Miért választanak sokan keverék kutyát?

"Én azt nem értem, hogyha ennyire erősen kisebbségi komplexusotok van a keverék kutyáitok és azok képességei miatt, akkor miért nem vesztek fajtatisztát?"

Egy szemernyi komplexusom sincs a keverék kutyám miatt, büszke vagyok rá és nem azért van keverék kutyáim, mert nem engedhetem meg magamnak a törzskönyveset, hanem azért, mert úgy döntöttem, hogy őket fogadom örökbe. Ha számszerűsíteni akarjuk, mert te csak ebből értesz, akkor felvilágosítalak, hogy éppen most költök az egyik kutyámra a szívféreg kezelése miatt cca. 500.000 forintot, amellett az összeg mellett, amibe az örökbefogadása és a havi ellátása kerül. Nem a képességei miatt, nem az eredményei miatt, nem a származása miatt, hanem azért, mert szeretem. Nekem ennyit ér a keverék kutyám.

De még mindig: a mentés egy gyönyörű dolog! Nem ezzel van a baj! Fantasztikus, hogy sokan vannak, akik mentett kutyát akarnak a sok nehézség ellenére is! Bár többen lennének.

Azzal van a baj, amikor a mentett kutyák gazdáik kezdenek el sznobokká válni és hadjáratot indítani a tenyésztők és a tk-es kutyás gazdák ellen. Azzal van a baj, amikor az örökbe fogadó gazdik meg akarják tiltani, hogy az emberek tenyésztőtől vegyenek kölyköt, hisz ott vannak a menhelyi kutyák. Amikor megy a bizonygatás, hogy nem kell tenyészteni a vakvezető, rohamjelző, mozgássérült segítő, elfogó, drogkereső, sportkutyát, hanem az összes menhelyi is épp olyan jó. És azért ti írtatok nem egy ilyen hozzászólást.

Nincsenek leszólva a menhelyi keverék kutyák, sőt! Családi kedvencnek, arra, hogy valaki szeresse őket, tökéletesek! Sokszor a legjobbak! Csak ne tegyünk a helyi menhelyről kihozott Buksira olyan felelősséget, hogy legyen belőle Rex felügyelő, meg egész Európát megmentő szuper katona kutya, mert valószínűleg rövid távon belepusztulna a kihívásokba és elvárásokba.

(Az már csak a saját hozzáállásom, hogy én az echte igazi szapis kutyákat nem tudom sokra tartani, ahogy az őket megvásárló gazdákat sem.)

Nálunk anyagilag abszolút belefért volna, hogy tenyésztőtől vegyünk kutyát, de nem szerettünk volna kölyköt, mert ugyan régen mindkettőnknek volt kutyája, de most nem éreztük, hogy a kölyökkor minden nyűgét is szeretnénk végigcsinálni egy kutyussal. A másik, amit többen is írtak, hogy jó érzés volt legalább egy szerencsétlen kutyusnak otthont biztosítani. :-)

Meg vannak nyilván a hátrányai is menhelyről örökbefogadott kutyának, mindenkinek magának kell mérlegelnie.

Egyébként nem volt teljesen ingyen, ahonnan mi hoztuk egy jelképes összeget kellett fizetni a szerződés aláírásakor, a kutyával kapcsolatos eü kiadások fedezésére, ez lány kutya esetén 30 ezer forint volt. És természetesen többször vittünk adományt, míg jártunk ismerkedni, illetve azóta is szoktunk nekik utalni.

A másik, hogy nekem egy "fajtaszerelmem" van, a németjuhász, ami nem egy egyszerű fajta, meg túl nagy is a mostani körülményeink közé, szóval majd talán egyszer lesz, de most nem volt reális opció. De ha mégis lett volna, akkor is talán inkább fajtamentőkhöz fordultunk volna először.

Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy ezek a keverék kutyák külsőre sokszor jobban sikerültek, mint egy-egy fajtatiszta, ráadásul nincs 2 egyforma, iszonyat cukik tudnak lenni! :-D A miénk labrador, amerikai pittbul és még ki tudja mi keveréke, nagyon jó kis mixtúra lett, mindkét faj "bumfordi" vonásait veszítette el, így egy pittbull méretű, de karcsúbb (mivel sokat mozgunk vele izmosabb is, az állatorvos el van ájulva tőle, hogy milyen szép arányos testfelépítése van) és keskenyebb fejű kis jószág lett labradoros szőrrel és olyan "propelleres" fülekkel, hogy bármit ki tud csak a fültartásával fejezni. Plusz fehér zoknijai és mellénykéje van... szinte minden sétán megdicséri valaki, hogy mennyire szép vagy kérdezik, hogy milyen fajta. :-D