Tévedtél már el külföldön egyedül?

Többször is, de mindenki nagy bánatára megkerültem.

Nekem még az is sikerült, hogy GPS-szel 50 km-rel arrébb kössek ki. De az utcanév stimmelt.

Ja, Velencében.

Nem tartott sokáig, de a hajóhoz kellett visszasietni, és hirtelen nem tudtam, hol vagyok, aztán hosszú perceken át tartó rohanás után kilyukadtam ugyanoda. Eléggé kellemetlen, de aztán valahogy meglett.

Elég sokszor, a Google Maps-szel jampizós válasszal az a gond, hogy azért vannak pontjai a világnak, ahol ez nem sokat ér, sok vidéki részen Afrikában esélytelen vele tájékozódni.

A kedvencem talán Dzsajpurban volt, a vasútállomás mellett keveredtünk el, aztán egy városnyi nyomortelepen kellett keresztülmászni egy kutyafalka kíséretében, elég egzotikus élmény volt.

Rólam tudni kell, hogy backpacker létemre iszonyúan rossz a tájékozódási képességem. Pedig ott van a kezemben a google, na mindegy. A barátom viszont ránéz a térképre, jó oké megvan és vakon odavezet. Na ez is mindegy...

Sao Pauloban nagyon-nagyon-nagyon hosszú utcák-utak vannak. Én eldöntöttem, hogy nem fogok költeni, márpedig sétálni fogok. Negyvenöt perccel később kiderült, hogy felfele kellett volna sétálnom, nem lefele, egy gyors idegösszeomlás után fogtam egy taxit.

Tokióba iszonyú jetlaggel érkeztem meg pont éjszaka volt. Egy olyan transzfert fogtam, ami fix helyen ingázott a repülőtér és a város közt. Végigsétáltam egy utcán, majd bekerültem egy neonfényben úszó útra, 0 angol kiíírás, mindenhol a japán krikszkrakszok, dübörgött a zene én meg azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Kérdeztem angolul, de csak a zenét elnyomó "kimihama nyava-hava" ütötte a fülemet. Szóval szégyenszemre ismét kerestem egy kocsit, egy szót se tudott angolul, szerintem le is húzott, de már csak egy ágyat akartam magam alá.

A harmadik már közelebb volt, Prágában. Van egy hostel ahol mindig megszállok mert imádom. Na, legutóbb emlékezetből akartam odamenni a pályaudvartól. Hát, nem jött össze :D 2 órát sétáltam a tűző napon, mire sikerült visszakeverednek ugyanoda.