Az ősrobbanás előtt honnan került oda az, ami felrobbant?

@118:

"Nagyon jól gondolkozol, egy igazi tudós filozófus sem tudta volna jobban leírni. Innen már nem is vagy messzire attól amit a legnagyobb filozófusok kikövetkeztettek."

De hát... a helyzet az, hogy ezek annyira magától értetődő dolgok, annyira a trivialitás csúcsát képviselik, hogy aligha hihetem, hogy egy több ezer éves múlttal rendelkező gondolkodási irányzat csúcsteljesítményét jelentik. Igazából erre a csak a jelen létezik, hisz csak azt tapasztaljuk meg dolog olyan szinten természetes és egyszerű dolog, hogy szerintem minden gyerek rácsodálkozott már olyan 8-10 éves kora körül. Csak aztán - ha nem is tudatosan, de - rájött, hogy ezzel a világképpel még a budiig sem tud eljutni, hisz ha elindulunk oda, az feltételezi, hogy hiszünk a múlt emlékében, miszerint van budi, a múlt tapasztalataiban, miszerint ha nem megyünk ki oda, bizony besz.runk, valamint elfogadjuk, hogy létezik jövő, és abban a jövőben elérünk a kagylóig, ahova kiüríthetjük a béltartalmunk - szintén a jövőben. Az élet legalapvetőbb és legapróbb cselekedeteinek megtételéhez is kukába kell dobni ezt a világképet.

"Amit a jelenben átélünk az állandóan változik"

"csak az zavar be hogy ennek ellenére tűnékeny"

"vagyis hiába változik a tapasztalt dolog"

Dehogy változik, dehogy tűnékeny - legalábbis nem lehet sem változékony, sem tűnékeny a te nézeted szerint. Hisz tudod, csak a jelen van, és ez azt jelenti, ahogy írtam a 111-ben: "Szóval eljutunk oda, hogy tulajdonképpen semmi nem változik, semmi nem megy sehova, semmi nem történik, semminek sincs más állapota és értéke, mint ami éppen van" és ahogy helyeseltél rá . 115-ben: "Igen tökéletesen fogalmaztál, így látja mindenki aki meg akarja figyelni nyersen" És lám, most mégis változásokról és tűnékenységről beszélsz. Ez is mutatja, mennyire használhatatlan ez a világkép, ha kicsit is tovább akarunk gondolni bármit is, mennyire el kell vetnünk, akár akaratlanul is és mennyire nem hiszel te magad sem benne valójában, akár tudatosodik ez benned, akár nem.

@119:

"pl. azt mondod én sem hiszem hogy csak a jelen van, majd próbálj meg betűket pötyögni ide nem a jelenben. Vagy gondolkozni nem a jelenben, vagy bármit csinálni nem a jelenben"

Lehet, nem hangsúlyoztam eléggé, de akkor megpróbálom most a lehető legtisztábban leírni: tökéletesen értem a gondolatot, miszerint csak a jelen létezik, teljesen tiszta és világos, nem igényel újbóli magyarázatot. Ahogy írtam is, olyannyira magától értetődő, hogy aki csak kicsit is töprengősebb alkat, egész biztosan rácsodálkozik erre már valamikor gyerekkorában. De egyrészt azért az ezek csak szavak, amik nem keverendőek a valósággal gondolat mentén fejtsd már ki, mit jelent az, hogy "2000 éve", illetve az, hogy "majd írj"! Valamit csak szombolizálnak ezek a szavak, valamire csak utalnak. Szóval mire utal az a 2000 éve, meg az a majd szócska? Másrészt - és ez talán még lényegesebb - mit is jelent a jelen? Szerinted le tudok pötyögni egy betűt is a jelenben? Mert szerintem nem. Ugyanis ahhoz, hogy lepötyögjek egy betűt, ki kell gondolnom, mit akarok írni, a kezemnek el kell indulnia a telefonképernyő vagy billentyűzet felé, majd meg kell nyomnia a megfelelő gombot. Ha elfogadjuk, hogy létezik olyan, hogy lepötyögtem akár egy betűt is, akkor el kell fogadni azt is, hogy az bizony egy időben (!) elnyúló folyamat volt, nem egy pillanatszerű valami. Azaz az időnek - múltastól mindenestől - a létét, és az ő folyásának a létét is el kell fogadnod. Vagy azt mondod, nem fogadod el, hogy létezik bármi más a jelenen kívül - de akkor azt sem fogadhatod el, hogy le tudtam írni akár egy betűt is. Most, hogy olvasod az általam leírt betűket, mit mond a te nyers megfigyelésed?

