Hogy vészeltétek át a kutyátok elaltatását?

Én úgy vagyok vele, ez az élet rendje. Kölyökkorától haláláig felelôsségteljesen neveltem az állatot. Én kísérem a sírig. Tiszta lelkiismerettel engedem útjára. Engem sokkal jobban zavarna, ha a kutya/macska túlélne engem, és nem tudnám, utána mi lesz vele, kihez kerül.

Házasságkötésünkkor meglátogattuk férjem nagybátyjáékat. Egy idôs házaspár, 70 körüli. A férfi jól tartotta magát, de a feleségének úgy remegett a keze, attól tartottam elejti a tálcát, mikor behozza a süteményt. A találkozásunk után pár hónappal vettek skót lógófülû kölyökmacskát, ráadásul rögtön kettôt. Rá két évre a férj hirtelen rosszul lett és meghalt. A temetésen a feleség kérdezgette a rokonokat, ki tudja a két macskát befogadni, mert ô már nem tudja ellátni ôket. Na, ez az óriási felelôtlenség.

Én úgy vállalok állatot, hogy haláláig mellette lehessek, vagyis már akkor tudom, hogy egyszer végig kell néznem a halálát, mikor magamhoz veszem.