Mi volt az első állat a földön amit Isten vagy az evolúció összehozott a természettudomány szerint?

78: Szia Tevenyereggyarto ! Köszi a válaszod, én is így gondolom.

Pombe-val ellentétben engem jobban aggasztana az oknélküliség.

Én annyira jól elvagyok a szabad akaratom nélkül, hogy nem is kell: akkor is azt teszem amit akarok, mert azt akarom amire okom van- így is olyan rossz?

Ok nélkül sosem akarok semmit, de az okát sokszor nem tudom- de van.

Pombe:

"A szerelem érzeténél se te döntesz igazán. Kiszámíthatatlan." -szabad akarat: huss! volt nincs:D a szerelem oka a hormonok.

Amúgy mi mozgatja a Te akaratodat? Az enyémeket mindig vágyak irányítják, és a vágyaimon keresztül gyakran nagyszerűen lehet engem manipulálni:

ülök a gép előtt, kutyulok valamit "szabad akaratomból", nagyon benne vagyok mert úgy tűnik épp sikerül valamit megoldanom, párom bejön: nézd jó az új nadrág? - huss - :D

és itt még senki sem manipulált senkit és az okok is visszafejthetőek lennének.

A tudósok sok mindent valószínűnek tartanak -én is.

"Kvantummechanikai Jóslatok" -ez lehetne egy alter rockzenekar neve is.

A tudósokat inkább sejtősöknek kéne hívni, mert inkább sejtenek mint tudnak. Minél többet tudnak, annál többet sejtenek.(négyzetesen:)

"És még mindig nem értem, miért örülsz annyira annak, hogy te semmi más nem vagy, mint egy előre leprogramozott sejttömeg, akinek a sorsa is megváltoztathatatlan, és aki önmagát csapja be azzal, hogy hisz a szabad döntéseinek létezésében." Hát azért mert nem véletlenül jöttem létre, hanem okkal -én így vagyok ezzel. Ha mindez véletlenül lenne, akkor bármikor véletlenül meg is szűnhetne. De lehet bármi így is úgy is.

#Pombe

“cáfolva ezzel is @Tevenyereggyarto álláspontját.”

“ismét cáfolva Tevenyereggyarto álláspontját ezzel.” …

Na, azért azt gondolom megemlítem (bár nem hiszem ,hogy kellene) ,hogy természetesen meggyőzhető vagyok. Nem állok sziklaszilárdan a determinisztikus világ mellett. Csak annyit írtam ,hogy ez meg az igaznak tűnik.

Illetve van egy olyan érzésem ,hogy az én véleményem nincs teljes átfedésben Tatyóéval, itt-ott vannak eltérések, szóval már csak tisztánlátás végett próbáljuk meg ne összekeverni a kettőt.

Illetve itt javítanám magam, mivel korábban ezt írtam: “Tehát valamiféle determinisztikus világ gondolatáról van szó.”

Ezt inkább visszavonom mert nem az egész világra gondoltam, hanem inkább csak a döntéseinkre. A kvantummechanikai véletlenekről/ igazi véletlenekről tudtam szóval már csak azok miatt sem tud a teljes világ determinisztikus lenni.

“Vegyük figyelembe most, hogy létezik a kvantummechanika által felfedezett azon tényként kezelt állítás, mely szerint a részecskék olykor nem a hagyományos fizikai törvények szerint viselkednek, vagyis valódi véletlenszerűséggel, és nem fedezhető fel ilyenkor kiváltó ok.”

Igen, erről tudtam. Azt viszont nem tudom ,hogy ezek bizonyítottan mennyire befolyásolják a döntéseinket. DE! Ha! közvetlenül befolyásolják akkor ez sem szabad akarat, hanem véletlen.

Ha közvetetten akkor meg a kvantum-véletlen volt az oka a döntésünknek. Az most mindegy ,hogy az igazi véletlennek nincs oka, az utána következő döntésnek az a véletlen volt az oka. Szóval megint itt vagyunk: a döntésünknek oka volt.

