Hogyan győzzem meg a szüleimet egy lóról?

Az ilyeneknek mint neked lenne jó a lóbérlés. Lenne egy lovad a loviban,, amivel csak te foglalkozol, aztán meglátod, hogy hogy bírod, meg anyagilag is és nem nyáron kell ebbe belevágni, hanem ősszel télen, suli időben. Akkor is legalább heti 3-4x ki kell menni (nem péntek-szombat-vasárnap), akkor is, ha 4kor sötétedik. Létezik a reflektor, ha olyan a hely, a fedeles és lehet dolgozni a lóval.

Ráadásul a szüleid jobban ismernek, valószínűleg nem tartanak elég felelősségteljesnek, illetve egy ló nagyon nagy költség is, csak a bértartás 60-80 ezer+ edzőt is kell fizetni, szóval havi 100 ezer elmenne a hobbidra. Ez másnak 1 havi fizetése. Most még nem látod, de ezt a 100 ezret ha havonta félretennék neked azt évek után nagyon megköszönnéd, amikor önálló életre készülsz. Tudom, miről beszélek én is voltam gyerek, meg tini, meg hittem magamról azt, hogy már mindent tudok (de nem tudtam). Nemrég volt egy lovasom, az is meg volt pusztulva a saját lóért, lett is neki, de 1 évig se volt meg, mert a családi élet nem bírta el.

Nem akarnak lovat...

De gyereket akartak(remelhetoleg),

Akkor gondoskodjanak is rola es ha van lehetoseguk(marpedig a kerdesbol az jon le,hogy nem a penz az akadaly) adjanak meg neki ennyit ha ez az alma jelenleg.

"De gyereket akartak(remelhetoleg),

Akkor gondoskodjanak is rola"

Kap enni, inni, van hol laknia, tud tisztálkodni, kap ruhát, járatják iskolába, orvoshoz viszik... stb? :-) A ló luxus, nem alapszükséglet. Csak mert megengedhetnék maguknak, nem kell erre költeniük, ha nem akarnak. Én is vehetnék mondjuk 100 ezer Ft-os okostelefont, de nem akarok. 50 ezernél többet egy telefonra nem költök, számomra nem ér többet. Vehetnék nagy képernyős tévét a falra, de nem akarok. Vehetnék légkondit otthonra, de nem akarok, mert klímareumás vagyok, anyagilag megtehetném... stb. Viszont költök fogászatra, költök a látásomra.... stb. A kérdező szüleinek más a prioritás, nem akarnak lovat venni, felnőtt emberek, megtehetik. A gyerekük meg majd a saját pénzét arra költi, amire akarja. Gyerekkoromban szerettem volna kutyát, a szüleim nem akartak, nem volt kutyánk, felnőttként lett kutyám, mikor már a saját lakásomban éltem, aminek kb. a 2/3-át önállóan fizettem, és magamat tartottam el, és úgy ítéltem meg, hogy belefér a kiadásaimba és az időmbe a vele való foglalkozás.