Miért tekint a mai ötvenes vagy idősebb generáció megbecsüléssel a tanári szakmára?

Az egyik fő ok, amiért otthagytam a tanári pályát, az a lehangoló élmény volt, hogy a gyerekeket nem érdekli semmi. Elvannak a saját kis világukban, ami a számítógép/telefon, és semmilyen tudásvágy, semmilyen cél nincs előttük. Ezt, aki nem tanított, nem tudja elképzelni, és biztosan vitatkozni fog velem, és olyanokat fog mondani, hogy a tanár feladata felkelteni az érdeklődést, érdekessé tenni, motiválni stb. Igen, a tanár feladata, viszont ez nagyon nehéz, ha a gyereket tényleg semmi, de semmi nem érdekli! Úgy kell ezt elképzelni, hogy benne vannak a virtuális valóságukban, és ami a való élet, az nekik szinte idegen.

Azért régen megvolt az, hogy amikor pl. én voltam diák, és elolvastunk egy verset az órán, akkor utána beszélgettünk róla a szünetben, mert hatott ránk. Vagy történelem órán, amiket a tanár mondott, azokról beszélgettünk, mert érdekelt, volt véleményünk. De ez ma egyáltalán nincs így, a gyerek beül az órára, és eleve ellenségesen viszonyul ahhoz, ami ott őt várja, kényszeredetten megcsinálja, amit kell, de az első adandó alkalommal, amikor megteheti, már veszi elő a telefonját, és viszontlátásra, se kép, se hang. Ott ülnek az órán, mert kell, de amint kicsöngetnek, máris bújnak bele a telefonba, menekülnek vissza abba, ami őket érdekli, a virtuális térbe.

Egyébként nem igaz, hogy mindenkire igaz ez, mert természetesen nem. De ez az általános, egy teljesen átlagos, állami általános iskolában a gyerekek 80-90%-nál ezt tapasztalni. Az sem igaz, hogy az beszél belőlem, hogy idealizálom a múltat, és a szokásos "bezzeg a mai fiatalok egyre rosszabbak" szöveget fújom. Sok tanárral beszélgettem, akik már 30-40 éve tanítanak, és egyöntetűen alátámasztják ezt, amit írtam. De én is látom a saját szememmel.

Ha bevezetnénk egy ilyen projekt alapú, makettozós oktatást, mint ami az #59-nél meg van fogalmazva, akkor a következő történne...

A legelső ilyen feladatnál minden gyerek örülne, motivált lenne, mert újszerű, a szokásostól eltér a feladat. Ezért szerintem csinálnák, komolyan vennék. De azt fontos hangsúlyozni, hogy nem azért, mert a tudásvágy hajtja őket, hogy kell az anyagot megmunkálni, vagy mert hogy nézett ki egy régi hajó - csak újdonság a feladat és ki akarják próbálni, milyen.

A második feladatnál már az lenne, hogy a legtöbben kijelentenék, hogy ez már unalmas, és a feladat nagy részét rásóznák a "stréberekre", ők meg elővennék a telefont és azzal foglalkoznának.

A harmadik projektmunkánál az lenne, hogy belépne a tanár, és azt látná, hogy a gyerekek a makett alkatrészeit dobálnák és rugdosnák szanaszét... A valóság az, hogy éppen annyira idegen és érdektelen számukra ez az egész, mintha írniuk kéne a tábláról, mert nem érdekli őket, hogy miért kell ezt csinálni, és nem érdekli őket az, hogy tudást szerezzenek. Márpedig ha ez az érdektelenség jellemzi őket, teljesen mindegy, hogy mit és milyen módszerrel akarsz nekik megtanítani.

Azt akarom ebből kihozni, hogy nem minden az okostelefon, és nem minden a modern, újszerű szemlélet. Önmagában ezek sem érnek semmit, mint ahogy a 100 éves módszerek sem. A gyereket ugyanúgy rá kell nevelni arra, hogy érdeklődő legyen, hogy legyenek céljai, hogy értse meg, hogy tanulni jó dolog, ismereteket szerezni, és rálátást nyerni a világra - az többé tesz egy embert. Ez nevelés kérdése. Azt is meg kell nekik tanítani, hol a helye az okostelefonnak, és hogy mi a szerepe, mikor mire jó használni stb. Ehhez viszont hagyományos módszerek kellenek, és a szülők nevelése is szükséges lenne hozzá. De erről a mai gyerekek esetében szó nincsen.

