Lehet egy ember alkalmatlan kutyatartásra?
Sziasztok!
23 éves lány vagyok,párommal élek!Nagyon szeretnénk egy kutyust de attól félek hogy alkalmatlan vagyok kutyatartásra!:(
Volt már egy Staffink és most egy Spiccünk(2 véglet)...
A Staffinkkal nem volt baj gyorsan tanult(ült,feküdt,lábnál jött),sokat foglalkoztunk vele,de sajnos meg kellett válnunk tőle 6 hónapos korában egészségügyi okok miatt(olcsó húsnak híg a leve)!:(
Most kaptam ajándékba egy 7 hónapos német spiccet,aki egy 2 négyzetméteres kennelbe volt bezárva mindeddig...mindentől félt,nem kereste velem magától a kontaktust,ha nem nyavíkolva gügyögtem neki füle farka be volt húzva!Elpattant a cérna,2 hét után úgy döntöttem vissza adom a régi "gazdijának"(kutyadílernek)akitől megkaptam h alkalmatlan vagyok kutyatartásra!:D
Igaz ami igaz,elég temperamentumos,karakán és türelmetlen egyéniség vagyok!Nem tudok egész nap gügyögve beszélni,de nem is várom azt el hogy 2 nap alatt megtanuljon főzni szerencsétlen,de ne is hónapokig tartson egy vezényszót "belevernem"...Szerintetek tényleg alkalmatlan vagyok kutyatartásra,vagy csak elkapkodtam és nem találtam még meg a megfelelő kutya fajtát?Most nagyon tetszik a mopsz,jókat is olvastam róla és még egyszer CSAKIS TÖRZSKÖNYVES kutyát fogok venni ha kell a világ másik végéből és átagyalok néhány éjszakát mielőtt újra bele ugrok egy vásárlásba...mert hát még sem egy cipőről beszélünk!
válasza:Nincs sok esélyed törzskönyves kutyát venni megbízható tenyésztőtől, főleg ha előadod neki a sztoridat.
Abban biztos lehetsz, rá fognak kérdezni a kutyás múltadra és a kutyáiddal történtekre.
Nos,az a baj hogy sajnos nem úgy értitek a leírtalak ahogy én szeretném!Igen,nincs mentség hogy kitettem őket!Ja,NEM TETTEM KI,hanem új gazdit kerestem!Szóval gondolom van felelősség érzetem mert nem a sorsára hagyva kidobtam 2 falu közt a kocsiból,hanem vettem a fáradtságot és kerestem neki gazdit!Persze ezért nem várok kitüntetést!
Az egyik kommentben írta valaki hogy reméli mire gyerekem lesz gyökeresen megváltozok...erre csak annyit írnék hogy szerintem súlyos dolog egy gyereket egy kutyával egy szinten emlegetni!A gyerekem az én vérem,a kutya meg kutya!Lehet társ de mint GYEREK....????nem hiszem hogy normális ha így tekinti valaki!De ez csak az én véleményem!
Belemegyek kicsit jobban a történetbe!
Az volt a probléma hogy én panelban élek...6 hetesen hoztuk el a staffit,annyira fontos nekem a kényelmem hogy 2 óránként hordtam le,éjszaka is!Később 3-4 hónaposan 4 óránként hordtam le,és nem volt lelki fájdalmam emiatt!Beoltattam a korának megfelelően,játszottam vele egész nap,tanítgattam,royal canninnal etettük,mégis egész nap ment a has...volt orvosnál is,de nem múlt el neki!
na igen erre nem vagyok ráhangolva hogy 3-4 óránként rohanok vele és még is becsinál itthon szegény...ez felélte ez én idegrendszeremet is meg a kutya is érezte hogy ideges vagyok...de elverni SOSEM vertem el érte!Így egy kertes házba került és egy kislány lett a gazdája!Ez tavaly júniustól zajlott novemberig!
A spiccre vissza térve,őt most kaptam két hete!Aki nem látott még ilyet el se hiszi!Épp ez a lényeg hogy ha nem gügyögve beszéltem hozzá akkor minden baja volt!Csak a gügyögésre jött oda és értette meg hogy nem akarom bántani!De az már vicc volt mikor 2 órán át simogattam az ágyban és kimentem valamiért,vissza jöttem és 3 perc után újra csak totyogott és húzta fülét farkát!Ezért lincseljen meg akárki,de erre tényleg nincs türelmem,főleg nem hónapokig!Mellesleg lent ha csak kicsivel mélyebb hangon szóltam rá bújt az idegenek mögé és arrébb szaladt!Sajnos én ezt nem viseltem el,sajnálom,szánom bánom,de úgy gondoltam hogy szegény kutya ne szenvedjen és ne legyen rossz helyen mellettem,inkább vissza adtam a kedves ismerősömnek aki rám sózta!Mert sajnos erről nem számolt be a drága hogy a kis kutyuska labilis viselkedésű,mellesleg mint mondtam panelban élek,szóval gondolom még rá tett egy lapáttal hogy kintről hiphop bekerült lakásba!És magától szerintem senki sem egy ilyen kutyára vágyik...pláne nem a tudta nélkül!
