Omlottatok már össze idegileg és bizonytalanodtatok el kiskutya nevelésekor?

Azt ki mondta, hogy nő vagyok?

Egyébként a társadalom egyik legnagyobb baja a segítségnek álcázott gonoszkodás. Ez tökéletesen megfigyelhető az összes ilyen internetes "szakfórumon". És ahogy korábban írtam, a konkrét kérdéseimre szinte senki nem válaszolt, de itt valós tudás vagy tapasztalat nélkül lehet okoskodni, főleg, hogy van egy olyan kérdező, aki idegileg kissé kimerült. De amint látszik, nem én vagyok az egyetlen, aki kimerül. Nem mindenki szanatóriumi idegállapotban fogad örökbe kutyát. Persze erre is jön majd valami okoskodás, de akkor mindig arra gondolok, hogy a gyakorikerdeseken egy válasz soha nem jelenti, hogy az illetőnek van lövése a dologhoz. Én is tudok frázisokat puffogtatni az éjszakai kutyavizelésről bármikor.

Na most a következőt nem értem. Én feltettel egy kérdést, ami arról szól, hogy az idegeim lassan összeomlanak, mert kialvatlan vagyok, és az ember egy pontig bírja, és arra voltam kíváncsi, hogy mások is voltak e vele így, ha igen, hogyan kezelték ezt a helyzetet. Mert bizony a nagy szavak mellett ez megtörténik, még a szakirodalom is ír arról, hogy türelem kell, mert vannak kutyák, akik jól funkcionálnak, és vannak, akiknél bizony megeshet, hogy az ember idegeit nagyon megviseli. Egész egyszerűen olyanokkal akartam beszélni, akik átmentek ilyenen emocionálisan. A kutya nem egy konkrtét műszaki berendezés, amihez van használati utasítás, és ha az ember azt követi, akkor minden úgy lesz, ahogy annak lenni kell. Az emberek sem egyformák, a kutyák sem. Ha arra lettem volna kíváncsi, hogy mit kell tenni, hogy a kutya átaludja az éjszakát, akkor azt tettem volna fel kérdésnek, de nem az érdekelt. (Feltettem még a kutya hazahozatala előtt, és kb 2 ember írt 3 szót. Az nem olyan érdekes, mint ez. Igaz?) Na most én leírtam a nyűgjeimet egy posztban, és erre kétféle kommet érkezett:

1: Ne kelj fel éjszaka és inkébb aludj, ne foglalkozz vele, ha felébreszt. (Ez szellemileg kb az a szint, hogy "próbálj meg nem felébredni, ha sípol a vekker)

2: Én nagyon tuti gyerek vagyok hozzád képest, mert ennyi és ennyi kutyám volt már és van is, és az én idegeimmel semmi baj nincs, nem is volt, és az olyanok mint te, szinte nincsenek is, és ha vannak, akkor bénák, nem jól csinálják, és én 38 kiskutyás almot is tartottam, és még akkor sem volt semmi baj az idegeimmel, úgyhogy anyukám, vagy apukám, aki te itt nyavalyogsz, nagyon nem állsz a helyzet magaslatán, soha nem leszel olyan kötélidegzetű profi kutyatartó, mint ÉN, vagy mint inkáb MI vagyunk, akik itt csepegtetjük neked a tudást ("ne kelj fel éjsza"), de nem fogadod meg.

Ez a kettő volt. Ezekkel mit tudok kezdeni? Nyilván semmit, és akinek van egy kis esze, az látja, hogy nem ez volt a kérdésem lényege, tehát ezek nemválaszok rá. Sőt a második az kifejezetten provokáció, nem is válasz valójában.

Az én előző kutyám ebben az évben halt meg, és vigigcsináltam vele egy két éves epilepsziás és agytumoros rémálmot, napi sok gyógyszerezéssel, éjszakai és nappali rohamokkal éveken keresztül, fecskendővel etetést, mikor napokig ki volt ütve a súlyosabb rohamok utén, kúpok a rohamok alatt, gyógyszerek, és gyakorlatilag fél évig, egészen a haláláig - mert volt egy pont, ahol el kellett engedni őt - , minden éjszakánk vagy ezzel ment el, vagy az egyik szemünk nyitva volt, hogy jól van e. Ez az ember idegeit megviseli. Most eljutottam oda, hogy ismét kellene kutya, mert eddig bírtam kutya nélkül, de nem azt jelenti ez, hogy az ember idegei ismét visszaváltoztak kötéllé. Ebbe senki nem gondol bele, mindenki a saját életéből, saját kutyájából indul ki. Jelentkezzen az, aki egy két éves agytumort végigcsinált, és szóljon.

Az viszont mérhetetlenül szomorú tanulsága ennek a fórumnak, hogy az elmúlt hetekben közel 20 kérdést tettem fel, konkrlt kérdéseket, kizárólag kutyanevelési témában, amikre szerettem volna tapasztalt kutyanevelők vagy kutyatartók válaszát kapni, de jó esetben 2 ember, ha írt. Erre a mostanira meg dőlnek a válaszok. Miért vonzza ez a kérdés jobban az embereket, mint az adott téma konkrét kérdései? Miért vonzza őket jobban a személyeskedési lehetőség, mint a szakértő vélemény? Egy okos pszichológus majd egyszer megmondja. (Majd mindjárt jön valaki megfejtő, és előadja, hogy "pszichológus neked kell".)