Miért lett manapság ekkora divat a kutya?

Én a gyerek mániát nem értem.. Dickens idejében belefulladt a gyerek a dézsa vízbe, nagy ügy! Majd lesz másik. Nem volt pénz ételre, hát éhen halt, van elég gyerek még azon felül is. Ehhez képest ma mekkora felhajtás megy azért, hogy a gyerekek legyenek az elsők, lehessen szoptatni mindenhol, meg persze mindenki szüljön, csak akkor lesz csok.

Tényleg nem lehet úgy étterembe menni, szállodában megszállni, repülőn utazni, hogy egy hisztis kölyök ne visítson folyton. A szülő meg csak körbeugrálja meg mosolyog.

Régen évszázadokkal ezelőtt pl az uraknak is benn volt a kutya...csak akkor nem volt Facebook.

Ausztriába Te agyvérzést kapnál.

A strandok többségére meg nem lehet kutyát vinni.

Inkább avval van gond hogy sokan nemtudjàk megnevelni.

Nekem németjuhász van, benn a lakásba. Ha nem vagyok otthon az udvaron van. Ágyra, kanapéra nem jöhet fel pl.

Bőven elég emberi kapcsolatom van pl.

Ahogy írtad...mindenkinek a saját dolga.

Kérdező: a két szó, amit szerintem keresel az a társállat és a haszonállat. A haszonállat az élje túl, ne legyen vele gond és tegye a dolgát, a társállatnál az érzelmi dolgok sokkal fontosabbak.

Írom ezt úgy, hogy a mi kutyánk szerintem mindkét kategóriába beleillik, mert kerti kutya, a felkészületlen szarkákat és a haszonállatokat zaklató négylábúakat elriasztja, kap ételmaradékot is, ugyanakkor az alap az a prémium táp, ajánlott oltások, kutyaiskola, napi séta, játék, a gyerekekhez is odaengedem és sok programra jön velünk, tömegközlekedésen, étteremben, szállodában stb. is járt már. Strandra még nem vittük, inkább kint maradtam vele a kerítésen kívül: jó is az, amikor a baráti kör az egyik felén, mi a kutyával a másikon és úgy beszélgetünk, társasozunk, de én vállaltam, amióta gyerek van, azóta már ez sincs ;).

Azért azt tegyük hozzá, hogy a társadalmi elidegenedés ellen a kutyatartás pont, hogy jó lehet. Kutyasétáltatás közben például nem csak találkozunk másokkal, hanem a kutyák révén könnyebben szóba is elegyedünk. Néha ez csak egy köszönés vagy kérdés (pl. Odaengedhetem?), de idővel kialakulnak lazább közösségek, aztán ha van valami cél, akkor ez szorosabbá is válhat. Én sokszor kutyasétáltatás közben értesülök a helyi dolgokról: akár más kutyástól, akár úgy, hogy összefutok ismerőssel és váltunk pár szót. Sokaknál az a napi rutin, hogy reggel házból ki, autóba be, munka, utána haza, kb. nulla kapcsolatuk van akár csak a szomszédjukkal is, a lakóhelyükről nem is beszélve. Hasonlókat lehetne írni a kisgyerekesekről is ;).

Kutya, mint gyerekpótlék: ismerek ilyeneket is, de itt a kutya sokszor nem ok, hanem okozat. Elég komoly előzményei lehetnek annak, hogy így alakult. A külső szemlélő csak azt látja, hogy "Hú, kutyabolond!", az nincs az illetőre írva, hogy esetleg előtte sok évig próbálkoztak gyerekkel, vetéléseken, durva nőgyógyászati műtéteken van túl, ilyesmik. De az, hogy valakinek társállat, az nem jelenti egyből azt, hogy gyerekpótlék. Lehet edző is :). Édesanyám mondta kisebb koromban, hogy az állattartás kicsiben felkészít a gyereknevelésre. Közel sem ugyanaz, de lehetőség van felelősséget, következetességet tanulni és az állat igényeit sokszor a sajátunk elé kell helyezni. Ahol felelősen tartanak haszonállatot, ott ez talán könnyebb, ebbe nő bele a gyerek, nekem 6 évesen még csak az volt a dolgom, hogy behozzam a tojásokat, megetessem és itassam a tyúkokat, később több feladatot kaptam. 18 éves voltam, amikor a családunkba került egy kutya, akiért minden szempontból én voltam a felelős. 30 elmúltam, mire gyerekem született. Most akkor tizenpár évig társadalomtól elidegenedett, gyerekpótlékot tartó elvetemült kutyás voltam, aztán hirtelen a társadalom jövőjét a méhében hordozó lettem? Egy túrót, csak így alakult (a gyerek nem rendelésre jön).

"Valljuk be, a magyaroknak ezen a téren sem megy a normális együttélés"

Ezt azért mondod, mert nem jártál nyugatabbra, ahol már évtizedek óta be lehet vinni kutyákat a bevásárlóközpontokba, éttermekbe, kávézókba. Mi itthon ettől még mindig nagyon messzire vagyunk.