Beleférhet egy kutya az életünkbe?

19#: kifejtened hogy mit ertesz az alatt hogy ” Az uszkár nem egy egyszerű kutya, jelleme sem könnyű ”?

Csak mert az uszkar az a vilag egyik legokosabb kutyaja. Borzaszto konnyen tanul, nagyon okos, nagyon jol alkalmazkodik barmilyen eletvitelhez (legyen az akar sportos, kirandulos, vagy akar lustabb, vagy ezeket valtogatva). Ertelmes kutya, furge, jatekos, emellet szeret osszebujva pihenni. Ezek mellett meg iszonyu baratsagos, emberekkel es mas kutyakkal (macskakkal is) egyarant. Es en ezt ugy mondom, hogy uszkar tarto vagyok, volt a jelenlegi kutyamon kivul mar 2 uszkarom, plussz rokon uszkarjat is en tanitottam be, sok uszkarral foglalkoztam mar, es mindegyik uszkar egy kis baranylelku kutya volt.

Ugyhogy ezzel a mondatoddal nagyon nem ertek egyet. A tobbi amit irtal az jo, de ez az egy mondatod nagyon szurja a szemem…

Szerintem ideálisak a körülmények.

Amiket 10-es írt át kell gondolni (kis túlzással, de kicsit azért kb. úgy mint amikor baba születik - hogy lesz ezentúl az utazás, napirend stb.)

Az uszkár jó választásnak tűnik, családba jól illeszthető, intelligens fajta, közepes mozgásigénnyel.

"Egész nap nem tudunk vele foglalkozni, mert dolgozni is kell"

Nem kell a kutyával egész nap foglalkozni. Ha kölyökként veszitek, akkor nyilván eleinte többet/többször kell vele foglalkozni, tanítani, játszani, kivinni a dolgát végezni, míg szobatiszta nem lesz, de cserébe a kiskutyák rengeteg alszanak, tehát ez inkább azt jelenti, hogy sokszor kell megszakítani a tevékenységeket, 5-10-20 perc pisi/evés/játékszünetért (pont mint egy kisgyereknél:).

Ha jól szocializált, rugalmas kutyát akartok, akkor inkább fektessetek be több időt és energiát az első évébe (ahogy az oltásoktól lehet vinni azonnal ovi és suli, minél több emberrel, kutyával, helyszínnel, szituációval megismertetni stb.), mert ha az alapok jók, később sokkal könnyebb lesz együtt létezni egy jól szocializált, kiegyensúlyozott kutyával!

Ha van kertetek reggel elég egy pisi/kaki kör a kertben + játék/feladatozás (20-30 perc), ha kinti-benti kutya akkor úgyis részt fog venni bent pluszban a reggeli készülődésben is. Utána míg ti dolgoztok és a gyerekek suliznak addig pihen, délután pedig nagy séta, játék, feladatozás (1-1,5 óra) - ha lehet minden nap legyen séta, de legalább heti 3-4x. Este szintén egy eü pisi kör az udvaron, nyáron meg gondolom ti is többet vagytok kint, többet foglalkoztok vele. Ha nagyon pocsék az idő és nem lehet lemozgatni kint, akkor bent kell vele feladatozni, szellemileg fárasztani.

"Ha mégis elmennénk a családdal valahova fél napra mondjuk, akkor elvan -e egyedül, ha nem vihető oda (mondjuk kajálás és mozi ugye)"

Szoktatni kell kiskorától LÉPÉSENKÉNT, fokozatosan az egyedülléthez, hogy ne alakuljon ki szeparációs szorongás. A szobakennel használatának olvassatok utána, nagyon hasznos, és ha gyerek van ez pl. lehet egy tabu hely, amikor tilos a kutyát piszkálni ha bevonul oda (az lesz a nyugihelye). Egy felnőtt, egészséges, kellően lemozgatott/lefárasztott kutya 6-8 órát el kell, hogy legyen egyedül (az én kutyám 25 kg-os, az uszkár kisebb, szóval nem tudom pisi miatt mennyi a maximum). Ha kint van a kertben többet is, mert tudja a dolgát végezni.

