Fiatalok gondolok itt 20-25 éves korig. Nektek milyen a pénzügyi helyzetetek?

25 éves nő vagyok, közgazdász diplomám van, közszférában dolgozom, szerencsére jó fizetéssel. Mellette mellékállásban webáruházat működtetek.

A párom 27 éves vele élek együtt 3 éve az ő lakásában. Ő értékesítő egy építőipari cégnél, 2,5 x jobban keres, mint én szóval szerencsére szépen eléldegélünk.

Persze nem élünk nagylábon, mert egyszer szeretnénk egy szép családi házat, és arra gyűjtögetünk.

Az autónk nem a sajátunk, mert a párom cégesautója, de magánutakra is használhatjuk minimális pénzért.

A környezetemhez mérten mi magasán jobban állunk másokhoz képest, de nagyon figyelek arra, hogy másokkal ezt ne érzékeltessem. Sajnos az emberek rosszindulatúak, így én nem igazán szoktam elmondani, hogy saját lakásunk van, illetve a külföldi, belföldi nyaralásainkról sem beszélek.

22 vagyok

kulfoldin dolgozom, nem alommunka de jol megszedtem magam belole

most itthon vagyok kepzem magam

de kint fogok ujra egyetemre menni - itthon felbehagytam

mar nem felek az anyagiak miatt. tinikent de foleg fiatal felnottkent allandoan szorongtam a penz miatt.

most sajat labamon allok.

vallalkozast kezdek kint

most hogy a magam ura vagyok tudom barmit elerhetek.

ram nagy terhett rott anno a csalad anyagi helyzete.

most is bennem van kisse. pl. picit panikolok ha otthonhagytan a kinti kartyam es csak "25000" van nalam... aztan rajovok par evvel ezelott 50 forinttal a zsebemben utaztam at a keleti orszagreszen, ha megehezem meg egy szendvicset se tudok venni

mekkorat forult a vilag. csak hinni kell magadban.

es neha onzonek kell lenni es messzire menni a csaladtol. meg most is sokat kernek tolem pedig meg nem kene annyira nem vagyoo eleresztve hogy en fizessem az adossagat anyamnak mert nekem is kell a penz de mindegy... meg mindig tul engedekeny vagyok azt hiszem...

22 éves vagyok, mesterszakos egyetemista.

A szüleim nem tudnak támogatni, a nagyszüleimtől kapok havonta 60 ezer forintot, amiből kijön a lakhatásom, az utazásom és az ételem (ami utóbbit még otthonról hozottal is kiegészítek).

Van már egy orosz alapszakos diplomám, egy tőzsdei szakvizsgám és egy vagyon- alap- és portfóliókezelői szakvizsgám, egy felsőfokú angol, egy középfokú német és egy középfokú orosz nyelvvizsgám.

Jelenleg 1 millió 500 ezer forint megtakarítással rendelkezem, amik szét vannak osztva bankbetétben, állampapírban és részvényekben.

Ez a pénz alapvetően arra kell majd, hogy ha meglesz a mester diploma, önállóan el tudjam kezdeni az életem: Ha akarom ennek a pénznek egy részéből kimehetek külföldre munkát vállalni, vagy bárhol az országban kivehetek egy albérletet, ha ott lenne munka.

Az alapja az egyetem kezdetekor 18 évesen 350 ezer forint volt, amit locsolópénzekből, perselypénzekből indítottam. Évente mellé még úgy 200-250 ezer forint érkezett és érkezik, amiket diákmunkával keresek és teszek félre, a maradék pénz pedig a bankbetéti és állampapír kamatokból és a részvények hozamából vagy osztalékából van.

Mellé még van 400 ezer forint diákhitelem, ami várhatóan még tovább fog nőni 200-300-zal, mire lediplomázok. Nem izgulok miatta, a fizetésemből 1-2 év alatt bőven visszafizetem majd.

Arra gyűjtök, hogy gazdag legyek és sose legyenek anyagi gondjaim: Szerintem az az anyagi gazdagság, hogy mindig növekszik a vagyonod: Hiába keres valaki 1 millió forintot havonta, ha minden hónap végére nagyjából el is költi az egészet, akkor az az ember nem gazdag.

Autót nem tervezek még úgy 5 évig és saját lakást is ráérek majd a 30-as éveim első felében venni, addig jobb az albérlet minden szempontból.