“Biztosan van olyan pont az életedben, hogy ha nem úgy döntöttél volna akkor, ahogy, ma egészen más lenne a munkád, és egy teljesen más ember lennél, másba lettél volna szerelmes, más tudással, és alkalmasint ezért ugyanabban a sokkal későbbi szituban egy totálisan más döntést hozol.

Akár háborúk kitörése, vagy elmaradása függ attól, hogy egy apró másság a döntéskor végül egy láncreakciót indít el, és mindent totálisan megváltoztat a kezdeti másság nélkül.”

Pontosan! S ha nem lett volna az a háború vagy más háború tör ki akkor másképp döntök és … és megint itt vagyunk.

“Úgy gondolom - veled szemben -, hogy óriási szerepe van a szabad akaratnak.”

Szerintem is. Ezért is írtam ,hogy ne keverjük a véleményeket mert szerintem van szabad akarat. Viszont az nem mindentől szabad, nem szabad a szó szoros jelentésében. Te eldöntöd ,hogy mit veszel a boltban, de a döntéseid nem teljesen szabadok hanem befolyással vannak a személyi ízléseddel, hangulatoddal, pénztárcád vastagságával, esetleg várható vendégekkel, a bolt kínálatának milyenségével stb-stb. Ezek mind befolyásolják ,hogy akkor ott veszel-e mondjuk egy kiló banánt vagy sem stb. S ha ismernénk minden befolyásoló tényezőt akkor… érted mire gondolok.

“A szerelem érzeténél se te döntesz igazán. Kiszámíthatatlan.”

Azért óvatosan, azért mert nem ismerjük az okot még nem biztos ,hogy nincs. Ez amolyan “a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka”.

Igen, “a szerelem kiszámíthatatlan”. Mégis tudjuk ,hogy egy rakás dolog beleszól abba ,hogy kit tartasz vonzónak. Genetikától kezdve szüleink tulajdonságain át fiatalkori tapasztalatainkig mindenféle.

“Logikai problémád van, és egyszercsak a semmiből jön az eredmény. Ennek tükrében döntesz, de előtte nem tudtad, hogy mi lenne a helyes döntés. Ez is kiszámíthatatlan, hogy jó megoldásra jutsz-e”

Csak azért mert elsőre nem tudtuk az eredményt még nem hiszem ,hogy a semmiből jönne. Azért konkrét tudás stb nem szokott csak úgy beleteremtődni az ember fejébe.

Igen, történt velem is olyan ,hogy rájöttem valami elvégzendő dolog megoldására úgy ,hogy a megoldás mintha csak spontán jött volna. Mintha. Közben pedig például a korábbi hasonló helyzetekből jövő tapasztalatok nélkül lehet sosem jutok rá a megoldásra. Szimplán csak nem tudatosult ,hogy “ja, igen, 5 hónapja csináltam valami hasonlót s akkor ez volt a megoldás” stb.

#81 Tatyó

“Szia Tevenyereggyarto !”

Szia!

“Pombe-val ellentétben engem jobban aggasztana az oknélküliség.”

Szerintem mindegy mi mennyire aggasztana, engem inkább az érdekel mi igaz. Már ha ez kideríthető, ugye :D Mert hát ha a valóság aggasztó akkor ez van.

“Én annyira jól elvagyok a szabad akaratom nélkül, hogy nem is kell: akkor is azt teszem amit akarok, mert azt akarom amire okom van- így is olyan rossz?

Ok nélkül sosem akarok semmit, de az okát sokszor nem tudom- de van.”

Ugyan a kettőspont utáni résszel mondjuk egyetértek, viszont például az előtte levővel nem. Csak ,hogy megnevezzek valami különbséget a kettőnk nézete közt. Mármint ahogy írtam szerintem van “szabad akarat”, csak épp az nem egy szó szerint mindentől szabad/ független akarat.

