Mit tennétek ilyen családi problema esetén?

Van egy gyermekem. Itt lakunk a férjem szüleinél, de mióta megszületett a babánk azóta mindenki más lett.

A házunk építés alatt van, de olyan mély fájdalom nekem ez ami itt megy nap mint nap, hogy már nem akarom megvárni míg a házunk kész lesz.

Ugyanis mindenkivel csak a harc megy. anyósom úgy érzi ő a gyerekem anyja, állandóan ossza az eszet, mindent sz.rul csinálok, és ha kérek valamit hogy "ezt nem így szeretném hogy legyen" már csak azért is provokál. A fia előtt a szent jó anyós szerepet mutatja meg úgy mindenki más előtt de velem 4szemközt nagyon gerinctelen és sok aljas húzása volt..

Apósom is állandóan okoskodik de nála többnyire ennyinél megáll a dolog.

Van egy nővére aki állandóan okosabb pedig még gyereke sincs.

A drága férjem meg állandóan azzal van ha mondom hogy költözzünk mert nem bírom nem egészséges nem normális ez hogy ennyien itt lakunk, akkor annyi a válasza hogy "hamarosan kész a ház" (ahaa jobb esetben 1 év..) "ezért küzdöttünk annyit hogy letaposs" vagy a kedvenc" ha van valami bajod anyámmal mond meg neki" .. hmmm

.. párszor próbáltam beszélni de az a baj, hogy semmi értelme.

Testvérem mondta költözhetek hozzá. De a férjem arra hivatkozik " szép testvér aki egy családot szét választ "

És hogy "mennyi anyagi hiany lenne ez" ....

Nagyon kiábránultam mindenkiből. Mennék innen hisz van lehetőség. De félek a következményektől. Félek hogy elvennék tőlem a picit. Egyébként van rendes GYED-em amiből egy városi albérletre is futná. A gyerekem megfelelően fejlődik boldog vidám . A férjem kérdés hogy jönne és szerintem nem is veszi komolyan hogy menni akarok de úgy gondolom az én életem úgy élem ahogy én akarom úgy érzem ennek a házasságnak vége.. így..

Nem tudtam hogy ennyire anyuci pici fia az én "lovagom" .