Lehet egy nő sikeres a karrierben úgy, hogy közben boldog párkapcsolata, házassága, gyerekei vannak?

Csak hogy jobban értsem a kérdést, segítenél, hogy miért kell a "nő" szó a kérdésbe?

Úgy nem lenne helyes a kérdés, hogy "Lehet valaki sikeres a karrierben úgy, hogy közben boldog párkapcsolata, házassága, gyerekei vannak?" ?

Miben működik máshogy a karrier-párkapcsolat-házasság-gyerek egy nőnél mint egy férfinál?

Közben legalább 7 órát alszik, eleget sportol, törődik a barátaival és van én-ideje.

Nem.

Valami mindenképp sérül.

Nem jó ez a ma divatos lótás-futás, egészség vagy gyerekek vagy párkapcsolat sérül.

Pedig igenis van olyan, hogy a ffi marad otthon a gyerekkel és a feleség dolgozik tovább. Vagy a férfi egy darabig, majd a feleség vagy fordítva. Magyarországon is gond nélkül meg lehet csinálni, sőt meg is csinálják ( [link]

Ha van aki azt gondolja, hogy az az "elvárás", "szokás", "normális", hogy a nő maradjon otthon az az ő baja. Meg van a lehetőség ahhoz, hogy a férfi maradjon otthon.

Egy normális házasságban, ahol a két fél egyenrangú és nem az van, hogy "én vagyok a ház ura, meg én vagyok a pénzkereső, a te dolgod hogy főzz meg gyereket nevelj", ott gond nélkül meg lehet oldani a karrier-család egyensúlyt. Ééésakkor most lehet nyugodtan ismét lepontozni :) De azért a változatosság kedvéért most a lepontozók igazán leírhatnák a véleményüket is...

Persze, csak nem kell huszonévesen szülni.

Felépíted szépen, tudatosan a karrieredet, aztán 30-35 körül jöhet(nek) a gyerek(ek) is.

# 6

Én csak nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet-e felrúgni a többezer éves "hagyományt", hagyományos családmodellt. Egészséges így? Normális így?

A rohanó életmód meg semmiképp se normális. Talán szerencsés az, aki nem gondol bele.

Egy átlagos felnőtt felkel, még félig alszik hajnalban, de már rohannia kell, nem fér bele a reggeli se. Az otthon nyugalmában elfogyasztott, viszonylag normális kenyér, felvágott, sok-sok zöldség helyett valami péksütit kap be már az irodában, az íróasztal mellett, miközben már csörög a telefon, jönnek oda a kollégák kérdésekkel.

Ebédre rohanva bekap valami menzás kaját, jó esetben legalább a menzán, rossz esetben azt is az íróasztalnál, ahol csörög a telefon, jön oda a kolléga és 6 emailt kell megválaszolni.

Munka után újfent annyira siet, hogy a 3 percenként járó metró elérése se mindegy. Legalább 4 helyre kell mennie, gyerekeket hozni-vinni, meccs, edzés, egyéb különóra; esetleg valamit tanul a felnőtt is vagy akár másodállást kell vállalnia. Otthon tanulás a gyerekkel, házimunka.

Este 10-kor már aludniuk kellene, ehelyett akkor tudnak végre közösen leülni. Persze, hogy megy a tévé, a fény, maga a műsor szupernormális ingerek, elnyomják a fáradtságot. Lefekszenek 10 helyett éjfélkor, alig bírnak felkelni időben. Az irodai munkaidő meg egyre tolódik, mert azt hiszik, akkor már nem 24 órából áll a nap, hanem 27-ből.

Na, ez a mai, dolgozzon mind a két fél heti 40 órát (ebédszünetekkel 8,5 - 9 óra bent rohadás), mert ez a mai trend, a rohanás meg természetes.

Mint a keresztanyukám... Pénz, pénz, pénz, még több pénz (tényleg jól megy nekik). Van 3 diplomája, egyiket 5 éve szerezte, de ő már ismét tudna tanulni. MIÉRT? EMBER, lassíts!

Engem nőként csak annyira érdekel a karrier, hogy stabil, épp megfelelően fizető, elviselhető melóm lehessen.

Csakhogy ezt is egyre nehezebb elérni.

Édesapámnak az én koromban 0 nyelvtudása és a technikusi suli után 1 db befejezetlen főiskolája volt.

Mégis jól keresett, a technikusijával tudott dolgozni, imádta; volt másodállása, mert azt is imádta, és "dőlt a lé".

Nekem diplomám, nyelvtudásom, több OKJ-m is van és jelenleg bolti eladóként dolgozom kevés fizetésért.

A diplomák értéke csökken, nem minden diploma értékes alapból, nyelvtudásból egyre több és mélyebb kell. Édesapámnak jobban ment a szekere ezek nélkül, mint nekem ezekkel.