82 Tevenyereggyarto:

Ez nagyon jó szerintem:

"Ha! közvetlenül befolyásolják akkor ez sem szabad akarat, hanem véletlen.

Ha közvetetten akkor meg a kvantum-véletlen volt az oka a döntésünknek. Az most mindegy ,hogy az igazi véletlennek nincs oka, az utána következő döntésnek az a véletlen volt az oka. Szóval megint itt vagyunk: a döntésünknek oka volt."

Pombe, Téged is értelek, részben egyet is értek Veled, ez ilyen dolog.

A tudomány álláspontját meg még fel kéne fognom jobban ha menne, de erről már írtam, van ami nekem még kínai.

@Tatyó(#81): "Ok nélkül sosem akarok semmit, de az okát sokszor nem tudom- de van."

De sokszor nincs. Ennyi elég is cáfolatnak. Én is tudok ilyen jól összeszedett ellenérveket hozni. :)

#81: "A szerelem érzeténél se te döntesz igazán. Kiszámíthatatlan." -szabad akarat: huss! volt nincs:D a szerelem oka a hormonok."

Vicces kedvedben vagy! A hormonok döntik el, hogy melyik nőbe szeretsz bele a sok közül? Kezdem belátni, hogy veled teljesen értelmetlen vitatkozni. A hormonok szerelik szerinted a géneket is, persze előtte elvégzik az egyetemet, és kollokválnak is a hormon-professzor előtt...

Te simán egyenlőségjelet teszel egy állati hormonvezérelt alkalmi szexuális vágy és a szerelem között? Nem gond, hogy egy felajzott kutyus akár az anyjának is nekiesik, ha nem jut más szexpartnerhez? Szerinted ezt szerelemből teszi? Netán hűséges lesz az egy szem körülményes úton kiválasztott párjához, vagy legalábbis szégyelli majd, ha megcsalja? És mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy vannak olyan - inkább nők - akik képesek úgy szerelembe esni (főleg még tinik), hogy nem is igazán jut eszükbe a szex? Vagy időskori szerelemről se hallottál, ahol már nem is vágyik egyik fél se a szexre?

#81: "A tudósokat inkább sejtősöknek kéne hívni, mert inkább sejtenek mint tudnak."

Hát, téged meg a hatalmas arcúnak kellene hívni, ami mellett még a hókotróban is kialakulna a kisebbrendűségi komplexus.

Einstein - mint említettem - szintén hozzád hasonlóan nem tudott megbarátkozni a kvantummechanika állításaival, ezért kitalált cáfolat gyanánt egy zseniális tesztet (többedmagával, ez az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon), és elégedetten hátradőlt, hogy ez sose fog összejönni...

De összejött! Persze neked ez se elég... :D - bár löveted sincs az egészről, hogy mi is lenne ez...

#81: "Ha mindez véletlenül lenne, akkor bármikor véletlenül meg is szűnhetne."

Ja. Pl. van bölcsőhalál is (a baba nagyjából egyéves koráig előforduló váratlan, előzmények nélküli elhalálozása)... vagy nem tudom mire gondolsz. Vagy van akit elüt az autó, vagy minden előzmény nélkül... miről beszélsz te egyáltalán?

Maradjunk annyiban, hogy semelyik példámra se tudtál eddig egy kielégítő cáfolatot se mutatni, csak egyszerűen beszélsz össze-vissza. Nézd! Ha csak értelmetlen terefere a célod, és előre eldöntötted, hogy eszed ágában sincs a hitedet feladni, akkor ebből a terméketlen adok-kapokból most ki is szállnék. Üdv...

#85

A szerelemmel kapcsoatban javaslom ezt:

[link]

85 Pombe:

"Hát, téged meg a hatalmas arcúnak kellene hívni, ami mellett még a hókotróban is kialakulna a kisebbrendűségi komplexus"

Ha ezt Te találtad ki akkor gratula! Tetszik:D igen, igaz is, szánom, bánom, ez van. Próbálok visszavenni de mindig kijön.

