Csak nekem fura ez a nyaralási kényszer amiben a legtöbb ember szenved?

Uccsó, ez nálunk is megvan..

Utolsó előtti, dettó. Új emberek tutti vannak az utcádban is, sztorit meg minden sarkon találni.

Például pár napja kiderült, hogy ezeréve blicceltem bkvn most meg végrehajtást kértek a házamra párezer forint miatt. Egy fia levelet nem kaptam, de a dédi szorgalmasan vette át őket a régi címemen. Telefonálgatás, szimpi ügyintézőcsaj, aki nem koptatott le, mint a kollegája, vittem neki csokit cserébe, volt egy kis nevetgélés, izgalom, új ember.

Vagy korábban jóban lettem egy értékbecslővel, akiről kiderült, hogy hétvegente bohóc és lufiállatot gyártott megnyugtatni a gyerekem a táskájából random elővett lufikból. Megvan a névjegye, nagyon vicces volt kosztümös lufifújó nőt látni. Ehhez még csak ki sem kellett mozdulnom a lakásból. Sokkal kellemesebb volt, mint delfinekkel úszni vagy papagájshowt nézni, vagy a tenger közepén lévő homokszigeten aszalódni 50 fokban.

Kétszer is meg kellett néznem, hogy ez még az utazási rovat-e??!

Ide eddig eddig azok írtak, aki utazási tanácsokat szerettek volna kérni olyanoktól, aki jártak már az adott országban.

De úgy látom, hogy most egy csomó faékkel azonos intelligenciájú lélek sirámai töltik ki a rovatot, akik még koncepciókat is gyártanak arról, hogy mennyire szörnyű dolog utazni és világot látni.

Nekik teljesen megfelel, hogy főállású rabszolgák egy cégnél, és 3 négyzetkilométeren élik le az teljes és egyszerű életüket.

Az hagyján, hogy teljesen tudatlanok, de sajnos okoskodnak, és mindenkinek meg akarják mondani a tutit.

Nagyrészt pont az ilyen gyökerek miatt utazom el mindig jó messzire!

(...hogy nehogy elkapjam tőlük az elmebajt.)

Ja és ha nagyon fülelek éjszakánként hallom, hogy szapulja a 75 éves néni a nála lakó szűz 50 éves fiát, hogy szerezzen már nőt, és hogy melyiket éppen miért szalasztotta el.

Másik oldalról menekülő/rejtőzködő család a gyámügy elől..

De ha igazolványoknál maradunk, egyszer kifogtam 2 vicces rendőrt páréve, az utcában!, otthon hagytam a tárcám és halál komoly fejjel előadták, hogy ez bizony így nem lesz jó, mert nem mehetek el otthonról igazolvány nélkül, és bizony ennek büntetés lesz a vége. Láttam az épületet az igazoltatás helyszínéről..

Szóval nem kell messziremenni egy egy kalandért vagy új emberért.

azt hittem a magyar birkáknak nincs tovább hova süllyedni de ebből a sok idióta válaszaiból látom hogy mély a gödör

az utazás az egyetlen dolog az életben ami értelmet ad az emberi létnek aki azt mondja hogy fa fa, tenger tenger az tök hülye, nincs két egyforma fa sem tenger, aki nem kíváncsi erre a csodálatos bolygóra és nem érdekli más népek kultúrája az szintén egy beszűkült barom.

én milliókat költök utazásokra és soha nem elég mert millió hely van a Földön ami megérdemli hogy megnézzem. nem úgy utazom ahogy a kérdező írja én max 3-4E forintnak megfelelő összeget költök szállásra és olcsóbban kajálok helyi kaját mint ha azt itthon tenném, továbbá olcsóbban utazom mint itthon pl Pekingben 36-40 ft egy vonaljegy

atyaég hogy mennyire szégyenlem hogy magyar vagyok és ezen prímitív "emberek" közé tartozom

Egyébként érdekes, rengeteg ismerősömtől hallom, hogy mennyire nincs kedvük utazni, meg pénzük, meg egyébként is minek, és miért megyek már megint.

Persze mikor látják a fotókat, akkor meg sárgulnak az irigységtől, jön, hogy milyen jó nekem, hogy milyen mázlista vagyok.

A legviccesebb az, hogy akik a pénzre szokták fogni, azoknak a többsége minimum olyan anyagi körülmények között él, mint én, inkább csak leverik a pénzt másra.

# 27/27 Időpont ma 21:22

Ezt én is tapasztaltam. Többször volt olyan, hogy hívtam ismerősöket, jöjjenek velem, valami kifogás mindig volt. Aztán meg irigykednek, hogy én eljutottam ide-oda.

"Én annyira nem tudom elhinni hogy ha valaki ugyan úgy megteheti akkor irigykedne de mégse megy, hiszen a lehetősége megvan rá... még ha szegény és gazdag akkor oké, de ha ugyan azon a szinten vagytok anyagilag..."

Óóó, pedig ez az egyik legfurább emberi tulajdonság. Tudod, hogy hány hobbimra hallom, hogy "jaj, azt én is úgy szeretem, annyira jó neked, annyira szívesen csinálnám én is".

Mondom neki, figyelj, legközelebb megyek szólok, gyere velem, azután szólok neki 1x, 2x, 5x... persze sosem jön, pont most nem ér rá, most nincs kedve, most nem akar, most akármi.

És ezeknek a hobbiknak egy része nem igényel anyagiakat, vagy mondjuk nem igényel 2-3ezer forintnál többet.

Az emberek jó része vágyik dolgokra folyamatosan, szívesen csinálna ezt+azt, de valójában ahhoz már túl lusta, hogy tényleg megtegye. Inkább egy életen át megmarad annál, hogy vágyakozik rá, meg irigyli azt, aki csinálja.

(az emberek egy másik része meg simán úgy dönt, hogy ő 35 évesen megtanul valami olyan sportot, amire egy életen át vágyott, vagy elkezd egyedül utazni, vagy szinházba járni, vagy bármi, mert hirtelen rájön, hogy ha nem áll fel a kanapéról, akkor lemarad mindenről)