~ ~ ~

> De ha a tudosók kérdőjelezik meg az én elméletemet arról, hogy mesterségesen alkották meg a koronavírust, akkor miért nem nekik kell ezt cáfolni?

Nyilván kutatások, kísérletek tíz- meg százezrei zajlottak le az elmúlt évtizedekben, mindenféle élőlények (vírusok, baktériumok, egysejtűek, többsejtűek) DNS-ében lezajló természetes mutációkat vizsgálva. Nyilván ismerik a koronavírusok genetikai állományát, annak ilyen-olyan változását is. Ezekhez mérten az SARS-CoV-2 esetén nem találtak olyan furcsaságot, ami miatt feltételezni kellene, hogy nem természetes mutáció eredménye. Tehát mikor a kutató azt mondja, hogy a SARS-CoV-2 természetes eredetű, azt kutatások, megfigyelések sokasága támasztja alá.

Ha valaki azt állítja, hogy a SARS-CoV-2 mesterséges eredetű, tőle sem várunk mást, ezt kutatásokra, megfigyelésekre alapozva tegye, vagy komolytalan az egész. Az egészet cáfolják mások más kutatási eredményei.

~ ~ ~

> Ha megkérdőjelezem a relativitáselméletet, akkor nekem kell bizonyítani az elmélet helytelenségét.

Itt is az a kérdés, hogy mire alapozva kérdezed meg a relativitáselméletet. Ha neked van egy jobb modelled, jobb képleteid, amik jól írnak le olyan eseteket is, amit a relativitáselmélet nem jól ír le, akkor hajrá, publikáld. Ha ilyened nincs, akkor nem beszélhetünk semminek a tudományos igényű megkérdőjelezéséről.

~ ~ ~

A természettudomány a világ jelenségei között tár fel összefüggéseket. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárásához a természetet kell tanulmányozni, megfigyelni, mérni. A jelenségekből lehetőleg kvantitatív természetű – képletekkel, egyenletekkel felírható – összefüggést kell felírni. Ezek hiányában laikusok hagymázas szájkaratéjáról van szó, nem tudományról.

'Ők a saját elméletüket tartják helyesnek mindaddig, amíg nem hozok egyértelmű bizonyítékot az elméletük helytelenségére.

Viszont ha nekem van egy elméletem, akkor már az én dolgom bizonyítani, nem pedig az ő dolguk megcáfolni.'

Az elmeleteket nem csak ugy bebofogik, hanem altalaban ala is tamasztjak mindenfele bonyolult dologgal, pl. tenyekkel, meresekkel. Ha valoban kepes valaki megcafolni, akkor az elmelet megbukott, lehet kezdeni elolrol. Ha neked van egy elmeleted, neked pont ugyanezt kell tenned: meresekkel, tapasztalatokkal, tenyekkel alatamasztani, es ha ez nem megy, akkor bizony az elmeleted csak fantazia marad.

Még egy gondolat, a természettudományokban igazából nem is nagyon lehet bizonyításról és cáfolásról beszélni. Aladárnak van egy kutatása, aminek van egy eredménye. Mondjuk az előző példánál maradva az eredménye az, hogy ez és ez a domb 300 méter magas. Béla lehet, hogy ráérez arra, hogy ezzel az eredménnyel valami nincs rendben, és lehet, hogy hétköznapi szóhasználattal élve úgy is fejezi ki, hogy ő cáfolni akarja Aladár eredményét, de amit valójában csinál, amit csinálnia kell, az a domb magasságának ugyanolyan, vagy más módszerekkel való megmérése. Nyilván ennek is lesz egy eredménye. De igazából nem Béla cáfolja Aladár eredményét, hanem Béla mérései, eredményei cáfolhatják esetleg Aladár eredményeit, ha azt mondjuk független mérések is megerősítik.

Illetve amit még Béla tehet, hogy megvizsgálja, hogy Aladár milyen módszerrel mérte meg a domb magasságát, és rávilágíthat arra, hogy a módszer miért nem jó, miért ad óhatatlanul hibás eredményt. Ebben az esetben Béla nem Aladár eredményét cáfolja, hanem azt, hogy Aladár eredménye tudományos módszertannak megfelelő, Aladár mérésének tudományosságát cáfolja maximum.

A természettudományban bizonyítás és cáfolás helyett inkább különböző kutatási eredményekről lehet beszélni, amik vagy egybecsengnek egymást megerősítve, vagy ellentmondanak egymásnak, és amely ellentmondást további kutatási eredmények tudnak csak feloldani.

A tudósoknál nem szájkarate megy, hanem bizonyítások sorozata.

Ha neked is van ilyen, akkor beszállhatsz.

Ha nincs, akkor még mindig vihetsz nekik ötletet.

"Ők a saját elméletüket tartják helyesnek mindaddig, amíg nem hozok egyértelmű bizonyítékot az elméletük helytelenségére"

Ez pont az áltudományokra, mondvacsinált időfizikusokra és fényevő csakrabűvölőkre igaz. ;)