Az emberek többsége miért bonyolítja túl manapság a kutyatartást?

Mert sokan nem "rendeltetésszerűen", meghatározott célra, feladatra, hanem érzelmi pótléknak használják a kutyákat.

Gyerekpótlék, unokapótlék, játszótárspótlék.

Magányosak, valami hiányzik az életükből, amit az emberi kapcsolataikban nem tudnak megtalálni.

Mindenesetre a majomszeretetet a felelős állattartástól, gondoskodástól meg kell különböztetni.

Ami a főzést és dokit illeti.

Változatos, vitamindús étrend a kutyák számára is fontos.

Ha pedig egy sérülés nem kerül időben kezelésre, örökre megnyomoríthatja az állatot.

Miért az jobb hogy veszek egy házörzőt 10 ezer ft-ért,kirakom a kertbe egye a maradékot,ja meg muszáj a lánc mert szökik? Ha meg beteg majd beadunk emberi gyógyszert,vagy megdöglik aztán veszünk másikat..Ettől kutya a kutya?

Itt 2 végletről van szó,meg kell találni az arany középutat. És még fajtától is függ.

Én is rohanok rögtön orvoshoz,jobb félni mint megijedni.Persze nem egy tüsszentés miatt,de pl sokan leszarnák ha a kutyájuk vakarózna,én elvittem és kiderült súlyos bakteriális bőrgyulladása van (hosszúszőrű én nem is láttam a kiterjedését a sebeknek).

De hiába 5 kiló nem adok rá ruhát minek? Ott a szőre megvédi a hidegtől,imádja a havat,minden télen azzal szórakozok hogy rugdosnom kell neki,meg dobálnom ő meg elkapja órákig elszórakozik és még nem is lett beteg tőle. Mondjuk az a hátránya hogy 2 lépést alig bírok menni,ott hasal a lábamnál támadásra készen a hószörnyre:D

Főzök is neki külön mivel liszt,csirke allergiás,így tápok kizárva meg nem is szereti túlzottan. Éheztettem én 4 napig akkor is csak 1-2 szemet evett meg belőle hogy épp ne haljon éhen szinte.

Ezt minek nézzem végig? Minek kell a kutyát rákényszeríteni olyan ételre amit utál meg főleg allergiás is szinte mindenre.

Mióta főzök neki igen jó súlyba van,nagyon szép a széklete,sose megy a pocija ami állandó volt ezeknél az agyontartósított kitudja milyen összetételű,mert bármit ráírhatunk kutyatápoktól..

Ja és még velünk is alszik..

Ettől még nem tartom gyerekként őt,de mindent megadok neki a boldog élethez és kivívtam a tiszteletét,bármikor engedelmeskedik nekem és tudja hol a helye a rangsorba.

Ez nem túlbonyolítás inkább megkönnyítés az életre egy családtagot..

Nah nekem a kutyáimnak van külön ágya, van kabátjuk is(sőt külön van esőkabátja meg olyan ami meleg) főzni nem főzők rá mert nyersen kapja a húst.. Doki amikor kell akkor látja.. az hogy szerintem mikor kell vinni az legyen az én dolgom. Sokat foglalkozom vele.. de képzeld mind ezek ellenére tudom hogy nem gyerek. Kutyaként van kezelve..

Mért van kabátja? Mert nem egészen erre az éghajlatra vannak kitalálva és fáznak. Mért van külön eső kabát? mert ha meleg van és esik nem akarom hogy ázottkutyaszaga legyen a háznak..

Mért viszem orvoshoz ha van valami kissebb baja?(ha olyan amivel nem vagyok tisztába) mert nem akarom hogy legyen valami szövődménye.. inkább kifizetek időnként 3-4ezret minthogy nem és ha eldurvul a baj akkor 50-100at..

Mért eszik húst? mert jobb neki(=kevesebb doki) igazából valamennyivel jobban is kijövök anyagilag, és mert élvezi..

Megint a két véglet vitatkozik egymással.

Az emberek között is van olyan, aki "rideg szeretettel" bánik a gyerekeivel, és van olyan is, aki babusgatósan. Mindkettő jó módszer, HA közben a módszerük mögött nem felejtik el a lényeget: megadni mindent a gyereknek, vagy esetünkben a kutyának! Mert azzal kitörölheti a gyerek, ha babusgatják, megvesznek neki mindent, de nem ülnek le segíteni a matekháziban, vagy nem mennek el együtt közös programokra, vagy nem beszélgethetnek egy jót a problémáikról, stb. Ugyanúgy, a kemény kezű nevelés se ér semmit, ha egyszer se mondja a szülő, hogy "szeretlek fiam", vagy nem iratja be egy sportszakkörre se, nem mesélnek egymásnak, és csak a módszerétől várja, hogy normális felnőtt legyen a gyerekből, anélkül, hogy figyelembe vette volna, hogy a gyereknek minden téren, suli, szabadidő, barát-barátnő, hobbi, stb, kell a figyelem és a törődés.

Ugyanez van a kutyatartásban is: Az egyik véglet az udvaron tengődő házőrző, a másik az elsorvadt lábú idegbeteg ölkutya. Lehet így, és lehet úgy felfogni a ktuyatartást, semmi baj azzal, ha "túlszeretik" a kutyát, ahogy azzal sem, ha ridegebben fogják, HA törődnek azzal a szerencsétlen kutyával. Egy csivavának és egy németjuhásznak is ugyanannyi foglalkozást lehet biztosítani, a házőrzőnek vett kerti NJ-vel is el lehet járni nagyokat sétálni, netalán foglalkozásokra járni, és a csivavának is lehet pont ennyi aktív programot biztosítani, tanítgatni, kutyások közé járni, neadjisten agilityzni vele. Nem a szeretet hőfoka az érdekes, az embernek szíve joga úgy bánni a kutyával, ahogy akar, és még az is megbocsátható, ha érzelmi helyettesítő is egy kicsit, egészen addig, ameddig hagyják kibontakozni mint kutya.

Ebben kiegyezhetünk?

"egészen addig, ameddig hagyják kibontakozni mint kutya.

Ebben kiegyezhetünk?"

Így van, ez a kulcsmondat.

Hozzátéve, hogy még fajtánként is eltérőek a szükségletek.