Mennyi idősen kaptátok meg a kutyátokat? :D

Mióta az eszemet tudom, volt kutya mellettem...és így volt tökéletes...nem tanultam azt hogyan gondoskodjak róluk, és hogy hogyan kell felelősséggel tartani egy állatot...ebben nőttem fel, minden természetes volt...

Hosszas könyörgés után 14 évesen, a kutyus 7 és fél hetes kölyök volt.

10, 14, 16 évesen lettek kutyáim.

A 14. születésnapomra kaptam életem első saját kutyáját amit én választottam (addig is voltak kutyáink csak azok nem az enyémek voltak). 8 hetesen került hozzánk. A fajtája vizsla

Saját kutyát, aki az enyém lett volna, hozzám kötődött volna nem kaptam. Míg anyámékkal laktam, voltak kutyáink, de azokhoz annyira nem kötődtem. Az első saját kutyám akkor lett mikor különköltöztem a szüleimtől, a 21. szülinapom előtt pár nappal.

22 évesen. És nem kaptam, hanem vettem. Akkor már 2 éve dolgoztam, és összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy meg tudjam venni, és mindent én fizetek.

Kutya(törpe pincser)mellé születtem,ő 14 éves koromig volt velünk.Kb 11 éves lehettem,mikor már kertesbe költözve befogadtunk egy erdélyi kopó jellegű 3 hós kölyköt az utcáról,majd rá vagy 2 évvel egy agyonszaporított,félholtravert közép-ázsiai szukát.Ő nem sokáig élt már velünk,időközben a kis pincserünk is itthagyott minket,így csak a kopó maradt...Míg végül 2011 tavaszán-akkor voltam 19 éves-menhelyről hoztam egy kuvasz-spicc mixet mellé.Most ők ketten vannak,mert szintén 2011-ben,karácsonyra elhoztam altatás elől egy idős,gyönyörű skót juhászkutyát...Ő alig több,mint egy évet élt nálunk,most márciusban adta fel a küzdelmet a rákkal szemben :'( Így a kis Hercegnőm sincs már,csak a kuvi és a kopó.Igazából gyerekkori álmom törzskönyvezett aussie,collie és/vagy kuvasz,de eddig még sosem tudtam szó nélkül elmenni a menthető kutyák mellett...Bár most úgy néz ki,jövő nyárra valóra válik a nagy álom,és egy tenyésztőtől származó,kiállításra szánt kis skót juhim lesz:) Tehát az,amire pulyakorom óta várok,egy tk-s collie vagy aussie(kuvaszt később szeretnék)hát...az már több,mint 10 év.De talán jövőre végre...:)