Igen, amit a #64-es írt, azt alá tudom támasztani. Állandóan azt láttam, hogy ebéd után viszik ki a tanárok a gyerekeket az udvarra játszani. És semmit nem csinálnak a gyerekek, hanem mint a verebek, amikor a villanyvezetékeken ülnek, ők is leülnek közösségben valahova és a telefont nyomkodják. Aztán jönnek panaszkodni, hogy fáznak, be akarnak menni... Ha ráveszik a tanárt, hogy bemenjenek, akkor az osztályteremben ülnek, mindenki a telefonjába van bújva, és így telik el az udvarra szánt idő. Olyanok, mint valami zombik.

Talán nem is kéne azon csodálkozni, miért olyan ellenségesek a tanárok a mobiltelefonokkal szemben. Ez nem avittas, régimódi gondolkodásból fakad, hiszen ha így lenne, a tanároknak sem lenne okostelefonjuk... Ők maguk is ugyanúgy használják, cheat-elnek rajta, posztolnak a facen, szerintem sokuknak nem okozna problémát akár a tanórán is pedagógiai eszközként is felhasználni. Számos app van egyébként direkt erre a célra kitalálva. Mégis, sok tanár óra előtt inkább begyűjti a telefonokat egy dobozba és elteszi. Hogy miért? Mert legalább addig sem a hülye játékaikkal vannak elfoglalva a gyerekek! Nagy tévhit az, hogy ez a telefonozás ebben a formában újeszerű lehetőségeket teremt. Ez így lenne, ha a gyerekek tudnák normális dologra használni vagy érdekelné őket bármi a Minecrafton kívül. A valóság az, hogy a legtöbb osztályban, ha a tanár azt mondja, hogy "akkor most vegyük elő telefonokat", egyből szétesik az egész óra, mert a gyerekek újra zombivá válnak.

"az amerikai sulikban fel lehet venni szakkörnek az érdeklődés szerinti tárgyakat ahol ingyen megtanulják az alapokat"

Szerintem egy általános iskolának vagy egy gimnáziumnak az a célja, hogy átfogó alapismereteket nyújtson a gyerekek számára. Bizonyos ismereteket akkor is el kell sajátítani, ha az a gyereket nem érdekli, alapvető matematikai, történelmi, nyelvi, irodalmi ismereteknek kell lenniük a gyerekeknek. És igenis, szenvedje át magát azon is, ami nem érdekli, mert ennek is nevelő hatása van, és csak jobb ember lesz tőle. Ilyen értelemben konzervatívan gondolkodom. Az más már kérdés, hogy a módszerek milyenek legyenek, amivel tanulnak, és hogy a digitális oktatást milyen módon engedjük be a tanításba... Vagy az újszerű oktatási elveket, kooperatív módszereket, projektmunkákat. Fentebb leírtam, hogy ezeknek nem vagyok ellensége, én annak vagyok igazából az ellensége, hogy az oktatás a 100 évi avitt szinten maradjon, és annak, hogy átessünk a másik oldalra, és legyen minden olyan, mint a finn modellben, és makettezzenek. Én azt mondom, hogy az eddigi alapokon maradva vegyük ki mindenből azt, ami jó, és az adott tananyagnak megfelelően az ahhoz leginkább passzoló módszerrel tanítsunk.

Az nem életszerű, hogy a diák csak az érdeklődésének megfelelő tárgyat tanulja, mert ellentmond sok pedagógiai alapvetésnek, pl. annak, hogy a gyerek állandóan fejlődik, változik. Egy adott fejlődési állapotából nem lehet a jövőre vonatkozóan következtetéseket levonni. Pl. attól, hogy valaki már 4 évesen olvas és ír, nem lehet azt mondani, hogy csodagyerek, mert 8. osztályra lehet, hogy ő lesz a legrosszabb tanuló az osztályban. És olyan is van, hogy valaki ötödikes koráig kettes mindenből, aztán 8-ra kitűnő lesz. Hogyan dönti el egy gyerek, hogy őt a matematika nem érdekli, a történelem igen? Ez állandóan változik, és rengeteg tényező befolyásolja, az otthoni nevelés, a szubjektív ingerek, az is, hogy egy tanár hogy tanítja. Ebből csak az lenne, hogy sokan évente váltogatnák, hogy mit tanulnak, mert hol ez érdekli őket, hol az... Aki látott már gyereket, szerintem könnyen beláthatja, hogy a legtöbb ezt csinálná! :)

