Ha elmész egy újmunkahelyre dolgozni, mindig abban a tudatban vagy hogy majd ott jobban megfognak becsülni, és az életed végre értelmet nyer valamilyen szinten, de idővel rákell jönnöd hogy megint egy újabb átverős cégnél kötöttél ki?

Nem, nem áltatom magam hamis illúziókkal.

Odamegyek, bele adok mindent, idővel úgy is kiderül, hogy van-e értelme, megbecsülnek-e, de ha úgy érzem zsákutca a hely akkor dobbantok tovább.

Most éppen találtam egy jó helyet, ahol elég támogató a közeg, 8 év alatt ez a negyedik munkahelyem.

Engem nem kell megbecsülni, csak megfizetni.

Az életem meg nem a munkahely miatt nyer értelmet.

Akkor érzem magam megbecsülve, ha megfizetnek.

Azt elköltöm olyan dolgokra, amik értelmet adnak az életemnek.

Nekem = megbecsülés, korrekt bér/munkakörülmény és munkaszerződésben való feltételek betartása.

Büszkeséget és álmaimat nem munkámban keresem

Ugródeszkaként tekintettem a helyekre.

Nem érdekeltek. Bementem,dolgoztam tisztességgel, megkaptam kessem és távoztam vagy váltottam.

Utolsó alkalmazotti melómban pedig: hamarosan megvan a fő célom kezdete.

Munka mellett elindítottam a vállalkozást. Itt pedig a vevőim azok,akik imádják munkáimat, az ő szavuk érvényes.

Kisebbségi komplexusos emberek,egykori felettesek nem êrdekelnek. Az ő bajuk, nem az enyém. Az,hogy kivel hogyan viselkednek,az pedig őket minősíti.

Sokszor gondoltam már ezt, és vágytam a megbecsülésre. Mindig pofára estem, mert az emberek rosszindulatúak. A munkahely se más, mint bàrmilyen egyéb közösség. Ha valami történik veled, se perc alatt keresnek valakit a helyedre. Te csak egy ugyanolyan szám vagy nekik, mint bárki más. Valahol próbálják köríteni kicsit, de a a lényegen ez úgy sem vàltoztat.

Szóval amire rájöttem az évek alatt, hogy végezd el a munkád, ahogy kell, azért megkapod a fizut minden hónapban és kész, otthon el kell engedni minden feszkót. Nem a munkahelyed az életed központja, nem is a kollégák.