Ennek margójára, vagy inkább ugyanez pepitában, kicsit máshogy megközelítve: Az időről alkotott képedet felhasználva a helyzet rosszabb, mint gondolnád, mert el kell, hogy mondjam, az alapján bizony a jelen sem létezik. Ugyanis ahhoz, hogy ne egy időben elhúzódó valaminek tekintsük, tudod milyen hosszúnak kell lennie a jelen pillanatnak? Nulla hosszúságúnak. Pontosan nullának. Ha nem nulla, akkor van időtartama, azaz pl a végén az eleje már csak a múlt, tehát nem lehet az egész a jelen. És mint ilyen pontosan nulla hosszú valami, nem létezik. Nem tudsz közben írni, nem tudsz gondolkozni, nem csinálsz semmit. Azaz a próbáljak meg nem a jelenben betűket pötyögni vagy nem a jelenben gondolkozni mintájára el lehet ugyanezt mondani a jelennel: próbálj meg a jelenben betűket pötyögni vagy a jelenben gondolkozni. Az sem fog menni. Azaz nem létezik írás, nem létezik gondolkozás. Nem tudom, szerintem valahogy a megfigyelések nem ezt tamasztják alá, hőkezelésük meglététől vagy hiányától függetlenül.

@123: Az emlék maga a jelenben van a fejemben, de a múltról létezik az az emlék.

Nézd a budit. Bent vagy a szobában, nem látod, hogy van budi, nem is láthatod, mert kint van, két kanyarral arréb a folyosó végén. Nem lehet róla jelen idejű információd jelen idejű megfigyelésből (és most nagyvonalúan félretesszük, hogy egyáltalán nem is létezik olyasmi, hogy jelen idejű megfigyelés, mert nulla időtartam alatt nem tudunk megfigyelést végezni). Szóval az emlék nem a múltra bizonyíték szerinted. De a jelenben viszont nem szerezhettél információt a budi létéről... szóval hogyan van mégis a fejedben információ róla?

Nézd, értem én, hogy neked annyira tetszik ez a gondolat, hogy teljesen belegabalyodtál és valószínűleg nem létezik az a mennyiségű valós tapasztalatokkal, a világ valós működésevel való ellentmondás, sőt annyi belső ellentmondása ennek a világnézetnek, ami rá tudna ébreszteni arra, hogy ez bizony kukázandó. Mert simán igaznak akarod látni, csak mert ennyire tetszik és szereted. Ha gondolod, rághatjuk még tovább ennek ellenére, bár értelme nem lesz. Mindezek mellett hadd kérdezzem meg: az eredeti kérdésre vissza fogunk még térni (tudod, a jövőben valamikor :) ), vagy sem? Mert alapvetően azért vagyok itt...

Oké, mivel azóta került ide pár hozzászólás, amit a 127 írásakor nem láttam, még egy nekifutás.

@125:

"A jelen nem változik. A jelenben lévő dolgok változnak."

De hiszen egyszer már megbeszéltük, hogy nem is változik semmi. Én írtam, te lelkesen helyeseltél. Lsd 111 és 115.

De akkor már ha meggondoltad magad, és akkor mégis van olyan, hogy változás, két kérdés:

- mihez képest van változás? Mihez képest változnak a jelenben lévő dolgok?

- hogyan szerzel " nyers tapasztalatot", végzel "nyers megfigyelést" ezekről a változásokról? Hiszen nyers megfigyeléssel mindig csak egyetlen állapotát látod a dolgoknak, így nem világos, milyen alapon jelented ki, hogy változnak a jelenben a dolgok.

Ezen kívül szeretném, ha válaszolnál olyan függőben lévő kérdésekre, mint hogy szerinted mit jelent a 2000 évvel ezelőtt kifejezés meg a majd írj. Mert mindkettőt te írtad, de magyarázatot még nem kaptam a jelentésükre, csak annyit hogy a szavak nem keverendőek a valósággal.

Illetve (vö. 128) hogy hogyan lehet feloldani azt a problémát, hogy a jelen nulla időtartamú, így ha azt mondom, próbálj meg a jelenben gondolkozni, a jelenben betűket pötyögni, nem fog menni. A jelenről információt szerezni sem fog menni. Következésképp a nyers megfigyeléseid sem léteznek. Mi a feloldása ennek?

Ezekre még kíváncsi vagyok, de a 127 végén lévő kérdésem ettől még szintén áll.