Egyébként sem kéne ezt a túlzott individualizmust erőltetni, hogy majd a gyerek összeállítja magának a saját tananyagát. Ennyi erővel szüntessük is meg az iskolát, tanulja azt, amit akar, ha annyira önálló akar lenni! Vagy a felnőttek nevelik ki a következő generációt, a jövőt, vagy semmi értelme nincs az egésznek, a gyerekek ne döntsenek önállóan ilyen kérdésekben! Ez is csúnyán hangzik, de amíg csak a Minecraft érdekli őket, és zombiként merednek a telefonba, jobb, ha inkább nem.

Az itt a baj egyébként, hogy nem kapnak otthonról alapokat. A szülők feladata igazából az, hogy közvetítsék azt a szemléletet a gyerek felé, hogy mit jelent tanulni, miért van erre szükség, hogy milyen céljai legyenek, mit akarnak elérni. Lehet itt ujjal mutogatni a tanárokra, hogy milyen elavultan gondolkodnak, de teljesen feleslegesen elmélkedünk itt liberális és konzervatív oktatási modellekről, ha a tanár annyit lát, hogy a rá bízott gyerek, amikor csak teheti, és felszabadul, veszi elő a telefonját, és zombiként meredve nyomogatja a Minecraftot. Mert a szülő nem tud vele mit kezdeni, hazamegy este munka után, fáradt, a gyerek őrjöng. Erre vesz neki egy okostelefont, hogy azzal legalább elvan a gyerek. Ez nem nevelés! Itt kezdődik egyébként minden! Ha nem beszélget a szülő a gyerekével, nem foglalkozik vele, nem csinálnak együtt dolgokat, akár játékos formában, hanem csak a TV-t bámulják, és a gyerek kezében ott a telefon, akkor hiába szidják utána a tanárt, hogy milyen elavult módszereik vannak... Valahol más ám itt a probléma!

Arról nem is beszélve, ebbe a zombult világban a gyerekek nagy részének nincsenek barátaik! Mert mindenki csak simogatja a telefonját. Nincs közösésgi élet már jóformán, a 20on évesek sokaságának sincsenek barátai. Hogy létezik ez? Nagyon egyszerű rá a válasz.

Még annyit, hogy a "projekt munkák", szerintem nem illenek a tanórák helyére. Nevetséges kifejezéseket találnak ki. Ezek a projekt munkák kérlek szépen Kérdező, régen szakkörökben voltak, hozzáteszem hogy délutáni órákban. Voltak kézügyességi szakkörök, mint pl. rajz, agyagozás, stb., amivel a kreativitást, szépérzéket, kézügyességet lehetett fejleszteni. Az agyagról, festék anyagokról, ecsetekről ott rengeteg dolgot megtudhattál, mi milyen összetételű, mire jó, használatáról, hatékonyságáról, stb.ről. Ezek mellett voltak testnevelő szakkörök, meg egyéb szakkörök, ott lehetett tovább fejleszteni a képességeket. Túlzás számomra is ez a nem is tudom, tán liberális felfogás, hogy minden jog a gyerekeké, meg ez a szabadság dolog, látható a "jótékony" hatása. Kedvük szerint jöhetnek, mehetnek a sz órákon ki be, késhetnek, csalhatnak, nincs következménye, hááát gratulálok az új nemzedék kineveléséhez és ennek a támogatásához. Sajnos az élet meg nem erről szól! Nézd meg mennyi fiatal munkanélküli. vajon miért? Egy napot dolgozik másnap már nem jön, a telefont kikapcsolja. nem mondom a felnőttek is sokan ekkora loserek, sajnos, ezt a példát mutatják és ezt mondom innen indul a probléma, hogy a felnőtt társadalom agyában is van nem kis gebasz! A beteges net függőség elképesztő méreteket ölt, meg az öntörvényűség, aztán csodálkoznak hogy lefelé tartunk, nincs munka becsülete, se a másik tisztelete, ez hova fog vezetni? A fene nagy szabadság meg a "törődj magaddal!" mentalitás hova vezet? Hm?

22-23

Szóval csak kiderül, hogy mi volt a "kérdés" valódi célja.