Cerberos - félős kutyáknál is kannát használnak?

Nem a dobermannról beszéltem, hanem a német juhászról. Oda gondolom problémás kutyák járnak, csak a probléma nem csak kezelhetetlenség lehet akiknek találhasznál az a h*lye kanna. Hanem vannak félősök is.

Őrző-védőzni meg senkinek sem kötelező, attól mert egy kutya munkakutya még nem biztos, hogy tökéletes. Vagy azért mert munkakutya akkor püfölni kell akkor is ha fél, mert azt ki kell bírni? Miért bünteti meg azéret mert a gazdához akar menni, amikor az a feladat hogy a gazdához akarjon menni? Miért büntet egy rettegő kutyát? Semmi gond nem volt a behívásával, úgy iszkolt szerencsétlen a gazdához, hogy porzott. Mi a jó a kutyának abban hogy a gazda otthagyja és egy vadidegen gorombáskodik vele? Ettől biztos jó kutya lesz belőle ugye?

"Én azt hittem, hogy jó ez az iskola, de ezután a videó után a világért sem lennék rájuk kiváncsi. Undorító. http://www.youtube.com/watch?v=cLTwg3Nf68k 1:30-nál.

Először is ki az a bunkó aki más kutyáját veri kannával (tudom nem olyan veszélyes de lelkikleg igen) amikor az láthatólag nem kezelhetetlen, hanem rettegő, meg amúgyis?

Másodszor a feladat lényege, hogy a kutya minnél jobban a gazdához akarjon menni. És ha a kutya menne akkor meg odab*sz neki egyet, csak mert meg mert fordulni?

Elképesztő..."

Szerinted mennyire aktuális egy 2006-os videó?

Kb. mint ez a tudományos párbeszéd:

"- És ebbõl tudjuk, királyom, hogy a Föld banán alakú.

- Ezek az új tudományok lenyűgöznek, Sir Bedevere. Mondd csak el, hogy lehet birkahólyagból földrengés-előrejelzőt csinálni!"

Ha feltételeznénk, hogy 5 év alatt a kutyakiképzés nem fejlődött, akkor talán, de miért feltételeznénk ezt? Ha figyelmesen olvastad volna a topic hozzászólásait, akkor észreveszel egy másik kommentet, miszerint a szocit ketté szedték. Csodás dolog a google és a youtube, de a találatokat értelmezni is illene... :o(

Másrészt az ilyen videókból messzemenő következtetések azért sem szabad levonni, mert a videóhoz nem tartozik magyarázat, csak egy kiragadott pillanat vmikorról, az előzmények és legfőképp a kutya ismerete nélkül bármi belemagyarázható. pl.: az is, amit te írtál. Bár szerintem abban az ütésben kb. annyi erő volt, mint egy lepkefingban.

Mi 2009-ben kerültünk a Cerbisekhez a csak(!) kutyákkal agresszíven viselkedő ebünkkel. A videón látható kiképző már akkor sem tartozott az oktatócsapathoz. A Cerbi előtt 3-4 kutyasuliban is voltunk, heteket, hónapokat töltve azzal, hogy valaki segítsen nekünk. Egyetlen hölggyel találkoztam, aki minden egyes órára kitalált vmi újat, sajnos a kezdeti biztatójelek nem hoztak áttörő sikert.

Mint neked, kedves videóbeküldő, nekem is a google segített, a Cerbit dobta a kutya szocializációra. Mondjuk én videókat nem kerestem, csak a weboldalt néztem át, telefonáltam és a következő hétvégén berobogtunk. Első szocializációs alkalmak egyikén kiharcoltam egy jó kis fejmosást, aztán később még egyet. Ez van, nem kell okoskodni, csak figyelni és tanulni! :o) DE a kutya elkezdett működni. A kutyámat néha megkannázták, igen valóban, de mivel elég penge elme, gyorsan (1-2 foglalkozás) összerakta az összefüggéseket a kanna, a suli és az agresszió között. Egyáltalán nem retteg a kannáktól, dobálhatom vele, nem veszi zokon, nem lelkizik. Ellenben tudja, hogy ha éppen tiltott dolgot csinál, akkor a kanna bizony neki szól. (Jó, hát ilyen okoskodós, próbálkozós a lelkem, ebben is hasonlít a gazdájára :P)

Számomra a legfontosabb különbség az általam eddig látogatott kutyasulikkal ellentétben, hogy a Cerbiben az első foglalkozáson "új" kutya lévén kaptam egy "saját kiképzőt", akivel elbeszélgettünk a kutyámról, a sétákról, egyszóval az eddigi életünkről, a kutya szokásairól, rossz dolgairól, előéletéről, a kitűzött célokról, sőt talán még rólam is, hátha van olyan problémám, ami a kutyából kiválthatja az agressziót (pl.: félénkség, tétovaság, betegség, ami a falkavezérek(=kutyavezetők) a kutya szemszögéből nem épp elfogadható tulajdonságai). Aztán személyre szabva is(!) kaptam a tanácsokat, volt olyan természetesen, ami másiknak is szólt, de volt, amit az akkori csoportból csak nekünk kellett betartani, hiszen minden kutya-gazdi páros egyedi. Abban segítettek, hogy hogyan kezeljem a kutyámat különböző szituációkban, türelmesen végig hallgatták a hülyébbnél hülyébb "de mi van akkor, ha" mondókáimat, azaz sarkítva a kutyasuliban a kutya csak egy mókás, szőrös "irodaszer" volt, igazából én tanultam, a kutya csak jött, hogy ne unatkozzon otthon. :o)

Részemről óriási nagy respect a Cerbis kiképzőknek! :o)

Másrészt kedves kérdező, a kutyázás nem egy-két alkalmas "bérlet", egy életre szóló történés, tehát az első "sikertelen" alkalom után nem szabad feladni. Nem, nem rontották el a kutyát a kannával, de a gazdi ezek szerint nem ment a következő foglalkozásra így a kiképzőknek esélyük sem volt felmérni a helyzet és reagálni rá. A kutyák nagyon-nagyon okos élőlények, emellett játszi könnyedséggel színészkednek is, hogy elérjék, amit akarnak. Babusgatást, törődést, extra odafigyelést. De ezt egy kezdő iskolába járó nem veszi észre, hiszen természetesnek veszi, hogy a kutya megijed a kannától. Szal gyerünk vissza a suliba! :o)

"Nem a dobermannról beszéltem, hanem a német juhászról. Oda gondolom problémás kutyák járnak, csak a probléma nem csak kezelhetetlenség lehet akiknek találhasznál az a h*lye kanna. Hanem vannak félősök is."

Hát ez az, gondolod, de fogalmad sincs! Még jó, hogy van véleményed és osztod az észt, ügyes :o)

Nem elfogultság, hanem tapasztalat. :o)

De biztosan tévedhetnek, ellenben helyre is tudják hozni, de ehhez az kell, hogy a kutyával járjanak suliba és mondják el, ha vmi változott, akár pozitív, akár negatív is. Még is csak több tapasztalatuk van, mint nekünk. (mármint neked és nekem)