Honnan tudom, hogy “eljött az idő”?
Van egy 14,5 éves törpe uszkárom. Sajnos egész életében baj volt a fülével, folyamatosan be volt neki gyulladva, sok féle tápot kipróbáltunk, próbáltam neki főzni is, de ezektől a füle sem nagyon javult, viszont hányt, meg ment a hasa mindig ha más kaját evett, mint a megszokott. A fülével voltunk már sok kivizsgáláson, nem jöttek rá mi a baja. Kapott már antibiotikumos fülcseppeket, sima fülcseppet, gyógyszert, antibiotikumot, de változás csak max 1 hétig tart, aztán visszatér a fülgyulladás. Hallani már egyáltalán, semmit nem hall. A látása is elég rossz, sokszor neki megy az ajtónak, falnak, szekrénynek stb. A teste tele van szemölcsökkel, amire az állatorvos azt mondta, hogy a korával jár. Ezzel az a baj, hogy van olyan, amit véresre szokott vakarni. Szegénynek az egész teste viszket. Próbáltunk különféle kajákat, gyógyszereket, samponokat, de változás szintén pár napig tart. Elég sok fogát ki kellett már húzni, hiába mostam a fogát rendszeresen, meg kapott fogtisztítókat, kutyáknak való “szájvizet” az ivóvizébe, nagyon hamar fogkövesednek a fogai, ezért már nem sok foga van, ebből kifolyólag egyben nyeli le a kaját, és hiába van neki evést lassító tálja, kb minden evésnél visszahányja a kaját, olyan nagy falatokat nyel le és gyorsan.
Ami még probléma, hogy újabban rendszeresen bepisil. Hiába próbáltunk kutyapelenkát, nem pisil rá, hanem inkább a szőnyegekre, helyére, majd benne fekszik. Az egész lakás kutyapisi szagú. Most is elmentünk itthonról, indulást előtt kivittem pisilni. 2,5 óra elteltével hazaértünk, de addigra már bepisilt. Most egy ideje itthon vagyok betegség miatt, de ha visszamegyek dolgozni, egy 8 órás műszak alatt nem tudom hányszor fog bepisilni…
Sok állatorvosnál voltunk már, magyarországon is, itt külföldön is többfélénél ahol lakunk, de a problémára nem találtunk megoldást.
Nagyon sajnálom, nagyon szeretem, 3 hónapos pici kora óta velem van. Sok állatorvosnál jártunk már, sokat hagytam ott állatorvosnál, de már nem bírom. Nagyon szeretem, pici kora óta velem alszik, a szívem szakad meg. De elgondolkodtam az eutanázián.
Sokat utazott velem, bárhova mentem, mindig vittem magammal. De az utóbbi 1 évben, bárhova megyünk, bárhol máshol vagyunk mint itthon, hányik. A bátyámékhoz rendszeresen viszem magammal mindig, és újabban, ha ott vagyunk 3 napot, azt a 3 napot végig hányja. A szőnyegeket, ágyat, kanapét, az ottani kutyának az ágyát, stb. Egyfolytában takarítunk. Anyukáméknál szintén. Ha odamegyünk, végig hányja az egész lakást. Itthon semmi.
Tényleg nagyon szeretem, pici kora óta velem van, nagyon okos, sok mindent megtanult, parancsszavakat nagyon jól ismeri, tényleg egy álomkutya. Velem alszik picike kora óta. De sajnálom, nem tudom mit csináljak, megszakad a szívem. Nem tudom mi lenne a legjobb megoldás. Napok óta csak sírok, képtelen voltam elmenni az állatorvoshoz időpontot kérni. Kérlek adjatok tanácsot! :(
válasza:38as
Amit írtál, ahoz nincsenek szavaim. Hogyan lehetsz ennyire érzéketlen és empátiamentes? Ilyet még feltételezni is tiszta gonoszság. Főleg úgy, hogy nincsen semmi alapja.
válasza:41, miért is nincs alapja? Olvasd vissza a kérdező kommentjeit. Kb semmi reális oka nem volt elaltatni a kutyáját, mégis minden apróságra megpróbálta rávágni, hogy emiatt el kell altatni. KB annyira volt reális, mint egy öregembert azért eutanáziára rábeszélni, mert májfoltos a bőre meg mert öregséggel járó nehézségei vannak, pl inkontinencia. A kutyának is ennyi volt a panasza. Aztán hirtelen elpusztul, minden előzmény nélkül, és PONT a patkányméreggel mérgezés tüneteit produkálja. Abban mi a gonoszság, hogy ez szerintem eléggé nagy egybeesés?... Most hiába írja a kérdező, hogy brühühü mennyire szerette a kutyáját. Aki szeret valakit, az nem akarja a másikat elaltatni azért, mert inkontinenciával küzd, meg mert szemölcsök vannak a bőrén...
Egy kutya szenvedve meghalt, egy ember meg fellélegzett, hogy nem kell többet kutyapisit takarítania, mert a szemében ennyit ért a hű társa: amikor már gondot jelentett, csak meg akart tőle szabadulni.
Nincs lelkiismerete az ilyen embernek. Meg szerintem lelke sem.
De ja, nyilván én vagyok gonosz.
Nem egy gyilkossal fogok empatizálni, hanem a kutyával, aki egész életében hű volt a gazdájához, és EZT kapta cserébe. Hányinger.