Úgy gondolom hogy én rontottam el mind a két kutyánál,azzal hogy belekapkodtam!Első kutyának nem kellett volna egy szaporítótól választani kutyát!Másodjára pedig nem kellett vna megbíznom egy olyan emberben aki adja-veszi a kutyákat és ami rajta maradt ezért vagy azért,szalad és bármi áron megszabadul tőle!Egyébként nem utolsó sorban beszéltünk ismerős kutya kiképzővel és azt mondta hogy csak hosszú hónapok alatt lehetne változás!És épp ezért érzem azt hogy felelősség tudatból inkább vissza adom,mintsem hónapokig bánatot okozzunk egymásnak,mert igen én nem úgy képzeltem hogy egy kutyát lelkinyomorral kapok meg!
Szeretném én nevelni,én megtanítani mindenre!Nincsen nagy elvárásom egy kutyával,és sajnálom ha így jött le a levélből,csak annyi hogy intelligens legyen,és ne legyen fajta betegsége!Szerintem ez nem nagy kérés!
A másik meg az hogy ha én rászánom azt a 40-50-60-70 ezret egy fajtatiszta kutyára,akkor igen is elvárom hogy arra a kutyára 2 hét múlva se,meg 2 hónap múlva se kelljen az orvoshoz rohannom és 10-20 ezreket "kidobnom" az ablakon mert valami betegsége van!
Ja,és nem utolsó sorban hagy mondjam el hogy van egy majd 4 éves házi cicám,ebből adódóan nem idegesít a szőrhullás,sokkal makacsabb mint egy kutya,és az sem idegesít ha esetleg szétrág valamit(a cica az ágyat szokta lerendezni s karmaival)és szegény szerintem jobban él mint némely ember,ezért bánt hogy elvileg nem vagyok alkalmas kutyát tartani!Remélem nem volt bántó senkinek a válaszom!És továbbra is várom a kommenteket!
válasza:Ne haragudj, de szerintem ezzel a magyarázattal csak rontottál a képen. Az, hogy nem lett szobatiszta, az nem betegség, hanem türelem és szoktatás kérdése. Az első kutyámnál még én is tapasztalatlan voltam, majdnem egy évembe telt, mire szobatiszta lett, nyilván én is rosszul csináltam valamit, mert ennél sokkal gyorsabban kellene mennie, de jobb híján maradt a takarítás.
Az meg, hogy egy mentett full szocializálatlan kutyához türelem kell, meg szakértői segítség szintén nem meglepő, nyilván azért mentetted ki onnan, mert úgy gondoltad, hogy segítségre szorul. És most visszarakták oda a kennelbe, miután reményt kapott egy gazdis kényelmes életre :(
Ha most lesz egy új kutyád, vele is lesz probléma, alsó hangon féléves koráig lesznek még balesetek, bepisilés, ha kifogsz egy nehezebb jellemű egyedet, akkor bizony több hónap kutya iskola is szükséges lesz, mert kezdőként nem fogod tudni megoldani.
Minden kezdő és nem kezdő kutyás is nehézségekbe ütközik akár egy bizonytalan, akár egy domináns kutyát fog ki.
40-70 ezerért pedig nem kapsz olyan szűrt, törzskönyves kutyát, akinek az egészsége miatt biztosan nem kell aggódni, ugyanis az ilyen kutyák százezernél kezdődnek.
Mindenesetre ajánlom szeretettel JAn Fennel Kutyapszihológia című könyvét, Korom Gábor neked ugatok címűjét, és Konrad Lorenz Ember és kutyáját, mielőtt újra belevágnál a ktuyázásba. Olvass utána, és nagyon gondold át, hogy mit vállalsz, ha kutyát választasz magadnak 10-15 évre. Bármelyik kutyánál becsúszhat olyan probléma, ami miatt hónapokat kell vele türelemmel kitartással és következetességgel dolgozni, vagy éppen olyan, ami miatt rendszeresen állatorvosra lesz szükség drágán. Ha ezt nem akarod vállalni, akkor nem kell neked kutya.
