Milyen evolúciós úton fejlődött ki a DNS információja alapján történő fehérjeszintézis rendszere?

#597: "Valaki abban hisz, hogy a megszülető élet azért van, hogy ő reinkarnálódjon benne, valaki meg azt hiszi, hogy azért van az élet, mert a szelekció pont őt választotta ki megszületésre, és csak egy élete van, ebbe kell mindent belezsúfolni."

Az evolúció egy természeti jelenség, és semmi de semmi köze az esetlegesen létező lélekhez, és annak szintén esetleges vándorlásához.

Személy szerint úgy gondolom, hogy nincs semmiféle lélek, így a vándorlása se létezik, de ez már csak az én hitem, vagy inkább egy hitben rejlő lehetőség elutasítása. A buddhista ennek ellenkezőjében hihet, de én ezzel nem fogok vitatkozni, mert nincs semmiféle ellenérvem.

Ellenben megkérem a buddhistát, hogy ha én nem vitatom az ő hitét, akkor ő meg ne tagadja le azt, amire a tudomány fényt derített.

#597: "Ezt a két nézőpontot nem lehet egyeztetni, vagy az egyiket hiszed vagy a másikat. Az evolúció elmélete sokkal messzebbre mutat, mint azt gondoljuk."

Engem is lenyűgöz a természet hihetetlenül erős építőkedve. Valóban roppant nehéz megemészteni azt, hogy ilyen megdöbbentően bonyolult és ötletes rendszerek képesek önfenntartóan nemcsak létezni, hanem tovább bonyolódva fejlődni is (és korántsem csak a biológiai evolúcióról van itt szó). Sokszor jómagam is elbizonytalanodom, ha a teizmus és ateizmus határmezsgyéjén járnak a gondolataim, de abban bizonyos vagyok, hogy bármi is áll a háttérben, az nem közvetlen gyurmázással alakította a világunkat, hanem olyan alapokat épített meg, amiből a világ pont olyan egyedfejlődéssel bontakozott ki, mint ami az embernél is lejátszódik, azzal a különbséggel, hogy az univerzumban a variációk egyre gazdagabb palettája teremti meg a továbblépések lehetőségét, és nem valamiféle determinált genetikai útmutató.

Persze lehet azt mondani, hogy ahol nagy a variáció, és egyre nagyobb... ám nem olyan könnyű olyan rendszert építeni, amelynek az önműködése a variációk egyre gazdagabb tárházát termeli ki. Emberi léptékben nézve zsenialitás szükséges hozzá. Pl. ki az az ember, akinek magától eszébe jutott evolúcióval építeni? Soha, senki ilyen ötletre nem jutott, csak úgy, hogy ezt a természetben működő elképesztően kreatív mechanizmust hosszú, hosszú idők alatt felfedeztük. És "csak" a felfedezéséhez is egy-két géniusz kellett.

Egyszóval semmi problémát nem látok abban, hogy valaki mindebben egy természetfeletti rendező erőt vél látni, de ne tagadja meg azt a valóságot (dhamma-vicsaja), aminek a megismerését (dharma) pedig a buddhizmus is fontosnak tartja.

" Ellenben megkérem a buddhistát, hogy ha én nem vitatom az ő hitét, akkor ő meg ne tagadja le azt, amire a tudomány fényt derített. "

Én elolvastam, amit írtál, de abban csak az szerepel, hogy ő a buddhista hite alapján nem fogadja el a véletlen irányító szerepét az élet kialakulásában.

Egyrészt ezzel nem tagad egy dolgot, csak annyit közöl, hogy ő nem tudja elfogadni, ettől még más elfogadhatja, ez mindenki saját döntése. Nem mondta azt, hogy hülyeség, csak a nézőpontját közölte. Másik, hogy az élet kialakulása , ezt már régen kibeszéltük, nem az evolúciós elmélet területe, az evolúció ott kezdődik, amikor megjelentek az első evolválódásra képes élő szervezetek.

"Személy szerint úgy gondolom, hogy nincs semmiféle lélek"

Ennél materialistább kijelentést nem is tehettél volna. Mit szólsz ehhez: Ép testben ép lélek! A magyar nyelv nagyon bölcs.