De azért ennyire nem vagyok kisarkítva , ahogy Te gondolod.

A szerelemről a véleményem:

-Aki csak szerelemből választ párt, az szerelemből el is hagyja azt.

(van jó pár ilyen eset) és még sorolhatnám.

Van viszont szeretet, na az többet ér.

Nem tudtam, hogy fel kéne adnom a hitem, nem is tudom hogyan kell, a hit ilyen dolog.

Amúgy már igen, sok vagyok magamnak is néha itt is, megyek, jöhetne már a jó idő :D

Sokat tanultam Tőled, Üdv!

#82: "Igen, erről tudtam. Azt viszont nem tudom ,hogy ezek bizonyítottan mennyire befolyásolják a döntéseinket."

Természetesen nincs bizonyítva, de azért itt nem erről folyik a vita, hanem arról, hogy ellenérvek nélkül kizárjátok a kvantummechanikát az agy működéséből. Ennek a karakteres elutasításnak kérdeztem volna az értelmezhető okát, és egyelőre ezt semennyire se sikeredik összehozni. Amúgy nehéz elhinni, hogy az agyban nincs hasonló véletlenszám generátor, mint a számítógépben is, ugyanis az intuíció működését enélkül nehéz elképzelni.

Azért már élénken foglalkoztatja a tudományt a kvantumbiológia:

[link]

...és nehéz elhinni, hogy az ne befolyásolná az agyműködést is.

[link]

#82: "DE! Ha! közvetlenül befolyásolják akkor ez sem szabad akarat, hanem véletlen."

Ezt nem gondoltad át.

[link]

Idézve: "A szabad akarat[1] (liberum arbitrium) a filozófia egyik régi és sok vitát kiváltó fogalma. A filozófia régi kérdéseinek egyike, hogy létezik-e szabad akarat: azaz hatalmunkban áll-e cselekedeteink, gondolataink irányítása"

Érdekes, hogy megállás nélkül a saját elképzeléseitekkel foglalkoztok, ahelyett, hogy szemügyre vennénk a konkrét szemléltető példákat. Ott volt a fegyveres útonálló példája. Valójában látható, hogy nem kiszámítható, hogy melyik verzió kerül az agyunk látóterébe. Nem egyféle megoldás lesz, ami közül választhatunk. Maga a választás már lehet közel determinisztikus, de hogy milyen választható variációkat projektál az agy, már olykor kiszámíthatatlan, mert a véletlen beleszól a dologba.

Az eredmény az, hogy sohasem lehet tökéletesen megmondani előre, hogy mi lesz a döntés egy összetett probléma kezelésénél (csak nagy valószínűség lehet). A szabad akarat létezése nagyjából annyi, hogy van rá esély, hogy olykor nem determinisztikusan működik, és olyat választhatunk, ami nem determinizmus útján keletkezett, és nem kiszámítható a választás pontosan.

#82: "Ha! közvetlenül befolyásolják akkor ez sem szabad akarat, hanem véletlen."

Oké. Akkor definiáld nekem az igazi szabad akaratot. Mikor mondanád valamire azt, hogy... na! - ilyen szabad akarat? Rá fogsz jönni, hogy nem fogod tudni definiálni, csak úgy, hogy az a szabad akarat, amikor az ésszerű ember ésszerűen akar választani, és mégsem azt választja. Ez csakis a véletlen folytán lehetséges.

Nézd! Nyilvánvalóan a filozófia is határozottan összekapcsolja a szabad akarat lehetséges létezését a kvantummechanikával. Erről. kb. kismillió értekezést olvashatsz. Pl.:

[link]

Azért, kérlek hidd el, ezeket nem az ujjamból szopom. Ismerhetnél már ennyire.

