Ajándékozás, ajándék készítés! Miért lett akkora divat a "készíts valamit saját kezűleg" és hasonló hozzáállás?

Egyrészt, mert nincs pénz venni bármit is, mert már csak egy hülye legó 1000Ft fölött van. Másrészt, inkább valami esetlegesen összegányolt szutykot adjon, mint semmit. (legalább is elterjedt, ez a felfogás)

Ami pedig azt illeti, hogy a gyerekek: a legtöbb gyerek nem kap zsebpénzt, és nem biztos, hogy tud valami ÉRTELMESET venni abból a kevésből, amit gyűjtöget, úgyhogy inkább csinál valamit, minthogy 300Ft ért vegyen valami gagyi szarságot.

Tudod, a lányom felnőtt, 29 éves, önálló, jó keresete van, saját lakásában lakik, szóval pénze az van. És mégis, a sok karácsonyi ajándéka közül (ilyen-olyan kisgépek, faliszőnyeg, egyhetes wellness-üdülés stb.) szóval az összes ajándéka közül az általa festett képnek örültem a legjobban. Hogy miért jobb, mint a többi? Mert Ő készítette. Nekem. Mert időt áldozott rá. Mert amíg készítette, addig rám gondolt. Mert nem azt kaptam tőle, amit amúgyis megvettünk volna mert szükség van rá, hanem azt kaptam tőle, amit szíve minden szeretetével nekem festett.

Az nem ajándék, hogy szükségem van egy új kávédarálóra, mert a régi elromlott, ezért kapok ajándékba egy újat. Az nem ajándék, az muszájból megvett tárgy.

Ezt persze nehéz azoknak megérteni, akiknek az anyagiak, az ajándék pénzértéke körül forog minden gondolatuk.

Nekem jó a kézügyességem, szóval én szeretem kamatoztatni is, de azt veszem észre, az emberek értékelik is. Olyannyira, hogy például a legjobb barátom nem hajlandó levágni a csuklójáról a régi, bekoszosodott, csomózott karkötőt, amit még évekkel korábban csináltam neki, hiába adtam az óta újat.

A nővérem a vállalkozása irodájának a falán tartja az üvegfestményt, amit tőlem kapott. Az összes ügyfele láthatja.

Az egyik barátnőm majdnem sírt, mikor eltörte az általam festett bögréjét.

Az emberhez nagyon hozzá tudnak nőni az ilyesmik. Annyira személyre szabhatóak, beleviheted a saját egyéniségedet és a megajándékozott személyét is. Csak neked van olyan, egyszerűen képtelenség pont ugyan olyat szerezni. Én szeretem elnézegetni a kis eltéréseket az ilyen dolgokon, hogy nem gyári tökéletességűek. Valahogy egyéniséget ad nekik.

Másrészt miért ne lehetne valami kézi készítésű hasznos is? Kézileg varrott edényfogó-kötény, kötött holmik, horgoltak, patchwork takaró (jujj, hogy én mennyire szeretnék egy szép patchwork ágytakarót)... Lassan 20 éves leszek, de mikor a tél elején anya kötött nekem egy sapkát, örültem, mint majom a farkának, mert végre lett egy kényelmes sapkám, ami még tetszik is.

Az meg, hogy a gyerekek nem szerethetik a kézi dolgokat szerintem egyáltalán nem igaz. Persze, olyan gyerek nem fogja szeretni, aki arra van nevelve, hogy csak a legdrágább, csilli-villi csupa műanyag az igazi ajándék. Szintén a legjobb barátomnak készítettem egy kis horgolt, kitömött teknőst. [link] Erről a teknősről van szó. A két és fél éves unokahúga el volt varázsolva tőle, le sem akarta tenni.

Persze, van olyan, akinek 0 tehetsége van az egészhez, az vásároljon. De aki tud szépeket alkotni, az miért ne adhatná ajándékba? Lehet, hogy csak körülöttem élnek űrlények, de eddig nem volt olyan soha, hogy kínos lett volna a dolog. Sőt, várják, hogy mivel rukkolok elő.

