Költözés utáni tippek, hogy a párom "még nagyobb tököt növesszen"? Szépen kialakult a magánéletünk, mit tudnék tenni, hogy ez még jobb lehessen?

Az alap probléma, mint mondtam az hogy te sértésnek veszel és vetted eddig is mindent ami tiszta tény.

Hogy neked orvos segítsége kell, mert egyszerűen nem normális, hogy a párodat be akarod korlátozni, és azért könyörögsz neki hogy ne álljon szóba a saját anyjával a semmit mondó aha igen nem jól vagyunk szavakon kívül.

Amíg ezt te nem fogadod el, addig csak egy helyben topogunk, és a konklúzió az lesz hogy téged itt mindenki bánt. Hát nem, nem bánt. Tanácsot meg akkor kell kérni, mikor el tudod azt is fogadni amit szíved szerint nem akartál volna hallani. Tudod segíteni is annak lehet, aki hagyja. Aki nem, nos annak nem. Akkor mit csinálj? Éld így tovább az életed, és imádkozz hogy találsz olyan férfit, aki hajlandó neked becsicskulni, és csak a te személyes engedélyeddel tart majd fenn emberi kapcsolatokat, és szól 3 mondatot bárkihez. Sok sikert hozzá.

Az teljes mértékben érthető, ha az ember nem akar valóságshowban élni. Viszont szerintem a párod épp eleget tesz, igazság szerint. Meg kell értened, hogy ő mégis csak az anyja, teljesen kizárni nem lehet. Sajnos bolond kicsit a nő, ezzel te nem tehetsz semmit, de a párod sem. Ha ez a helyzet neked így nem megfelelő, mert a párod nem viselkedik megfelelően, akkor valójában maga a férfi nem megfelelő jelenleg, most nem az, akire neked szükséged van. Tehát ez így kapcsolat szintű probléma. Ha pedig ebben nem juttok úgy dűlőre, hogy az mindkettőtöknek megfeleljen, akkor fel fogtok őrlődni, a kapcsolatotok szintén. Mindkettőtöknek kell engedni is, és tenni is a másik kedvéért, ez máshogy nem megy.

Borzasztóan megalázod magad ezzel a kontroll nélküli haraggal, tényleg, nem szabad ezt! Mi neked idegenek vagyunk, arc nélkül. Nem szabad ennyire megborulni tőlünk, hogy olyan kommentek szülessenek, mint a mostanra már kimoderáltak.

Szia kèrdező!

Fájó szívvel olvasom a kérdésedet, mert sajnos én is olyan ember vagyok aki elmond mindent amit hallott, nagyon kevés dologgal szemben vagyok diszkrét (pl. haláleset). Nem akarok rosszat senkinek, csak egyszerűen nem èrtem mi titkolózni való van azon ha boltba megy valaki vagy ilyesmi - emiatt meg kikotyogok dolgokat. Ha diszkrét akarok lenni akkor is inkàbb mondok valamit (hazudok) hogy ne kérdezősködjenek, aztán próbálom terelni a témàt.

Én mindig azt mondom a barátaimnak, hogy amit titokban akarnak tartani (különösen ha nagyon vicces esemèny) azt nekem ne mondják el. Nem tudom anyósod milyen ember de èn ezt tanàcsolom neked: vagy ne legyél annyira diszkrèt a boltbajàràsi szokàsaiddal kapcsolatban, vagy beszéld meg a fèrjeddel mi az ami neked privàt dolog és zàrkózzatok el a válaszadástól... De ti màr most is ezt csinàljàtok!

Tehát van egy probléma, amire kidolgoztatok egy megoldást ami működik csalàdon belül. Akkor mi a kérdés?