Omlottatok már össze idegileg és bizonytalanodtatok el kiskutya nevelésekor?

Utolsó vagyok.

Ez volt a kérdés maga: "Omlottatok már össze idegileg és bizonytalanodtatok el kiskutya nevelésekor?"

Erre válaszoltam :)

De nyugi! Megértelek, ezért is írtam le, hogy a kutyának azért voltak olyan idegörlő dolgai, mert nem voltunk topon sehogyse, nem hogy kutyaneveléshez. Ezen múlik minden,hogy mennyire tudsz nyugodt és türelmes maradni.

Egyébként olyan esetben, hogyha nincs semmi rendkívüli káosz az ember életében nem normális az, ha kikészül egy kölyökkutyától.

Ott rontottad el, hogy az eredeti kérdésben nem írtad le, hogy vannak más bajok a kutyán kívül. Onnantól már alig érdekel valakit mit fogsz írni a továbbiakban. Szeretnek az emberek kötekedni és a te kérdésed most jó alapot szolgáltatott. Nem csak neten ilyenek az emberek, hanem a valóságban is, csak azt nem a szemébe mondják az embernek hanem a háta mögött. Itt megtehetik, hogy közvetlenül neked mondják, hát meg is teszik. Ezen ne idegesítsd magad. Sok mindenki túl esett már mindenen, biztosan nem példa nélküli a te kimerülésed sem.

A szobatisztaság kérdése azért lenne fontos, azért adtam én is tanácsot, mert ha az megoldódik akkor ki tudod aludni magad és már jobban kezded a napot.

Aztán majd jöhet az apport és a többi dolog. Fontossági sorrend.

3-féle tanács érkezett.

Én írtam, hogyha kb tudod, mikor ébred fel, akkor ébredj fel előbb, és vidd le. Így elkerülheted a sírás dolgot.

Egyébként meg, nem az van, hogy ne ébredj fel rá, hanem várj addig, amíg tart pár másodperc szünetet a sírásban, hogy ne a visításhoz kösse azt, hogy felkeltél.

De ezeket most írtam le utoljára. A kiskutyád a leírtak alapján átlagosan nehéz esetnek tűnik, ezt a nyüszögés dolgot az enyém is csinálta, de párom félálomban nagyon csúnyán rászólt, és azóta csöndben van éjszaka.

Arról nem mi tehetünk, ha a segítséget támadásként fogod fel. Ismerek néhány ilyen embert, és tudom, hogy nem lehet velük mit kezdeni.

Soha nem olvastál még olyanról, hogy egy kicsi kutya sír általában. Amikor magadhoz vetted, erre nem gondoltál? Érhető, hogy az akkori gondjaidat akartad kissé elterelni. Csakhogy a kutya nem nyugtató, hanem egy élőlény. Neki mindegy még, nappal, vagy éjszaka. Ha el akar valamit érni, sír. Kitartóan. Sokkal kitartóbban, mint némely gazdája idegrendszere kibírná.

Alaposabban átgondolva egy fiatal felnőtt kutya lett volna számodra az ideálisabb.

Ha akarod, megfogadsz némely tanácsot innen, mert kaptál jó pár használhatót. Ha nem akarod, akkor kitartás , és a kiskutya növekszik, idővel enyhülnek a gondjaid.

A különbség a kínvallatottak és közted az, hogy te rá tudnál szólni a kutyádra úgy, hogy csöndben maradjon. Szóval az egész érvelésed tök fölösleges szócséplés. Nem áldozat vagy, akit sajnálni kell, hanem olyasvalaki, aki nem tudja azt mondani a kutyájának, hogy csönd.

Mint ahogy én se egy magatehetetlen áldozat voltam az utcán visító kutyámmal, hanem olyan gazda, aki képtelen volt megfékezni ezt a viselkedést.

Az a bajod, hogy azt hiszed, tőled kívülálló okok miatt vannak a lelki problémáid, pedig nem. Vagy ha nem is hiszed ezt, itt ezt próbálod elhitetni mindenkivel.

Ha meg legközelebb nem kérsz segítséget, akkor légyszíves írd ki a kérdésedbe is, és akkor nem fogsz kapni (ennyit). Én tuti nem írtam volna.