Rossz gazdi vagyok?

Egy álmom vált valóra, amikor haza hoztam egy törpe tacskót 2 hónapja. Most 5 hónapos. Először itthon voltam vele 2 hetet, fél óránkénti növeléssel szoktattam egyedülléthez, klikkereztem vele, itthon szoktattam sétához. Csodálatosan értelmes kiskutya! Eltökélt voltam, hogy úgy fogom nevelni és tanítani, hogy büszke lehessek rá, milyen értelmes és jól fegyelmezett. Természetesen jutalommal, pozitívan tanítom, változatosan, egyszerre keveset, játékkal. Az utcán séta kihívás, pici és bolondozik :) De minden nap 4-kor kelek vele, séta, játék és tanulás miatt munka előtt, ugyanez munka után is. Szóval vágyam, hogy laza pórázon jöjjön, rám figyeljen, és ne vonja és minden és mindenki állandóan a figyelmét. Ezért engedéllyel szoktam engedni kutyához, emberhez, szocializáció miatt, de nem minden esetben (az utcán mindenki elolvad, hogy milyen cuki, de amikor cuppognak neki meg engedély nélkül akarják simogatni, az nekem nem tetszik, főleg, amikor tanítani próbálom).

Lényeg, hogy ma egy párnak nagyon megtetszett, így a 2 m-es pórázon teljesen oda engedtem hozzájuk, de aztán magamhoz hívtam, hogy gyakoroljuk a behívást, erre a nő gúnyosan günyög neki, hogy "na mivan, anyu nem enged hosszú pórázra, te szegény?" Értetlenül álltam, hiszen megsimogathatta, közben pedig jutalmaztam a kutyát, amikor hozzám jött...

Masik a liftben hazafelé, szeretném leszoktatni az állandó ugrálásról is, gondoltam jó szitu, ha egy idegennel használjuk a liftet. A kutya rá akart ugrálni, izgatott lesz, na ez az amit nem akarok, és a nevén szólítottam, hogy figyeljen, egyből leült, rám nézett, majd jött is a jutalom. Erre a férfi: "Hagyja már azt a szerencsétlen kutyát, csak ismerkedni akar neki is van kutyája, hadd ugráljon!" Újra döbbenet, és itt már vissza szóltam a férfinak, hogy ha nem látná, nevelném a kutyát, és én nem szeretném, hogy ugráljon, se a gyerekek miatt, se a sáros mancsai miatt, se a gerince miatt. Ő meg vágta a pofákat, esküszöm mintha állatkínzó lennék.

Elég érzékeny vagyok, és baromi rosszul esik mindez, mert mindenem a kutya, minden energiámat és szabadidőmet a tanításába, vele való foglalkozásába fektetem, és nagyon rosszul esik, hogy kívülállók szerint én kínzom a kutyát. El se hiszen egyszerűen és most elég rosszul érzem magam, hogy ilyenek az emberek. Nem mintha közük is lenne hozzá, de tényleg hagynom kéne, hogy azért, mert kölyök, össze-vissza rohangáljon, ugráljon, menjen oda mindenkihez és kínzás, ha nem hagyom, mert szeretném, ha jól nevelt lenne?