"Ha bejön egy nyaralás (max. egy hét) elfogad -e mást is, hogy vigyázzon rá (barátokat)"

El is lehet vinni magatokkal nyaralni egyébként! :) Viccen kívül, belföldi túrák, kirándulások nagyon szuper kutyás családi programok! De egyébként valóban jó, ha van valaki, akire rá lehet bízni, bármi történhet az életben. Ha megvannak a konkrét jelöltek akkor velük minél inkább legyen jóban, fogadjon el tőlük alap vezényszavakat, pórázas sétát, szájkosár felrakást stb. Van kutya és kutya személyisége között is eltérés, de szélsőséges esetektől eltekintve általában ez működőképes. Fokozatosan kell ehhez is hozzászoktatni, nyilván ne rögtön 1 hétre hagyjátok ott, és ne az érkezése után 2 hónappal kezdjétek, tehát alakuljon ki kötődés először, ezt kalkuláljtok bele, amikor eldöntitek, hogy mikor veszitek/fogadjátok be.

Szerintem igazán az első 1-1,5 év kritikus és "nyűgös" (rágás, szobatisztaságra nevelés stb. + a kamaszkor), időt és energiát kell bele fektetni, hogy utána 15 évig egy kellemes együttélés legyen a kutyival (ez nem azt jelenti, hogy 1,5 éves kora után nem kell vele foglalkozni nyilván, de fontosak az alapok). :)

Tökéletesen egyetértek az előző kommentekkel, jó körülmények, jó, tudatos fajtaválasztás, átgondolt szempontok. Ha úgy érzitek, hogy van kedvetek kutyát tartani, akkor sok örömöt leltek majd benne :)

Volt kérdés, hogy mik voltak a legnehezebbek a kutyatartásban, mivel a többit már leírták csak erre válaszolok részletesebben, tizenéve kutyázom, ez idő alatt sok olyan tapasztalatot gyűjt az ember, ami hasznos lehet :)

- a kölyökkutya általában rág, rombol, nem rossz szándékból, hanem mert neki még minden játék, fogalma sincs még, hogy mit szabad és mit nem, hónapok mire megtanulja és ez idő alatt elég nagy károkat tud okozni. Viszont erre a szobakennel pofonegyszerű megoldás, jól beszoktatva a kutyának és a lakásnak is megváltás, én már csak boxhoz szoktatva nevelek kölyköt, ennek járjatok majd utána, mert tényleg nagyon hasznos.

- a fenti okokból a kölyök kutya harap is, nem nagyot, de a tejfogai tűhegyesek, idő amíg megtanulja, hogy hol a határ, mi az, ami a másiknak már fáj. Erre baromi jó megoldás, ha sokat viszitek normális kutyás közösségbe - így nem nektek kell megtanítani, hogy hol a határ, megtanulja a többi kutyától. Ettől függetlenül erre érdemes készülni, ha látjátok, hogy bepörög, játszani akar, akkor egyből játékot nyomni a szájába, hogy véletlenül se esetleg a gyerekek lábszárát csócsálja :)

- a legalapabb: télen, nyáron, hóban, sárban, esőben, kánikulában is kell foglalkozni, ideális esetben sétálni is a kutyával és minden kutyatartónak van az életében olyan nap, amikor ehhez baromira nincs kedve. Ez sem olyan nagy probléma, mert egy családi kutya életében lehetnek "esőnapok" amikor nem történik igazán semmi, csak arra kell figyelni, hogy ezek ne legyenek túl sűrűek és utána legyen biztosítva a mozgás, foglalkozás. Havonta 1 esőnap simán belefér, de ha egész hónapban esik az eső akkor azért 2-3 nap után már muszáj rászánni magatokat egy kiadósabb kutyázásra. Ez egyébként idővel alakul, egy jól nevelt, felnőtt kutyával simán meg lehet csinálni 2-3 nap eseménytelenebb napot, egy kölyökkel, kamasszal még nem. Ez kicsit összefügg a kutyamentes családi programmal - ha tudjátok, hogy ilyen lesz, akkor előtte viszont legyen egy igazi kutyás nap, amikor a kutya jól elfárad, utána szinte biztos átpiheni a következő napot.

Valamilyen szinten egyébként az energiaszint is szoktatás kérdése, könnyű beleesni abba a hibába, hogy az első hónapokban minden a kutya körül forog, mindenhová viszitek, zombira fárasztjátok, de egy idő után ehhez is hozzá tud szokni és igényelni is fogja. Ezzel nem azt mondom, hogy ne foglalkozzatok a kutyával akkor, amikor csak szeretnétek, de érdemes belőni egy olyan átlagot mondjuk egy hétre vetítve, amit minden körülmények között tudtok neki biztosítani, akkor lesz kiegyensúlyozott, és úgy hamarabb is megszokja, hogy nincs mindig program. Szóval, hogy itt is meg kell találni az egyensúlyt, ami a kutya és a ti igényeiteknek is megfelel, hogy kialakuljon egy olyan rendszer, amihez a kutya könnyen tud alkalmazkodni.