#82: "Pontosan! S ha nem lett volna az a háború vagy más háború tör ki akkor másképp döntök"

Nem értettél meg, ill. nem is értem, hogy miről írsz. Ha egy politikai vezető rosszul méri fel a katonai erejét, mert kényszeresen hinni akar az ő hatalmának elsöprő erejében, és azt képzeli, hogy a bevonulásakor ünnepelni fogja a nép, más népek nem szankcionálták soha amikor erőszakos volt (pl. Krim félsziget elfoglalása), akkor nyugodtan arra juthat, hogy elindíthatja a tankokat, mert csak egy villámháborúról lesz szó, és ha ebből mégis semmi se lesz, akkor az úgy jár, mint pl. Putyin az ukránokkal. De lehetett volna úgy is, hogy egy-két kósza véletlen miatt az óvatosság jobban kifejeződik az agyában, és nincs háború.

#82: "Te eldöntöd ,hogy mit veszel a boltban,"

De én nem ilyen példákat írtam. Nyilvánvaló, hogy az esetek elsöprő többségében, és könnyen eldönthető helyzetekben az agy 99%-ban determinisztikushoz közel működik, de azért van olyan is, hogy rájön az emberre a hoppáré, vagy tényleg kicsit rosszabbul működik az agya, mint az átlagnak... Az utóbbi esetben is teljesen kizárod a véletlent? Még az őrültek is csak determinisztikusan viselkednek?

#82: "Csak azért mert elsőre nem tudtuk az eredményt még nem hiszem ,hogy a semmiből jönne."

Még mindig nem értesz. Még mielőtt tudatosulna, valójában rengeteg megoldás kering az agyadban. Állandóan változik a prioritásuk, hogy melyik kerüljön a "szemed" elé. Mint a fegyveres rabló példájánál. Egy logikai problémára több megoldás is lehet, és nem biztos, hogy te a tökéletesre jutsz, csak véletlenszerűen az nagyobb prioritást kapott mint a jobb megoldás, pedig, lehet, az is ott munkálkodott közben a fejedben.

#82: "a megoldás mintha csak spontán jött volna. Mintha."

Ha belátod, hogy a "mintha" nagyon is létezik, akkor nem volna szabad elvetni más lehetőségeket se, mint amit te preferálsz. Nem akarsz megérteni. Egyik sem spontán jön, csak nem mindegy, hogy a sok megoldásból melyiket választod, és a választást mennyire befolyásolja a véletlen.

Ja...

@Tevenyereggyarto

Tessék! Itt a másik példa...

Tőlem: "Hát, téged meg a hatalmas arcúnak kellene hívni, ami mellett még a hókotróban is kialakulna a kisebbrendűségi komplexus"

Ezt a csipkelődést mindig így fogalmaztam meg eddig: akkora az arcod, hogy még a hókortó is elkérné a receptet...

Most hirtelen mégis ez a másik verzió jutott az eszembe. Soha nem írtam még ezt így. Magyarázd meg ennek az okát nekem, mert nekem lövetem sincs! :D

Nézd! Az nem igazán gyümölcsöző vita, ha mindenre rámondjuk, biztosan ennek is volt oka, holott elismerjük (mondjuk te Tatyó-val szemben legalább ezt elismerted), hogy tényleg léteznek általunk látszólag nem kontrollált döntések. Az sem vita, hogy nyilvánvalóan egyszerű helyzeteket hozunk fel, ahol a döntés prioritása az egekben van. Az sem vita, ha nem azokkal a példákkal foglalkozunk, amikkel én hozakodok elő - pl. a fegyveres rabló esete Wagner úrral (asz'ittem Rejtő miatt jobban felfigyeltek erre)...

Az én hipotézisem az, hogy ez a mostani hókotrós/komplexusos évelődés valójában régóta rengetegszer megfogalmazódott már az agyamban, csak nem tudatosult bennem, mert mindig nagyobb prioritást kapott a hókotrós/receptes verzió. Most volt egy apró véletlenszerű más-működés az agyamban, és a hókotrós/komplexusos verzió kapott nagyobb prioritást, és nekem úgy tűnik, mintha most találtam volna ki az egészet.

