Omlottatok már össze idegileg és bizonytalanodtatok el kiskutya nevelésekor?

Nekem is volt ilyen időszak, csak nekem az egyedüllétre szoktatással kapcsolatban. Az első egy hónapot itthon töltöttem vele, mert vizsgaidőszak volt, és 2-3 óránál többet nem volt egyedül (akkor még nem sejtettünk semmit, volt némi rendezkedés a lakásban, de annyi). Aztán mikor elkezdődött a következő félév, gyakorlatilag mintha dolgozni jártam volna, egyedül volt reggeltől délutánig. Előtte próbáltuk azért szoktatni, vettünk neki rágnivalót, reggel lefárasztottam stb. Aztán első nap este csengetett a felső szomszéd, hogy sírt a kutya, és őt zavarja, meg a gyerek nem tud aludni (kismama, 2 gyerekkel, a kisebbik akkor még pár hónapos volt). Hát ideges voltam, de kértem a türelmét, majd pár nap és megszokja. Aztán minden este egyre hisztisebben jött a nő, én is kiborultam, már agyaltam, hogy mi megoldás lehetne. Kérte, hogy csukjuk a kutyát az előszobába, mert a gyerekszoba pont a kisszobánk felett van, és tuti ott van a kutya, onnan hallja. Minden este bőgtem, rettegve jöttem haza, hogy megint panaszáradat vár. Hiába volt a lefárasztás, fokozatosan szoktatás, mindent betartottunk. Aztán egyszer párom valamiért felment és a nő férjével beszélt, aki szerint annyira nem is zavaró az egész, a gyerek alszik tőle, mint a tej, még ő kért elnézést, hogy a felesége ideges. Próbáltam megnyugodni, nem gondolni a dologra, és azóta se tudom mitől, de leszokott róla. 1 hónappal később megkérdezte a szembeszomszéd, hogy megvan-e még a kutya, mert nem hallja sose :)

A másik hasonló szakasz pont most volt nálunk, nagyon ragaszkodó húgyúti fertőzése volt, 3 héten keresztül bepisilt éjszaka is, nappal is, volt, hogy maga alá is (2 éves kutya). Nem bírtam aludni, mert folyamat aggódtam, hogy hol lesz megint pisi, meg hogy mi baja lehet szegénynek.

Szerintem minden kutyával akadnak nehéz időszakok, a kölyökkorban meg különösen. Kitartást kívánok, nem vagy egyedül :) És egyszer csak vége lesz.

Végül is azt várod, hogy a válaszolók azt írják...igen, én is kikészültem idegileg a kiskutya nevelésben. Úúúúgy sajnállak, veled érzek.

Ahogy olvashattad is, sokaknak volt kölyök kutyájuk és nem borultak ki, nem lettek idegkimerültek. Ők azok, akik megpróbáltak tanácsot adni, hogyan kerüld el a jelenlegi helyzetet. Mert a tied most nem az, ami általában jellemző, még akkor sem, ha kölyök kutya kerül hozzájuk.