A sikeres, gazdag emberek miért nem ismerik el hogy szerencsések?

40: hát akkor irigykedj egyfolytában! ATtól majd biztosan előrébb jutsz a "szar" helyzetedből!

Befejeztem!

Nem irigykedem.

A kérdést vitattuk meg hogy igen szerencséről szól az élet nagyrésze.

Csak kis része múlik rajtunk.

Nekem szarból kell jót kihozni.

Te meg jóból indultál ki.

Szerencséd volt, nekem nem.

Ennyi

Van egy ilyen mondás: "A szegénység az egy mentális állapot". Ugyanúgy a gazdagság is. Nálunk jelenleg nincs kommunizmus, nincsenek háborúk, sokan vannak akik meg tudnak gazdagodni.

Aki eleve gazdag családba születik az -szerintem- nem is annyira a kapott pénz miatt lesz szintén gazdag, hanem a kapott tudás miatt. Eleve úgy nő fel, hogy már kicsi kora óta megtanul bánni a pénzzel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nagyon tud spórolni és az összes aprópénzét félrerakja, hogy majd öreg korára vegyen egy házat. Hanem megtanulja felismerni a lehetőségeket, megtanulja, hogy kockáztatás nélkül soha nem fog tudni igazán sok pénzt szerezni. (itt nem arra gondolok, hogy valakinek van egy jó állása és aránylag jól keres vele)

Sok emberrel hiába jön szembe a szerencse, ha nem mernek belevágni, mert félnek kockáztatni. A gazdagok mernek kockáztatni (akár a teljes vagyonukat is), mert tudják, hogy nem létezik olyan tuti biznisz, amiben nincs kockázat. Különben már mindenki azt csinálná. (Sok olyan gazdag emberről hallani, akik elvesztették minden pénzüket, de újra belevágtak és újra felépítettek valamit.)

Nekem apám nem sok pénzt tudott adni, mert neki sem volt. Ez nem is baj, ez van. Viszont jó lett volna, ha tudást tudott volna adni, ha megtanított volna bánni a pénzzel. És itt nem a spórolásra gondolok. De nem tanított meg, magamtól kellett tanuljam.

Én régóta keresgéltem a lehetőséget, hogy hogyan tudnék több pénzt csinálni. Volt olyan, hogy az egyik ismerősöm felajánlotta, hogy legyünk társak egy bizniszben. Ő adja a pénzt én a munkát és ha bejön, mindketten jól járunk. Persze nem mentem bele, mert féltem kockáztatni az időmet. Végül neki bejött én meg kimaradtam. Sokáig úgy gondoltam, hogy bezzeg ő milyen szerencsés. Ráadásul jómódú családból is származik.

Sok éve, amikor először olvastam a bitconiról, nagyon megtetszett a koncepció. Gondoltam, veszek is pár százat (akkoriban még 1 (egy) dollár volt 1 bitcoin). Meséltem róla pár barátomnak, hogy vegyenek ők is, persze ők egyből le is beszéltek róla engem. Végül nem vettem, mert hát minek kockáztassam a pénzemet. Ha vettem volna, akkor ugyan ezek a barátok mázlistának tartottak volna engem.

Pár éve belekezdtem egy másik vállalkozásba. Nagyjából mindenki óvva intett tőle. Rengeteg időt, tanulást, energiát toltam bele, lassan kezd beindulni. Már többször megkaptam, hogy: persze, mert nekem szerencsém volt. Mondtam nekik, hogy vágjanak bele ők is, segítek, csináljuk együtt, mindenki jól jár. De persze egyik sem akarja kockáztatni az idejét.

Így utólag belegondolva nagyon sokszor jött már velem szembe a szerencse, csak mentálisan nem álltam készen arra, hogy éljek is vele.

Nem éri meg, ha csórónak születtél akkor tulajdonképpen választanod kell miután elérted 40 évesen amely a gazdagok kölykeinek adott volt 18 évesen akkor vagy élsz te is egy kicsit a 20 év folyamatos nyomora kuporgatása után vagy minden maradék életedet beáldozod hogy lehessen gyereked és normális körülmények között felneveled. A gyerekednek lehet könnyebb lesz egy kicsivel, viszont mint egyén neked csak szar jut. Vagy egyénként végre tudsz magadra is költeni miután létminimum összejöt (retkes panellyuk) .

A gazdagnak nem kell választania övé az egész világ, az élete arról szól hogyan élvezkedjen a sok pénzén.

Utolsó te nem érted, mindkettő csoport gyüjtöget, de az a különbség hogy ha van már egy nagy értékű ingatlanod a szüleidtől és egyéb anyagi juttatások, akkor te 20 év alatt tudsz szinte annyit félre tenni hogy után már hátra dőlhetsz.

Aki nem kapott anyagi támogatást, annak a 20 éve csak arra megy hogy megkapja azt amit a gazdagék a szüleiktől. A nyomorult csak 20 év után kezdheti el azt amit már a gazdag gyerekek fiatalon eltudtak kezdeni.

Ekkor lép fel a nyomorult gyerekeként hogy oké összegüriztem ingatlanra, de még semmi sincs eltéve öreg éveimre, semmi igazi passziv bevétel, mert a lakbér illetve az hogy ingatlant kellett venni felemésztette.

A gazdag kölyke meg már szabad, nyilván nem veri el az összes pénzt de 20 év alatt kiépített egy erős egzisztenciát mert lehetősége adott volt és hátradőlhet. Már a sok félretett pénz amit nem kellett ingatlanra ölni hanem gyarapodott folyamatosan így vagy úgy hatalmas előny.

A szegény gyereke pedig nem volt lehetősége, csak egy éllettér megteremtésére amit más kapott ajándékba de neki vért izadva lehetett csak. Ezek után jön a kérdés, hogy akkor most mi legyen, akkor legyen még a gyerekének is meg neki is. Kb lehetetlen.