Hm..na ez a válasz teljesen kielégített!Teljesen igazad van!Tapasztalatlan vagyok,de ugye senki sem kezdi teljesen hozzáértőként,és több éves gyakorlattal én is dobálnám a "nem nem vagy alkalmas" jelzőket!:(
Bele vagyok betegedve hogy nem jön össze a kutyázás!
Lehet hogy ez "gyerekpótlás" vagy "elő anyaság" lenne a részemről,de akkor is szeretnék egy kutyát!
Köszönöm szépen a válaszodat és meg fogom fogadni a tanácsot!
Na akkor fussunk neki még egyszer!
NEM NEM VOLT SZOBATISZTA,hanem beteg volt a hasa,és az nem ugyan az!Az hogy betegesen MEGY A HASA egy nap 5-6szor,az nem attól van mert nem szoba tiszta!Ehhez nem kell kutyamesternek lenni hogy tudja az ember!Egyébként már 3 hónaposan szobatiszta lett volna ha nem megy a hasa!
Neked 1 évig tartott szobatisztára nevelned,akkor te is alkalmatlan vagy a kutyatartásra,mert hibázni mertél?
A másik hogy NEM ÉN AKARTAM lelki nyomorult kutyát,hanem azzal a monológgal kaptam hogy "nincs semmi baja sőt még hiperaktív is"!Ahhoz képest egész nap képest volt egy helyben ülni,ha nem gagyarásztam neki!
Egyszerűen már nem tudom másképp leírni!
Annyiban érzem magam hibásnak hogy belekapkodtam és nem gondoltam végig a lehetőségeket!és hangsúlyozom:NEM AZ ÉN KÉRÉSEM VOLT A LELKI NYOMORULT KUTYA!NEM TUDTAM HOGY ILYEN!!!!
válasza:Én meg nem tudom másképp írni, mert a stílusodtól és a hozzáállásodtól kinyílik a bicska az ember zsebében. Te lepasszoltál egy beteg kutyát, ahelyett h időt, pénzt, türelmet áldoztál volna rá, h meggyógyuljon. És képzeld, az nem dicsőség, h nem dobtad ki az utcára. Nem ez a felelősségvállalás. De te mosod kezeid, és úgy gondolod h tiszta a lelkiismereted. És az a legszomorúbb az egészben h szerinted ez természetes.
A spiccel kapcsolatban is csak arról tettél tanúbizonyságot, h önző módon csak a saját érdekeidet nézed. Tény h nem mindenki alkalmas egy problémás, lelkileg megtört kutya rehabilitására. De h képes voltál oda visszaadni ahol ilyenné tették, sokat elmond rólad. Ami tényleg felelősségteljes lépés lett volna, ha felveszed a kapcsolatot a spicc mentőkkel és együtt kerestek neki megoldást, ideiglenes vagy végleges gazdit.
És olyan szinten igeins össze lehet hasonlítani egy kutyát egy gyerekkel, h az ember a gyerekét sem passzolja el, csak azért mert beteg. Normális, felelősséggel gondolkodó emberek a kutyájukkal sem teszik ezt. Mert attól h a kutya "csak" kutya, még családtag. És mivel a kutya egy olyan élőlény aki nagy részben az emberre van utalva, így csak olyan ember tartson kutyát, vállalja a felelősséget, aki onnantól kezdve h magához veszi, élete végéig gondoskodik róla - mindig, minden körülmények között. Egyébiránt nem kötelező kutyát tartani!
De még mielőtt magadhoz vennél (még egy szerencsétlent), gondold át és legalább saját magadban adj választ arra, h miért is szeretnél kutyát, mik a céljaid vele, mit csinálnál ha meglenne, mit tanítanál neki, vinnéd-e a kutyasuliba, gondold át mennyiben változna meg az életed egy kutyától?
Még annyit szeretnék hozzá fűzni,hogy én tiszteletben tartom mindenki hozzászólását,de azt nem fogadom el ha támad valaki!Márpedig nagyon sokan azt csinálják!Ide az ember azért ír hogy tanácsot kérjen és hogy okosodjon,nem azért hogy leteremtsék az embert,arra ott van anyukám!
Ha fanatikusan kutyakedvelő valaki,hát legyen az,de ha a regényemből annyi maradt meg benne hogy én milyen egy sz*r ember vagyok mert 2 kutyát is "kiraktam",hát akkor sajnálom!Én lehet nem tudok kutyákkal bánni,de más meg nem tud olvasni!Szépen kérek mindenkit hogy ahelyett hogy pálcát tör egyből felettem,próbáljon inkább tanácsot adni,segíteni hogy mit kéne másképp csinálnom!Gondolom senki sem profi kutyatartóként kezdte,hanem a saját kárán esetleg,vagy másén megtanult meg egy-egy helyzetet kezelni!Lehet hogy nem vagyok egy kitartó fajta,de nem hiszem hogy alkalmatlan lennék rá...és igen is hogy képes vagyok egy kutyát felnevelni,csak egy kis tapasztalat kéne hozzá!
