Más is van, akinek nem volt kedve munkát keresni vagy "vágyott egy kis szünetre" már az életben? Furcsán érzem magam ez miatt

29 éves vagyok, van egy garzonlakásom és bő 5 millió ft megtakarításom. Régen sem költöttem sok pénzt, mióta nem kell bérleti díjat fizetni lakhatásra kb 150 ezret egy hónapban, de mióta nem lehet menni sehová még annyit sem szoktam. Nem direkt spórolok, csak a vágyaim kevés pénzből kielégíthetőek (barátok, laptop/internet, futócipő, stb). Piacképes szakmám van, amivel alkalmazottként a jobbak közt lehet keresni. Másfél hónapja nincs munkám és igazából most teljesen jól elvagyok. Sokat találkozom a barátaimmal, a családommal, itthon is elvagyok, gépezek, olvasok. 7 évet dolgoztam valamilyen módon maximum pár hét megszakításokkal és ez most nagyon jól esik. De nem tudom ez mennyire "normális", vagy pl kicsit félek hogy beleragadok ebbe, bár nem tudom miért. Nincs tervem arra, hogy na még 2 hónap és keresni kezdek munkát, csak az van a fejemben hogy majd ha úgy érzem, de az nem tudom mikor fog eljönni. Lehet ősszel talán, mert tök jó lenne most a nyáron a jó időben csak úgy ellenni. Belföldön is akár kicsi utazgatni, de nem hotelbe, pl pár éve körbetekertük pár barátommal a Balatont, azt lehet meg kellene ismételni, meg most hasonló költségkímélő, kalandosabb dolgokra gondoljatok, amiket huszonévesen csinál az ember.

A kérdésem, hogy mással is előfordult már az életben, hogy munka nélkül volt és direkt nem keresett munkát egy darabig, mert úgy érezte megteheti és épp nem volt kedve hozzá? Család szerencsére nem köt, női elvárásoknak sem kell most megfelelnem.