Rosszul esne, ha olyan ajándékokat kapnál a párodtól, amik olyanok, mintha nem is ismerne, csak muszájból adott?

ez a "nem jó ajándékozó szegény" kifogás ultragáz, mert tudjátok ki tragikus az ajándékok kiválasztásában? az apám. és ezt tudja is, tehát amióta csak együtt van az anyámmal, ő agyal és agyal és küzd, és összeállít egy listát novemberben, hogy szerinte mi lenne egy jó ajándék, amit valaki(a korai években egy közeli barátnő, vagy anyu egyik húga, mióta már beszámítható vagyok, kb 15 éves korom óta, én.) átnéz vele, és segít neki kiválasztani a tételt, aminek anya tényleg örülne is, vagy további finomításokat javasol.

és tényleg nagyon gáz szegény, az edényfogót kb minden évben le kell húzni a listáról, de látszik hogy nagyon igyekszik és fejlődik, a könyvet néha már eltalálja.

szóval igen, szerintem teljesen jogos, hogy ennyire eszébe se jutsz ajándéktervezés közben. nem az én dolgom, de én elgondolkodnék rajta a helyedben, kinek mennyire fontos a másik.

Nem esett rosszul, megmondtam, hogy bocs, ez nekem nem kell.

Tudta, hogy UTÁLOM az xy könyvet, de megvette (ki sem nyitottam), volt laptopom, de vett egy tabletet - NEM kértem -, aztán állandóan azzal izélt, hogy "de tőlem van", meg kaptam tőle aranyékszert (sohasem hordok aranyat)

Már nem a párom úgy 8 éve.

Megkérdezhetem, hogy végülis mit kaptál idén karácsonyra?

Én is rossz ajándékozója voltam annak idején az exemnek. Pedig ő mindig próbált a kedvembe járni. Nekem inkább az volt a problémám, hogy máshonnan viszont nem kaptam szeretetet, csak ő tőle. Egy személyben volt ő az apám, az anyám, a testvérem, a legjobb barátnőm, és a pasim. Így utólag már bánom, hogy nem tudtam jobban megbecsülni. Nagyon bánom, pedig már 20 éve vége. A karácsony a szeretet ünnepe, és mint olyan, nem tudtam viszonozni senki szeretetét addig, amíg én se voltam feltöltve érzésekkel, olyan elcsépeltnek tűnt az egész. Nagy volt körülöttem a káosz annak idején, mikor vele együtt voltam, és ő nem tehetett semmiről, sőt...! Egyszerűen annyira befordultam, hogy csak magamra tudtam koncentrálni, és kb gyülölve szerettem a karácsonyt, mert ez az ünnep mindig arra emlékeztetett, hogy nekem nincs mit ünnepelni ilyenkor. Saját magamat ostoroztam a rossz gyerekkoromért, magamat akartam büntetni, érdemtelen akartam lenni ajándékra, szeretetre. Nekem az volt a kényelmes, ha csalódást okoznak úgymond, mert azt az érzést már ismertem, tudtam, mit kell vele kezdeni, a szeretettel én semmit se tudtam kezdeni, frusztrált, nem voltam hozzászokva. Nekem van egy sanda gyanúm, hogy a barátnődben is hasonló folyamatok játszódhatnak le. Ha valóban így van kedves Kérdező, akkor felejtsd el, hogy egyedül meg fogod tudni oldani a problémáját, addig amíg a párod nem akarja, addig Te kevés leszel. Szerintem a barátainak is azért ad névre szóló ajándékokat, mert így akar tőlük több figyelmet és törődést kicsikarni, de amint megkapja, elérte a célját, már rögtön nem fog neki több figyelem kelleni. Otthon lehetséges, hogy a szülei is pénzzel / ajándokakkal próbálták kompenzálni a szeretetüket? Kicsit nárcinak tűnik a párod (tudom, ez is elcsépelt manapság), nem tud partnerségben gondolkodni, csak alá-fölé rendelt viszonyban tudja a kapcsolatait elképzelni. Addig, amíg ő csak ad, és ad, és cserébe nem igazán kap semmit, addig mártír szerepben tűnhet fel, így követelőzhet. Tőled meg folyamatosan csak kap és kap, így veled már nem kell foglalkoznia, meg van, amit akart, neki már nincs dolga a kapcsolatotokban. Majd ha borul az egyensúly, és megvonod az ajándékokat és szeretetet tőle, akkor fog végigmenni egy gyászfolyamaton, ami hisztivel fog kezdődni, és belátással fog záródni. HA valóban olyan, mint ahogy a leírásodból elképzeltem.