Miért is nem lehetséges ez szerinted? Van ésszerű cáfolatod erre? Én ezekre lennék kíváncsi, és nem a közértben való vásárlás példájára, már bocsika... :)

#Pombe

“Természetesen nincs bizonyítva, de azért itt nem erről folyik a vita, hanem arról, hogy ellenérvek nélkül kizárjátok a kvantummechanikát az agy működéséből. Ennek a karakteres elutasításnak kérdeztem volna az értelmezhető okát, és egyelőre ezt semennyire se sikeredik összehozni.”

Lehet azért nem sikeredett mert nem is tagadom (Tatyóról nem tudok nyilatkozni).

Csak rákérdeztem ,hogy úgy egyáltalán mondhatjuk-e azt ,hogy konkrét döntésben szerepet játszik az igazi véletlen. Természetesen ha a nálam okosabban azt találják ,hogy szerepet játszik benne akkor nincs okom tagadni.

Pusztán leírtam ,hogy mit gondolok. Tehát ha igazi véletlen alakítja egy döntésünket akkor az sem szabad akarat. Pontosabban a szabad rész teljesül mert nincs előző ok, de az akarat nem annyira mert hát ezért is véletlen. Nem Te döntöttél, hanem a véletlen úgy hozta.

S ezzel meg is válaszolom a kérdésed miszerint mit neveznék szabad akaratnak: hát szabad akaratot. Ahogy írtam a jelenlegi akaratunk inkább csak névlegesen szabad mert ténylegesen egy halom dolog befolyásol.

A te példádat nem lecserélni akartam, hanem csak írtam egy hétköznapibbat, de akkor használjuk azt: tehát mész a pusztában s rád támad egy fegyveres rabló. Utána mindegy mit döntesz, de azért teszed mert megtámadtak. Egy szóval sem írtam ,hogy logikusan kellene dönteni vagy ilyesmi mert nem is lényeges ez. Mindegy ,hogy odaadod a pénzt vagy elkezdesz népdalokat énekelni mindkét eset azért történt mert egy fegyveres rabló megtámadott. Persze meglehet a népdal-döntésben talán több volt a véletlen az agyban, de továbbra is áll ,hogy ha nem támad meg vagy egészen másképp teszi akkor meg másképp döntesz.

S ezt igazolod például a 2. esettel is: “Látom, hogy a rabló valójában kezdő, és a hangja is reszket, meg olvastam Rejtőtől "A megkerült cirkáló"-t, ezért Wagner úrtól ihletet kapva lakonikusan közlöm, hogy "Életet!"”

Igen, HA olvastad AKKOR ez is egy befolyásoló tényező a sok közül. S látod, te írod ,hogy látod kezdő rablóval van dolgod s emiatt jut eszedbe a frappáns válasz.

“Idézve: "A szabad akarat[1] (liberum arbitrium) a filozófia egyik régi és sok vitát kiváltó fogalma. A filozófia régi kérdéseinek egyike, hogy létezik-e szabad akarat: azaz hatalmunkban áll-e cselekedeteink, gondolataink irányítása””

Ez nem mond ellent annak amit írtam. Pont azt írtam ,hogy megvan a hatalmunk dönteni, de azt a döntést tucatnyi dolog befolyásol amik miatt nem nevezem teljesen szabadnak az akaratot.

“Ott volt a fegyveres útonálló példája. Valójában látható, hogy nem kiszámítható, hogy melyik verzió kerül az agyunk látóterébe.”

