Miért emelik sokan piedesztálra a monoton fizikai munkát (építkezésen, gyárban, földeken stb)?

Mivel minden ember ugyanolyan abban az értelemben, hogy kezek-lábak stb., így elméletileg mindenkinek képesnek kellene lennie a fizikai munkára. (A kreatív munka azonban megfelelő gondolkodást, beállítósottságot igényel.) De ugye vannak gyengébb, vagy kisebb állóképességű emberek, akik nem képesek egész nap lapátolni a sódert a betonkeverőbe, vagy tolni a betonos talicskát. Így a fizikai munkás többnek láthatja magát náluk. Hiszen ő meg tudja tenni, erős példánya a fajnak.

Szerintem a szellemi munka sokkal fárasztóbb. Én fizikai munkát szívesebben csinálok. Bár a nagyon kemény fizikai melósok tönkremennek testileg.

Érdekes ellentét van a társadalmukban, leszólja a szellemi munkásokat és dicséri a fizikai munkásokat, ugyanakkor mégsem a fizikai munkást fizeti meg, hanem a szellemit. Tehát elméletben a fizika munkást többre tartják de gyakorlatilag nem. Mindkettőre szükség van, és ahogy ez előző is írta van aki fizikai munkára alkalmas van aki szellemire, a legtöbb gond abból adódik, hogy sokan nem azt csinálják amire alkalmasak lennének vagy KELLENE lennie.