Titeket mi vett rá arra hogy kutyát vegyetek magatok mellé?

Amikor kicsi voltam, volt kutyánk. Ellopták, és hiába tudtuk, hogy egy utcával odébb van, nem adták vissza.

Aztán nagyobb lettem, lett egy utcai befogadott, aki 5 év után úgy gondolta, hogy ismét az utcát választja - sosem találtuk meg.

Aztán nővéremnek lett roti - akkor szerelmesedtem bele a fajtába. Amikor rájött, hogy nem tudja biztotani azt, amit igényel a kutya (nem volt elég ideje, pedig tökéletesre képezte), akkor eladta. Én hiába imádtam, kicsi voltam hozzá.

Akkor megfogadtam, h csak roti, semmi más. Több, mint 10 évet kellett rá várnom, és lett egy keverékem :D Már gyűjtöttem a pénzt, kezdtem válogatni a kenneleket, mire látogatóban egy ismerős fatelepén ott voltak a kis roti-nj mix szőrgombócok. Csodáltam őket (először 3 naposan láttam őket), de szóltak, hogy mindent meg fogják ölni. Én meg szóltam, hogy a lópikulát, mindnek keresünk gazdit. Így is lett, egy pedig hozzám került.

Na meg persze volt közben számtalan mentett és pár ideiglenes.

10 éves korom körül Nagyapámékhoz járt egy család egy kis keverékkel. Vele kezdtem kutyázni, vihettem sétálni, aztán ahogy nőttem, egyre több felé mentünk: kirándulni, rendezvényekre...később felcsempésztem a panel lakásba, ha Apuék nem voltak otthon...lebuktam, de ha nem voltak otthon, szobák-konyha kivételével nálunk lehetett...voltunk két agility táborban...utolsó 1,5 évében nálam élt.

Sok-sok mindenre megtanított a kutyákkal kapcsolatban.

Halála után azonnal új kutya "kellett", így jött 2,5 hét után Argos-om :)

A kutya a mindenem...a séták, a tanítás, játék, rendezvények, stb-stb...