Értem miért mondod. Csak nem tartom az ingatlant jó befektetésnek.

Abban is igazad van, hogy az elsőt önerőből lesz érdemes teljesen, mert nem akarok hitelt fizetni. Úgy terveztem a lakásvásárlásra szánható pénzt inkább másfajta befektetésekben fialtatom, mert nekem úgy jött ki, hogy ha később veszek és közben a vételre szánt pénzre több hozamot/kamatot kapok, akkor a végén több pénzem marad, még úgy is, ha albérletet fizetek. Meg igazából nekem tényleg azért jó az albérlet, mert (szerintem) sokat fogok költözni munka miatt.

Szóval kinek mi a jó :)

21/F vagyok

egyetemre járok, mellette otthon dolgozok (web development, web design)

havonta minimum 150 ezret keresek, de ha több munkát kapok/vállalok akkor többet (a legtöbb eddig 1,7 millió volt egy hónapban)

családi házra gyűjtök (külföldön)

önellátó vagyok

van egy 5 éves Audim és egy 80 négyzetméteres lakásom

Az előttem szólókhoz képest nem állok olyan jól.

23/L vagyok, külföldön dolgozom és élek párommal. Egy kis kajáldába dolgozom 6 órában kisegítőként, keresek havi 600 Eurot, azaz kb 170.000-et. Ez a pénz fedezi a havi megélhetésem, néhány új ruhát, cipőt. Hó végére max 50-100 euro megy a bankba. Előtte jobb helyen dolgoztam,ott jobban tudtam félretenni. Saját erőmből félretett pénzem egy év alatt kb 2800-3000 euro, azaz olyan 8-900 ezer Ft.

Külföldi meló mellett otthon levelezőn főiskolát csinálok,idén végzek. Ezt úgy tudom összehozni, hogy vizsgaidőszakra hazautazok 1,5 hónapra vizsgázni és a csoporttársaim sokat segítenek.

Első kinti melóm esti műszakban csomagolás volt.Szóval kemény életet éltem: 00:00 - 10:00ig meló, haza, főzés,pakolás,pihi,autózás a másik városba, 15:30 - 18:00 nyelvsuli, aztán haza és maradék időben alvás. Majd vizsgaidőszak előtt rosszabbodott,mert 3 órákat tudtam aludni a beadandók írása miatt.

Most jobba helyzet,mert új melóhelyem van, délutánonként dolgozok 6 órát (jó, fele annyit is keresek,de így mindenre jut időm,főleg szakdogát írni).

Autóm nincs, lakásom saját erőből nincs (elég sokmindent örököltem, de nem kívánok sem a pénzzel,sem a lakással még pár évig élni...családi okok miatt inkább úgy teszek,mintha nem is lenne).

Most párommal lakásra gyűjtünk. Kb 1-1,5 év alatt tervezzük az árát megkeresni. Ő nagyon jól keres, vezető beosztásban dolgozik idekinn.

Sajnos azt kell mondanom,hogy hiába keres jól az ember,ha sok a kiadása és nem hajlandó az életszínvonalából engedni (márpedig párom hiába keres 5-600 ezret havonta, ha szinte mind el is megy neki: van hiteles autója, 40-50 ezres telefonszámlája, heti rendszerességgel igényli az étterembe menetelt, havi rendszerességgel masszázs,szoli,ruházkodás(nem olcsó), bulizás, stb.)

Minden összevetve jól élünk, panaszra gondunk nincs,mert mindenünk megvan. Azt eszünk amit megkívánunk,nem kell a pénzt számolgatnunk. Pont emiatt kevés a félretett pénzünk, lassan haladunk a terveink felé. Szeretnénk 2-3 éven belül babát, addigra meg akarjuk venni a lakást és ki akarjuk fizetni az autót.

Viszont az életünk nyugodt, nem idegeskedünk,nincs stressz (ha van is a munkában, haza már nem hozzuk). Évente 1-2x ilyen 3 napos nyaralásra elmentünk mióta együtt vagyunk, valamelyikőnk mindig kitalál vmit amire elmegy a félretett pénz: legutóbb ejtőernyőzni mentem. De nem bánom, ebből lesznek emlékeim, úgy érzem ezt éri meg csinálni. Ha már gürizek külföldön, legalább legyen élménydús és ne elvesztegetett idő. :)