Úgy gondolom, ebben a témában már eléggé kifejtettem a nézeteimet, főleg az előző pár bejegyzésemben. Szerintem az evo-kreo vita sohasem fog véget érni, mert itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az ateista vitázik a hívővel, ami ugye józanul átgondolva soha nem fog eredményre vezetni, mert így senki nem fog hívővé válni vagy ateistává azért ,mert olvassa ezt a blogot, tehát a véleménye sem fog megváltozni.

Ettől függetlenül sok érdekes tényt tanultam itt a biológia tárgyköréből tehát a tudásom gazdagodott, amit nagyon szépen megköszönök mindenkinek. Üdv

"Szerintem az evo-kreo vita sohasem fog véget érni, mert itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az ateista vitázik a hívővel, ami ugye józanul átgondolva soha nem fog eredményre vezetni"

Hihetetlen, hogy neked még mindig fogalmad sincs arról, hogy mit írogattunk ide eddig.

Egy óvodásnak nem okozna gondot felfogni a vitánk lényegét (nem igazat adni a másiknak, csak legalább megérteni, hogy a másik mit mond), de te meg ott tartasz, mintha semmit se írtunk volna. Igen, ha kőkeményen hülyének tetteted magad, akkor valóban soha nem lesz vége semmilyen vitának.

Marhaságokat beszélsz a lélek és materializmus összefüggéseiről is. Pl. én hihetek Istenben, de nem hiszek a lélekben. Akkor materialista vagyok?

Neked van egy elképzelésed a világról, és ami azzal nem összegeztethető, azt azonnal lematerialistázod, meg kukázod, meg támadod ezerrel, miközben szerény és visszafogott stílussal leplezed azt a mérhetetlen nagyságú erőszakot, és önteltséget, ami benned tombol...

Na, pá...

" Ez anakronizmus.Elbeszélünk egymás mellett"

Főleg úgy, hogy még azt se tudod mit jelent az anakronizmus... a két diplomáddal...:D

Bocsánat, oximoront kellett volna írnom, az anakronizmus nem ideillő szó.

Épp most olvastam az anyagról:

"De nézzük csak meg a testünket, mint anyagot. Az atom az anyag azon legkisebb komplex része, amely még az elem tulajdonságait hordozza. Az atom közepében van az atommag, és körülötte keringenek az elektronok, amelyek az atommaghoz képest elenyésző méretűek. Az elmélet az volt, hogy az atommag tömegénél fogva vonzóerőt gyakorol a nála sokkal kisebb elektronokra, és ez tartja össze az atomot. A probléma csak az, hogy az atommag az elektronoktól olyan hatalmas távolságra van, hogy nem is lehet hatással rájuk, vagyis nem tudja befolyásolni azok viselkedését. Ha az atomot képzeletünkben akkorára nagyítjuk, hogy az atommag egy méter átmérőjű legyen, akkor az elektronok tőle tízezer méterre, vagyis tíz kilométerre helyezkednek el, minden irányban, tehát egy húszezer méter átmérőjű gömböt alkot az elektronok pályája. Az még nem lenne baj, hogy nem tudjuk, miért ilyen nagy az atom, ha ilyen kis részecskék alkotják, a probléma az, hogy nem tudjuk, hogy ebben a húszezer méteres átmérőjűtérben mi van magán a téren belül. Vagyis nem tudjuk: mi vagy ki tartja össze az anyagot? Tulajdonképpen ebben a térben "semmi van", illetve nincs semmi.

Tehát ha kivesszük a semmit a testből, akkor az majdnem húszezred részére csökken, vagyis csupán egy porszem marad belőle. Hetven kilós test 3,5 gramm "tiszta anyag", a többi a "semmi".

Mindenesetre ezek után bárki elgondolkodhat azon, hogy: ki vagyok, mi vagyok? Ha az anyagi testtel azonosulok, akkor annak a porszemnyi anyagnak tartom magam, ami elégethető, megsemmisíthető. Ha a nagyobb résszel azonosulok, akkor pedig az energia vagyok, ami bújócskát játszik az anyagi részecskékben."

Nekem nagyon tetszik ez az eszmefuttatás.

@606: jesszus, ezt a hatalmas zagyvaságot meg ki írta? Valószínűleg nem, hogy a gimis fizikával, de már általános alsóban akörnyezetismerettel is komoly gondjai lehettek...

"Az elmélet az volt, hogy az atommag tömegénél fogva vonzóerőt gyakorol a nála sokkal kisebb elektronokra, és ez tartja össze az atomot."