Az meg, hogy hasznos ajándék... hát ha nálunk valamire nagyon szüksége van az embernek, akkor azt amúgy is megveszi magának.

Nyilván nem arról van szó, hogy ne kapjon a gyerek semmi bolti ajándékot, de ha pl. a nagymama köt neki egy pulcsit, akkor ne az legyen a válasza, hogy "ja, legó nem volt???". Én is szoktam kapni boltban vásárolt holmit, de értékelem azokat is, amiket az ajándékozó csinált. Nekem pont az volt a bajom a kérdezővel, hogy úgy áll hozzá, hogy amit valaki készített, az csak valami béna sz*rság lehet. Ismétlem, nincs baj azzal, ha valaki bolti ajándékot ad, de nagyon nem szimpatikus, ha valaki lenézi a másik munkáját. Ez olyan, mintha azt mondanám anyunak, hogy cs*ssze meg a süteményét, amit csinált, mert nekem csak a cukrászdai a süti. Nyilván mindkettő finom, de máshogy.

Egyébként én sem úgy adom a kézi készítésű ajándékokat, hogy nem érdekel, mit szeret az illető. Átgondolom, hogy olyasmihez kötődjön, amit szeret.

Az én korosztályom, az egyetemisták nem arról híresek, hogy olyan gazdagok. A barátaimmal nem várjuk egymástól, hogy wellness-hétvégét, meg iPhone-t adjon, de valami ötletes, akár kézileg készült dolog jól tud esni. A gesztus abban is benne van.

Nézd, te nem szereted az ilyesmit, akkor ne adj ilyet.

Nálunk a családban mindenki örül a saját kezűleg készített, személyes ajándékoknak.

Egyrészt nincs pénz folyton ajándékozni, másrészt meg szükség sincs rá.

Ez nem azt jelenti, hogy sosincs "bolti" ajándék. Pl. karácsonyra megkaptam a hőn áhított e-book olvasót, meg mindenki kapott valamit, amit szeretett volna, de minden egyes ajándék mellé tettem saját készítésű karácsonyi figurát (papírból), saját névtáblákat az asztalra, stb.

És mindenki megjegyezte, hogy az ilyen kis "butaságok" (a te véleményed szerint), milyen jó hangulatot kölcsönöztek az ünnepnek.

Szóval, ki így, ki úgy ugye... Nekünk az érték, ha valaki személyesen nekünk csinál valamit, mert dolgozik vele.

Itt a gyk-n mondjuk tényleg elég gáz az emberek hozzáállása. Szó nincs ugyanis arról, hogy csinál valamit, aminek a másik örülne. Nem. Amit itt ajánlgatnak, az az, hogy csináljon az ember valami haszontalan butaságot, és az ajándékozottnak úgyis kutya kötelessége örülni, hiszen "energiát fektetett bele és szeretettel készítette". Egy frászt. Spórolni akart.

Persze vannak kivételek, de tény, hogy az emberek legtöbbje képtelen valami hasznos és értelmes dolgot készíteni.

én egyszer kaptam egy kézzel készített dolgot, kovácsolt vasból csinált nekem egy rózsát egy kedves ismerősöm, nagyon szép és örültem neki. De ez a rózsa még évek múlva is dísze a háznak, nem úgy mint egy össze dobott valami értelmetlen ráadásul nem is szépen elkészített dolog.

Nekem nincs kézügyességem így inkább ha kevés pénzem van de mégis kell venni valamit akkor órákon keresztül járom a várost még nem találok egy olyat tárgyat ami olcsó de mégis praktikus.

Egy gyereknek meg nem adnék csak ruhát, szoktam ruhát venni a keresztgyerekemnek aki 5 éves de mellé mindig kap valami kis játékot is, mert úgy is ő azt értékeli.