- kutyasuli: kell, mert kezdő gazdiknak tök hasznos, gyakorlatban látod, amiről előtte csak olvasol, közben szocializálódik a kutya, megtanul ingergazdag környezetben is rád figyelni, jó esetben pedig megtanul a család összes tagjával együttműködni. Viszont irtó nehéz jó sulit találni, ahol nem rég meghaladott módszerekkel nevelnek, ahol a gyerekeket is hajlandóak megtanítani a kutyával foglalkozni és képesek is rá. Itt egyébként a szülői skillekre lehet hagyatkozni, amelyik kiképző bármiben is hasonlít arra a tanárra, amelyik arcra osztja a fekete pontot, azt messziről kell kerülni.

Itt jön még egy DE, mert a jó kutyasuli jó esetben a nyaralós kérdésedre tökéletes válasz lehet, sok kiképző vállal panziót és ezzel minden macera le is van tudva - ismeri a kutyát az, aki vigyáz rá, nem kell megkérni a rokont/szomszédot és ráadásul a rokonnal/szomszéddal ellentétben ért is a kutyához, szóval ez a legjobb megoldás ha nem akarjátok/tudjátok magatokkal vinni.

Így hirtelen ezek jutottak eszembe, illetve +1, ezzel magam ellen is szólva: ne feltétlenül a GYK-n tájékozódj komolyabb kérdésekben, mert anonim oldalon bárki írhat bármit, ugyanez egyébként a különböző kutyás blogok, leírások, egyszóval hiteles, átgondolt, meggyőző forrásokból tájékozódj. Nem írok konkrétat, de az jó szűrő, hogy logikusan meg tudja-e magyarázni a miérteket, ha neked az érv rendben van, akkor neked is alkalmazható lesz. Illetve legyen gyanús ha ha felesleges erőszakra bíztat, egy családi kutyának mindent meg lehet tanítani pozitív megerősítéssel, meg persze fenyítéssel is, csak nem mindegy, hogy ragaszkodásból teljesíti a feladatot vagy félelemből.

Pl. sok helyen írják, hogy amíg nem szobatiszta nyomd bele az orrát a végtermékbe, azzal az indokkal, hogy majd úgy megtanulja. Kicsit felvilágosultabb oldalakon meg azt írják, hogy ha kint végzi a dolgát dicsérd meg, bent ne szidd le, mert egy idő után majd félelemből esetleg azonnal visszaeszi, hogy eltüntesse - itt elég egyértelmű, hogy a második érvelés sokkal helytállóbb.

27-es nagyon jókat tanácsolt!

Sorozatok, CM - vegyes, de inkább árt, mint használ, mert megrendezett, a szórakoztatás, a látvány és a "wow" faktor a cél, és amennyire emlékszem CM is a falkaelmélet/falkavezér vonalon oktat + volt néhány botránya, hogy nem is olyan szuper kutyasuttogó valójában, plusz ugye ő problémás kutyákkal foglalkozik, szóval esetetekben nem releváns. :)

Nagyon röviden annyi a lényeg, hogy a falkavezér/falkasorrend elmélet régen megdőlt, de lassan kopik ki a köztudatból, és sajnos a trénerek világából is. Etológusok könyveit javaslom inkább (Csányi, vagy pl. Hannah Molloy), illetve olyan kutyasulit keressetek, ahol etológiai alapon oktatnak (én a Scidogot ismerem Bp-en, mi ide járunk, de egyre több ilyen suli van) - ha falkaelméletről, "ledominálásról", sorrendiségi szabályokról kezdenek beszélni, és főleg fizikai vagy lelki terrorral akarják a kutyát "engedelmességre bírni" akkor inkább ne. :(

Jelen állás szerint úgy néz ki, hogy a kutya - mint a legrégebben háziasított faj - integrálódott annyira az emberi faj életébe, hogy kvázi "családtagként" létezik, és mivel értelmi szintjük egy kb. 2-3 éves gyerekének felel meg, nagyjából úgy is kell őket nevelni (leegyszerűsítve és kis túlzással) - kellenek a keretek, a szabályok, a KÖVETKEZETESSÉG (bizonyos fajtáknál "erősebb kéz", szorosabb határok, de az uszkár tipikusan nem ilyen), de nem kell "ledominálni" vagy fizikai erőszakkal nevelni őket (ahogy a gyerekedet sem ilyen módszerekkel veszed rá az együttműködésre, a szabályok betartására és a harmonikus családi együttélésre). :-)