Rengeteg ismerősöm van akinek van kutyája és 12 órákat dolgoznak vagy épp nem úgy foglalkoznak vele,vagy épp halálra van kényeztetve a kutya és nem bír viselkedni...akkor ezek szerint az összes ismerősöm alkalmatlan kutyát tartani....kár!
Nekem meg attól nyílik a bicska a zsebemben hogy leteremtitek az embert,de én kérek elnézést!:D
A spiccet úgy adtam vissza hogy rögtön máshoz került,nem maradt annál akitől elhoztuk!Most írtad hogy nem mindenki alkalmas egy lelkibeteg kutyára...akkor miről beszélünk?Meddig kellett volna idegeljük egymást?Engem bánt hogy nem ilyen kutyát akartam de ilyet kaptam,és sajnálom hogy ilyen,ő meg érzi hogy én ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni!
A staffit sajnálom is hogy másnak adtam de abban a helyzetben nem tudtam mást tenni,és nem is gondoltam át!De megint csak leírom hogy szánom bánom,de tanultam belőle és biztos hogy még egyszer milliószor átgondolom hogy mikor és kitől veszek kutyát!De biztos csak én vagyok az egyetlen a világon aki ilyet csinált!Megbocsájthatatlan...remélem a pokolra kerülök ezért!Ti tényleg csak azt látjátok hogy "kiraktam" a kutyákat,de azt nem hogy szenvedek mikor látom hogy másnak meg egészséges a kutyája és milyen jókat játszanak a gyepen vagy hogy milyen összhang van köztük!
Na de mindegy!
Köszi a kommenteket!:)
válasza:Elmondom én mit dolgoztam azért az összhangért, ami most látszik.
A kutyát először öt hónaposan műtötték (szembetegség miatt) másodszor 1 évesen rejtett here miatt.
A nevelését elszúrtam, volt egy jó fél évünk, talán több is, mikor pórázon ráncigáltuk egymást összevissza, mert volt, hogy görkorist kapott el, volt, hogy kanokkal verekedett, volt, hogy labdázó gyerekekre ugrált rá, és egyébként is leste az alkalmat, hogy hogyan tudna lelépni, még a körbekerített kutyafuttatóból. Ezután 4 hónap kutyaiskolázás következett, amit én baromira megszenvedtem, olyan szigort, olyan szabályokat kellett felállítanom, hogy az elcseszett nevelést helyre állítsam. Iszonyatosan küzdelmes volt, úgy készültem vizsgákra, hogy a kutya még mindig szökött, ezért nem tudtam rendesen póráz nélkül gyakorolni. Napi 1,5 órákat gyakoroltam, dolgoztam a kutyával. Utána jött egy olyan időszak, aminek a célja az volt, hogy a kutyát folyamatosan fáradtan tartsam. Ekkortájt mentek a reggel-este 1,5-2 órás menetelések, nem séták, menetelések, közben folyamatos szigorral, lábnál követéssel, el nem engedéssel, olyan szabályokkal, hogy más kutyára rá sem nézhet, ha kutya van a közelben, akkor folyamatos szemkontaktust kell tartani. Ez volt a hétköznap, hétvégén kutyasuli, és előtte és utána is másfél óra menetelés.
Jó párszor bőgtem, sokszor éreztem, hogy keresnem kell neki egy másik gazdát, mert nem vagyok erre alkalmas, egy-egy kudarc után napokra összeomlottam, úgy éreztem semmit nem javul a helyzet, pedig erőmön felül küzdöttem, mindezt munka mellett.
Aztán szépen lassan elkezdtek megjönni az első eredmények, és mostanra egy év után már nálunk is harmónia van, és póráz nélküli séta. A sétapajtik gazdái néha megemlítik, hogy nekem könnyű, mert ez a kutya szófogadó. Azt már senki nem látja, hogy emögött mennyi izzadtság és küzdelem van. Arról nem beszélve, hogy hány száz ezer forint a sulival, a műtétekkel, mindennel együtt.
Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, hogy ezek mind-mind hozzátartoznak, és ezeken túl kell esni ahhoz, hogy azt a harmóniát magad is megtapasztalhasd. Gondold át mégegyszer, sokkal de sokkal alaposabban, mint eddig, és ha magadhoz veszel egy kutyát, azt úgy tedd, hogy előtte megfogadod, hogy tűzön-vízen átmész vele, és nem jöhet olyan probléma, ami miatt megválnál tőle, hanem mindent meg fogsz oldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!