“Az eredmény az, hogy sohasem lehet tökéletesen megmondani előre, hogy mi lesz a döntés egy összetett probléma kezelésénél (csak nagy valószínűség lehet)”

Amíg nem ismerünk MINDEN befolyásoló tényezőt addig ezt nem lehet kijelenteni. Ez olyasmi mint az időjárás és az előrejelzés: a rendszer annyira kaotikus ,hogy legfeljebb egy hétre előre tudunk jósolni s még akkor sem mindig jön össze. De ez főleg azért van mert nem ismerünk minden faktort pontosan és az ismertek közül is sok könnyen változhat (s igen, lehet van közte igazi véletlen is). De ha ismernénk…

Mondjuk ezzel a résszel: “Az eredmény az, hogy sohasem lehet tökéletesen megmondani előre, hogy mi lesz a döntés egy összetett probléma kezelésénél (csak nagy valószínűség lehet)” mondjuk azt ,hogy egyet tudok érteni. Főleg ha a véletlen tényleg szerepet játszik a döntéseinkben.

De azt látod te is ,hogy bármekkora valószínűség felállításához ismeret szükséges. S minél több bemenőt ismersz annál pontosabb kimenőt tudsz jósolni, ugye.

“Ha egy politikai vezető rosszul méri fel a katonai erejét, mert kényszeresen hinni akar az ő hatalmának elsöprő erejében, és azt képzeli, hogy a bevonulásakor ünnepelni fogja a nép, más népek nem szankcionálták soha amikor erőszakos volt (pl. Krim félsziget elfoglalása), akkor nyugodtan arra juthat, hogy elindíthatja a tankokat, mert csak egy villámháborúról lesz szó, és ha ebből mégis semmi se lesz, akkor az úgy jár, mint pl. Putyin az ukránokkal. De lehetett volna úgy is, hogy egy-két kósza véletlen miatt az óvatosság jobban kifejeződik az agyában, és nincs háború.”

Ebben nem látom mi mondana ellent nekem.

“Még mindig nem értesz. Még mielőtt tudatosulna, valójában rengeteg megoldás kering az agyadban. Állandóan változik a prioritásuk, hogy melyik kerüljön a "szemed" elé. Mint a fegyveres rabló példájánál. Egy logikai problémára több megoldás is lehet, és nem biztos, hogy te a tökéletesre jutsz, csak véletlenszerűen az nagyobb prioritást kapott mint a jobb megoldás, pedig, lehet, az is ott munkálkodott közben a fejedben.”

Ebben sem látom… Kezdem komolyan azt érezni ,hogy valamin elcsúsztunk s simán elbeszélünk egymás mellett. Lehet csak rossz szóhasználat vagy kvantum-véletlen vagy nem tudom…

“Most hirtelen mégis ez a másik verzió jutott az eszembe. Soha nem írtam még ezt így. Magyarázd meg ennek az okát nekem, mert nekem lövetem sincs! :D”

“Miért is nem lehetséges ez szerinted? Van ésszerű cáfolatod erre?”

Nana! Nehogy beleess a bizonyítási kényszer áthárításába. Mert ugye ha én erre annyit válaszolok ,hogy “nem tudom” az csak annyit bizonyít ,hogy én nem tudom. Semmi többet.

Amúgy ismerted ezeket a szavakat s ha jól rémlik használtad is más kontextusban. Lehet tudat alatt összevontad a kettőt mert talán így próbáltál óvakodni a szóismétlés elől. Még akkor is ha ebben a konkrét beszélgetésben még nem is használtad ezt a kifejezést, simán ott volt az agyadban többféle csipkelődés is s összevontál kettőt. Van ilyen ,hogy összevonunk szavakat, mondatokat. Főleg ha gyorsan gondolkodunk vagy gyorsan akarunk közölni valamit s kicsit összefolynak a dolgok. Igen, lehet a véletlennek is közrejátszása benne.

S igen, olyanokat írok ,hogy “talán” meg “lehet” mert a rosszseb tudja pontosan mi járhatott az agyadban abban a percben. De ha tudnánk minden mással együtt… ugye. :)