Ilyen épületes marhaságot soha senki nem gondolt (legalábbis a tudomány berkein belül), tehát természetesen soha nem létezett ilyen elmélet. Az atommag töltése pozitív, az elektronoké negatív - talán ennyi segítséggel rájöhet az ember, hogy a gravitáció helyett melyik másik erőt keresse.

"A probléma csak az, hogy az atommag az elektronoktól olyan hatalmas távolságra van, hogy nem is lehet hatással rájuk, vagyis nem tudja befolyásolni azok viselkedését"

Sikerült még az előzőnél is nagyobb marhaságot írnia. Szuper. Az atommag és az elektronok közötti távolság pont akkora, hogy az elektromágneses kölcsönhatás úgy tartja össze a rendszert, ahogy tapasztaljuk. Egyébként _rendkívül kicsi_, de létező mértékben még az atommag gravitációja is hat az elektronokra, akkor is, ha nem az felelős a rendszer összetartásáért. És egy titok: mind az elektromágneses, mind a gravitációs kölcsönhatások hatótàvolsága végtelen. Csupán gyengülnek a távolság négyzetével arányosan.

"Az még nem lenne baj, hogy nem tudjuk, miért ilyen nagy az atom, ha ilyen kis részecskék alkotják"

Pontosan tudjuk, miért ilyen nagy az atom. Ismerjük az őt alkotó részecskék vonatkozó tulajsonságait és a köztük ható erőket, amikből remekül le lehet vezetni az atom méretét.

"nem tudjuk, hogy ebben a húszezer méteres átmérőjűtérben mi van magán a téren belül. Vagyis nem tudjuk: mi vagy ki tartja össze az anyagot?"

De, mindkettőt pontosan tudjuk. Komolyan, szerinte az, hogy ő nem tud valamit, ahhoz meg lusta, hogy utánanézzen, azt jelenti, hogy az egész emberiségnek nincs fogalma arról a valamiről? Na, kérlek, ez is egó, de a kőostoba fajtából. Az atommagokat és az elektronokat összetartó erővel és ebben az "üres" térben cikázó közvetítőrészecskékkel egy egész tudományág foglalkozik (kvantumelektrodinamika, azaz QED), és oldalak ezreit lehet olvasni róla, ha valaki veszi a fáradtságot.

"Tehát ha kivesszük a semmit a testből, akkor az majdnem húszezred részére csökken, vagyis csupán egy porszem marad belőle. Hetven kilós test 3,5 gramm "tiszta anyag", a többi a "semmi"."

Ezt már nem hiszem el. Ennyire ostoba nem lehet valaki. A TÉRFOGATA csökkenne le (és mellesleg még az sem húszezred részére - emelje ezt a számot a köbére, és akkor leszünk rendben), nem a tömege. A tömeg ott koncentrálódik az atommagokban (illetve kb fél ezreléknyi az elektronokban). A tömeg semmit nem csökkenne, ha eltűnne ez a "semmi". (Mellesleg léteznek olyan objektumok, ahonnan hiányzik ez a sokat emlegetett "semmi", és jól le tudjuk írni azokat is.)

Elképesztő. Irreális. Komolyan, alig találok szavakat. Hihetetlen, hogy valakinek ilyen szintű nemtudással van bőr a képén egy ilyen kijelentő módban végigírt, minden gondolatában töményen téves eszmefuttatást emberek elé tárni. Tényleg, kedves vitapartnerünk, ilyenkor láthatod az egót működés közben.

Azon gondolkoztam, hogy ilyen nagy távolságból, /relatíve!/az elektromos kölcsönhatás tényleg képes e pályán tartani az elektronokat? Vagy esetleg valamilyen másik erő is beleszól a dolgokba.

A másik bonyolult dolog az elektron kettős természete, anyag vagy hullám? Hogy lehet akkora hatalmas energiát belezsúfolni egy pici atomba, amit az E=mc2 képlettel írt le Einstein?

Ha pedig a tömeg átalakítható energiává, ez visszafelé is mehet? A spirituális gondolkodás alapgondolata az, hogy a fizikai testünk egy hatalmas energia anyagba való besűrűsödése, más néven az energia alacsonyabb rendű anyaggá való átalakulása.

Maga Einstein így nyilatkozott: "Az anyagi világ csak illúzió, de nagyon kitartó"

Vajon mire gondolhatott?

Mindegy, csak filozófálgatok magamban.