Mit tennétek ha a kutya rászól a babátokra?
Van egy 8 éves német juhász keverékem és egy 8 hónapos kislányom.
65 nm-es lakásunk van, sokat vagyunk a hálóban, gyerekszobában, ahova a kutya nem jöhet be, Ő a nappaliban, étkezőben van.
De néha, hogy szokják egymást, kiviszem a kicsit a kutyához és egy pléden játszik, a kutya, odamehet hozzá, nézegeti, puszit ad Neki, odaviszi hozzá a játékát és jól elvannak.
DE Ma a kutya a kicsim mellé feküdt és ott heverészett, a kislányom pedig meg akarta simogatni és nyúlt az oldalához. A kutya pedig rámordult, felpattant és odakapott. Nem zárt össze a száját és nem akarta bántani, tényleg "csak" rászólt, úgy, ahogy a kutyatársaira is szokott, mert nekik is így mondja, hogy hagyják békén nem akar játszani, csak azt nem értem, magától miért feküdt akkor mellé??
van tapasztalatotok? Szeretném, ha békében még sokáig velünk lehetne, és sokat is foglalkozom Vele, délelőtt magunkkal vissza a majd másfél órás sétákra, nyáron pedig órákig is a szabadban van, amikor a parkban sétálunk, ma is lent maradtam vele labdázni a hóban, hogy érezze, fontos nekem... Szófogadó is, mindent tud, őt többet is mint kellene, okos kutya, d ez elkeserít.. Ötletek???
válasza:ma 19:23
megelőztél! :)
szóval röviden ma 19:23sal maximálisan egyetértek!
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat, várok még további ötleteket, véleményeket!
19:23-as Én is teljesen egyetértek, igazad van.
Én úgy reagáltam, amikor észrevettem (mert lehet ez is számít, hogy épp fotóztam őket, olyan édesen feküdtek egymás mellett, szóval már egyet villantottam is, de amúgy mindketten hozzá vannak szokva a vakuhoz, nem ettől tojt be a kutya. ) Szóval odaléptem és egyből megszidtam, elkaptam a grabancát, ahogy a kutyák egymás közt is, és meghúztam, sírt is egyet, majd a pofáját is megfogtam, kapott egy kisebb pofont, és megszorítottam a pofiját, amitől szintén vinnyantott egyet! Nem vagyok híve az erőszaknak kutyánál, gyereknél sem, de itt szerintem kellett, hogy vegye a lapot, ezt nem teheti meg.
Egyébként elvileg tudja hol a helye.,.. nem jön be a nappaliba, gyerekszobába, kajáját szóra kezdi el enni, odanyúlhatok bármikor, helyéről ki tudom hívni, megadó ha szidom, nem húzza a pórázt, nem lopja el a kaját, pedig rengeteget elérne, stb...
Már írtam egy ismerős kutyakiképzőnek... Meglátjuk..
válasza:Ezt soha nem értettem, hogy emberek hogyan merik a csecsemőkorú kisgyerekükhöz közel engedni egy nála 5x nagyobb, gyilkos szerszámokkal felszerelt, eredetileg ölésből élő állatot. Legyen az a kutya akármilyen jólnevelt, fegyelmezett is, elég, ha csak egyszer (akár véletlenül, akár ijedtségből, akár bármi más okból) odakap a gyerek arcába, és lerántja róla a bőrt. A gyereked pedig egy életre megnyomorodik, egész életében magán fogja viselni a Te könnyelműséged eredményét. Lehet, hogy én látom rosszul a dolgot, de ez egyszerűen felfoghatatlan számomra.
Gondolod, hogy azok a szülők, akiknek szétharapott arcú gyerekük van, szándékosan rágatták le a gyerekük arcát a kutyával? Persze hogy nem. Ők is úgy voltak vele, hogy "elég jólnevelt a kutya ahhoz, hogy ne bántsa a gyereket". Hát tévedtek. Te miért vagy olyan biztos benne, hogy nem tévedsz?
A gyereknek pedig az egész életét sebhelyes arccal, testileg és lelkileg is nyomorékon kell leélnie. Csak azért, mert "én azt hittem".
válasza:Sceptic !
ezzel azért nem teljesen értek egyet. egy egészséges mentalitású kutya (mint jelen esetben) csak figyelmeztet. nem esik neki a gyereknek és zabálja fel a fél arcát. általában ez a figyelmeztetés elsősorban a morgás. majd aztán az odakapás, ez nem szokott fájni inkább csak lefogás, megfogás jellegű. keményebb baj akkor történik ha a gyermek mint lejjebbvaló borzalmasan tiszteletlen a kutyával szemben. ezek azok az esetek amikor pl. a gyerek az odakapás ellenére ugyanúgy zavarja a kutyát, vagy fájdalmat okoz neki. ebben az esetben nyilvánvaló hogy nem a kutya az elsőrangú a családban így nem is igen történt komolyabb baj. ezekután biztosan rendezni fogják a kutyával a viszonyt hogya gyermek alá kerülhessen a rangsorban így a későbbiekben ilyen jellegű figyelmeztetéseket sem enged meg magának a kutya.
válasza:
válasza:Szerintem tökéletes volt a reakciód kérdező. Nem gondolnám h a kutya ezek után bármit csinálna. Egyértelműen a tudtára adtad, h nincs joga ilyet csinálnia. (Egy falkában kicsit ugye másképp néz ki, mert ott a kölyköt az egész falka neveli). Komolyan kell venni természetesen, de nem annyira, h gyökeresen megváltoztasd az eddigieket. De ez csak tanács, természetesen te vagy ott, te ismered mind a kutyát, mind a gyerekedet.
"Én ilyen helyzetben a "Jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. "
Gondolom ez azt takarja h a kutyát nem engeded a gyerek közelébe x éves koráig vagy "mitomén" Ezzel a hozzáállással az a baj olyan szituban amikor a kutyás családba egy gyerek érkezik, h a kutya kirekesztődik a családból, perifériára szorul, ami feszültségforrás és aminek a forrása a gyerek. Így ezzel több kárt tudsz csinálni mint hasznot, mintha fokozatosan BEINTEGRÁLNÁD a kutyát a gyerek életébe és fordítva, a gyereket a kutya életébe és megtanulnának EGYÜTT élni, ugyanúgy ahogy előtte csak eggyel többen.
Meggyőződésem h a "családon belüli" kutyatámadások többsége a helytelen nevelés miatt következik be, a rossz kommunikáció következménye. Gazda és szülő hiba egyben.
De félreértés ne essék, a fenti eset egyáltalán nem ez.
Az írásodból meg nekem az tűnik ki, h nincs kutyád, nem értesz hozzájuk és valószínű nem is érted őket és a jelzéseiket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!