#42: te fel fogod amúgy amit írtam? Vagy csak a “gyilkosság” maradt meg benned?
Felfogod azt, hogy a kutyán voltak szemölcsök, nagyon sok, ami NEM engem zavart, hanem a kutyát. Rendszeresen, napi szinten véresre/sebesre vakarta, rágta őket, de az állatorvos nem tudott rá olyat adni, ami megszüntette volna.
Felfogod azt, hogy a kutya napi szinten visszahányta a kaját?
Felfogod azt, hogy az utóbbi 1 hónapban sokszor visszahányta a vizet is?
Felfogod azt, hogy szegény az utóbbi 2 hétben rendszeresen esett el, annyira, hogy nem bírt felkelni, csak vergődött. Ha nem vagyok mellette, és állítom 4 lábra, nem kel fel.
Felfogod azt, hogy semmit nem látott, és hallott a kutya? Hogy mindennek ment neki? Hogy naponta 20x ment neki a falnak/szekrénynek/ajtónak fejjel? Hogy amikor megrázta magát, es közel volt a szekrény/ajtó (mivel ugye nem látta), rendszeresen ütötte be az orrát, úgy, hogy felnyikkantott?
Felfogod azt, hogy a fülei kb 12-13 éve voltak begyulladva, amit szintén véresre vakart, de az orvos semmi allergiát nem talált?
Felfogod azt, hogy a kutyát nem tudtam megsimogatni anélkül, hogy ne kezdett volna el vakarózni? Mindegy melyik testrészén, viszketett mindenhol. Az orvos erre sem talált megoldást.
De gondolj amit szeretnél, ha szerinted teletömtem a kutyámat patkányméreggel, aki több mint 14 évet élt velem, több mint 14 éve aludt mellettem, a fejem mellett a párnámon, akivel együtt utaztam mindenhova, akivel rendszeresen mentünk túrázni, akivel naponta jártunk ki a parkba focizni meg labdázni, meg bandázni a többi kutyával, aki boltba jött velem mindig, akivel együtt aludtunk délutánonként a kanapén összebújva takaró alatt, aki többször jött be velem melóba (imádta mindenki, mindenki ölelgette meg puszilgatta), akivel többet éltem, mint nélküle (12 voltam mikor hozzám került), akivel felnőttem. Ő volt a társam, a barátom, ő mindig meghallgatott, mindig ott volt velem, ő volt a kis hercegnőm, a mindenem. Gondolj amit akarsz, nem foglak győzködni. Nem fogok veled leállni vitatkozni, higgy, amit akarsz.
válasza:Magyarázkodhatsz, kérdező, mégis te akartál megszabadulni tőle olyan dolgok miatt, amik a kutyát nem zavarták, csak téged, és ezt más is elmagyarázta már neked a válaszokban :) A kutyád még élni akart, evett, úgy is, hogy öreg volt, és gondjai is voltak. Te meg gondolom nem akartad elvinni állatorvoshoz, vagy az állatorvos sem vállalta el ennyire mondvacsinált alapon.
Szóval hiába írod, hogy nem vitázol, azért az egód csak ide íratott veled egy fél regény hosszúságú magyarázkodást. Meg az előző válaszaidat is visszaolvashatja, aki akarja (már amelyiket nem törölték az alpári stílusod miatt).
Milyen alpári stílusról beszélsz? Ja, amelyikre úgy válaszoltam, ahogyan te írtál? Amelyik válaszodat neked is törölték? Értem.
Látom, még mindig nem fogod fel, hogy ezek a dolgok NEM ENGEM, hanem a kutyát zavarták. Ha nem zavarták volna pl a szemölcsök, a fülgyulladás, a teste, akkor miért vakarta nyüszítve állandóan?
Meg szerinted élvezte, hogy naponta többször fejelt bele mindenbe?
Meg valószínüleg az utóbbi pár napban biztosan azért nem evett, mert olyan jó kedve volt, vagy csak önszántából tartott egy kis diétát? Vagy mire gondolsz?
válasza:#44
Elolvastad eggyáltalán mit írt a kérdező, vagy csak idejöttél es ideböfögted ami gondolkodás nélkül az eszedbe jutott? Mert képzeld el, hogy a kérdező többször is írta, hogy ment nem egyszer orvoshoz.
De akkor elemezzük ki szépen a te véleményedet:
Ha a kutya zavarta volna és meg akart tőle szabadulni már akkor megszabadult volna tőle, amikor már kicsit több gondot okozott volna, mert ahogy én itt olvasom a kérdező válaszát nem most jöttek elő ezek a problémák.A kutya több, mint 14 évet megélt és valószínű ha a kérdező nem foglalkozott volna vele, akkor sajnos nem érte volna meg ezt a kort. Illetve, mikor a kérdező leírta, hogy miket csináltak a kutyussal eggyütt, akkor erre csak annyi a válaszod, hogy "csak kifogás". Komolyan? Ezt nem hiszem el vagy egy troll vagy aki unatkozik vagy egy fotelharcos, aki más gyászát kérdőjelezi meg.
Kérdező, te pedig ne foglalkozz az ilyen emberekkel! Próbálj meg túllépni rajta. Tudom nehéz, de az idő begyógyítja a sebeket.
válasza: válasza:#47
Ugyanabban a stílusban válaszoltunk neked, ahogy te nekünk. Ha veled csinálják ezt, akkor már nem esik annyira jól, nem igaz?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!